Tavaly, amikor a munkahelyemről hazaértem, csak feküdtem a kanapén két héten át és a plafont bámultam. Esetleg aludtam. Annyira fáradt voltam, hogy többre nem voltam képes.
Ma, amikor hazaértem, azonnal bedobtam egy mosást, utána pedig nekiálltam a konyhát kitakarítani, mert szombaton ordenáré kupit hagytunk. Még a pókhálót is leszedtem, a hűtőt is ki-, és lemostam, a sütőt is.
Van még mit takarítani. Hála az égnek, a fürdőszoba nem olyan trágya, mint a lakás többi része. De a többi sajnos vállalhatatlan. Egyelőre. Most úgy érzem, menni fog, meg tudom csinálni. Tavaly augusztus 30-án sem volt igazi erőm. Nem is lett tökéletes a rend és a tisztaság. Azért hiába pöffeszkedek, hogy én hippi vagyok és úgy jó, ahogy van, az ember (én) nem élhet egy szemétdomb közepén, pláne, ha gyerekei vannak.
Csak azt akartam elmesélni, hogy tavaly már nyár elején lehetett érezni, hogy valami nem jó, csak éppen azt hittem, hogy szimplán lusta vagyok és nyafogok.
(Kicsit visszatekertem, megnéztem, mit írtam tavaly ilyenkor. Basszus, mostam. Ha másra nincs is, de legalább mosni midig van erőm.)
Egyébként hezitáltam, hogy mivel nyissam meg az idei vakációt. Ezek közül lehetett választani:
1) elmegyek bicajozni egyet, nem érdekel, hogy esik az eső.
2) olvasom a könyvem
3) tádám, lett nekem is netflixem, hála a tesóm feleségének, aki befizetett engem is, így sorozatozhatnék
4) takarítok
A legunalmasabb győzött. De akárhogy nézem, erre is szükség van (sőt, még az is lehet, hogy végre kifestem a lakást), kinek van kedve a retek közepén olvasgatni? Vagy úgy hazaérni a bicajozásból, hogy itthon bozótvágóval kell bejutni a lakásba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A robot kikapcsolva.