Jött a nagydoki és most nem volt morózus, távolságtartó, mint eddig. Azzal nyitott, hogy
(... kiültem a folyosóra írni, mert nem bírok már bent létezni a kórteremben, a néni sokat beszél, de itt kint is ülnek nénik és bácsik, csacsognak, vízhangzik is, olyan hangos, nem hallom a saját gondolataimat, így hogy írjak?)
... aztán beszéltünk az agyvizem eredményéről, ami még a holdon van, de ha megjön majd, többet tudunk, de ettől még igen, ez az SM, de ennek is több szintje van, majd megbeszéljük részletesen, most még nem enged el, maradjak pár napot - mondta.
???
??????
??????????????
MARADNI???
Meddig?
Majd a héten eldöntöm, hogy mikor engedem haza - mondá a doktor.
Én mindent kibírok, ez a pár nap igazán semmi... De... Miért kell maradnom???? Szem előtt akar tartani, hogy lássa merre változik az állapotom, illetve változik-e. A szteroidot befejeztük, most ugrik a majom a vízbe? Eddig javult a lábam, most, hogy nincs tovább szteroid, meg kell nézni, mi történik?
Aztán...
azt is mondta...
hogy...
szeretné...
... illetve úgy tervezi...
hogy...
maradjak egy hónapig betegállományban, ha kikerülök a kórházból.
WTF???????
OMFG!!!!!!!
Egy hónapig?
Én ezt hogy magyarázom meg a munkahelyemen? És miből élünk majd????
El sem mertem mondani reggel a munkahelyemen a kolléganőimnek ezt a hírt.
De miért egy hónapig? Ennyire súlyos a lábam? Mi indokolja az egy hónap betegácsit? Nem értem. Nem mondta el. Oké, azt mondta, majd megbeszéljük.
Snitt... elaludtam.
Az ember teper, dolgozik, mint egy buldózer, 1-es sz. munkahely, 2-es sz. munkahely, 3-as számú munkahely, 1. sz. fordítás, szívessségi fordítás, mindezt, hogy hónap végéig kihúzza valahogy, erre mi történik? Reggel felkel az ágyból, és hopp, azt veszi észre, hogy ebben a hónapban a keresete kereken lófaszka lesz. Köszi bazz, igazán köszi. Oké, kétszáz éve kötöttem egy életbiztosítást, K sokat fizetek, de most megéri, mert beikszeltük az ügynökkel a kórházi bentfekvés rovatot is, szóval nincs minden veszve. De a sima betegállománynál már kínos lesz a havi bevételem... Bassza meg, teperek, hogy flottul menjenek a dolgok, hogy ne legyünk éhenhalott csórók (poveri morti di fame), meg hóvégéig kihúzzam, erre egyik pillanatról a másikra visszaküld a start mezőre az öreg univerzum. Nem, hogy több pénzünk nem lesz, de bazze most megint kuporgatni kell majd. Beszarás. Egyszerűen nem hiszem el. Igaz, a kolléganőm azt mondta, hallotta, hogy beszélték az 1-es sz. munkahelyen, hogy megtámogat majd, nem hagynak cserben, ez nagyon szép, de olyan alamizsna szagú dolog, meg félek a röghöz kötéstől, nem akarok nekik hálás lenni, pláne, hogy ez az ára annak, hogy ilyen szituba kerültem. Nem tudom én megemészteni, hogy a hím kollégák kereken 100 egység + céges autót + céges benzint kapnak és soha nem tudni, hogy hol csavarognak ugyanazért a pozícióért, mint amit én végzek, ráadásul ők nem hozzák a számokat, én meg igen. Mindegy, ha adnak, elfogadom, ez nem a nyafogás időszaka.
*eddig a kisdokik mondták. A nagydokival régen találkoztam.
