2020. január 24., péntek

Swiss made

Én úgy meghatódtam. A Svejcben élő barátnőm, akihez nem tudtam elmenni novemberben, egyszer csak küldött egy fotót a messengeremre.


Mittomén már, hogy hogy volt, valahogy szóba került, hogy ha már Svejc, akkor én ott garantáltan veszek majd magamnak egy Swatchot, egyrészt én csak azt hordok, másrészt, ha már ott vagyok, akkor magától értetődő. De nem voltam ott, így Moncsi gondolt egyet, és megvette. Nekem. Én meg ríttam, mint a szamár. Ez most olyan jól megy nekem mostanában. Jó érzés ez a rengeteg szeretet, ami csak ömlik, ömlik felém.








(Azért elképesztő, már a második repjegy megy a levesbe, picsbe, hát osom én a pénzt???? Jó, tényleg két fillér volt, a svejci meg különösen tényleg döbbenetesen két fillér, lévén nem valami népszerű desztináció, de hát akkor is, hát osom én a pénzt???)















Nem nyitok új ablakot, de helyzetjelentek kicsit: a bokám nem dagadt, csak nagyon pici eltérés van a két boka közt. Fáj, de már nem annyira, mint tegnap. Egész éjjel felpolcolt lábbal aludtam, marha kényelmes, mondhatom. A kezem még önálló életet él. Kész kabaré a szemfestés, csoda, hogy még nem szúrtam ki. De olyan nincs, hogy én emberek közé menjek szemceruza és szempillaspriál nélkül. Jó, néha előfordul, belátom, mert van az a rohanás, van az a késés, amikor nem fér bele, csak hát nem valami szép látvány egy lárva, na. Továbbá rémesen szomorú vagyok, hogy nem mehettem az ígéret földjére (pffff, bezzeg, ez egy orbitális nagy karó), de az élet megy tovább, összekaptam magam, és szépen kijavítottam egy dolgozatot (bárcsak harmincat kellene), készülök az órára, felhívok egy olasz rendőrséget, intézkedni egy gyorshajtás miatt (nem én), lefordítok pár dolgot, kész, mást nem, ezt is nehéz összezsonglőrködni.

2020. január 23., csütörtök

Kaland hátán kaland, kár, hogy mind negatív előjelű

Azonnal válaszolok a kedves kommentárokra és e-mailekre*. A nem kedvesekre nem válaszolok, mert olyanok nincsenek. Hála! Kinek hiányzik az epét hányó beugató kommentelő? Szóval türelmeteket kérem.

Most mondjátok meg! Szegény embert az ág is húzza. Reggel, amikor a kislányomat vittem az iskolába, kificamodott a bokám. Elsőre azt hittem, eltört. Kemény volt. Sőt, elsőre azt sem tudtam eldönteni, hogy a térdem tört-e ki, vagy a bokám, csillagokat láttam.

Rossz a járda, de a lábam rosszabb, és ha nem koncetrálok, akkor ez történik. A kislányom beszélt hozzám, egy autó túl közel parkolt a járdán, két embert is ki kellett kerülni, nekem ez már sok volt, nem figyeltem oda, tákk, boka ki.

Azért annyira nem csodálkozom, a jobb lábam rongyi, vagy puding, vagy takony, mindegy minek nevezem. Nincs tartása.

A kislányom eléggé megijedt. Segített bicegni. Eldöcögtünk egy bolt párkányáig, leültem a galamszarral pettyezett kirakatba, és figyeltem, hogy most mégis mim fáj. Szerencsére anyukám már a közeli villamosmegállóban járt, nem kellett sokat várni, a kislányomat is beküldhettem az iskolába. Aztán pont arra járt egy régi ovis anyu, akit nagyon szeretek. Ő végignézte az esetet, mentőt akart hívni. Na már csak az hiányzott volna, mert a fiam közben itthon volt.

A kisfiam reggelre egészen jól tudott járni, de az iskolába igazolást kell vinni, így anyukám most reggel elvitte őt a gyerekorvoshoz. Kezd egészen kedves lenni a doktornő, szokatlan. Most még ráadásul alapos is volt, teljesen szokatlan. Mondta, hogy ez az ügy nem bagatell, egy hét ágynyugalom, pisilni is karban kell kivinni a nyolc éves makit. Elmagyarázta, hogy miért, és hogy pont most van egy ilyen eset, egy kislány, aki szintén csípőizület gyulladásos, és már magántanuló, mert annyira eldurvult a gyulladás. Hm. Hiányzik ez nekem?

Tisztára szomorú vagyok... Holnap kellene Trevisóba mennem. Naná, hogy nem megyek. Egyrészt vasárnap este6-kor MR, és igaz, hogy a repülő 15:30-kor landolna, de nem merek kockáztatni. Meg ilyen bokával hova a francba mennék? Pedig tegnap még a hajamat is befestettem, a körmeim is tipptopp, a karszőrömet is lekaptam, hát én igazán készültem, erre tessék.

Pedig olyan jó lett volna egy kicsit elszökni. Egy olyan jóbaráthoz**, aki éppen lehozza a csillagokat az égről. Meg a Holdat is. Erre tessék, ennek is kakukk?

Éppen a ryanairnél próbálom módosítani a dátumot. Hagyja? Nem. Kifüstöl az agyam.


De mi ez az egész Zazihoz képest? Egy sétagalopp. Én annyira drukkolok Zazinak. Egek, mennyire drukkolok!!!!!















*az igazán menők ezt úgy írják, hogy jaj, nagyon sokan kérdeztétek, hogy ... én ezt a Cylát annyira bírom, hogy mekkora figura. Igazi berajongó, bekövető lettem.

**és én már azt hittem, hogy én hapsinak nem fogok tetszeni soha többet ebben az életben... persze simán lehet, hogy ennek a kapcsolatnak is annyi, meg a bambi. mármint nem kapcsolat ez, csak flört, mivel nem történt semmi köztünk. jó, egyszer már majdnem történt, csak én megfutamodtam. és ez kb. két éve volt. szóval nem tudom, de szerintem ennek is reszeltek. picsbe. de szerencsére mindig újra kezdi a flörtölést velem... áh, nem tudom, nem tudom, nem tudom.

2020. január 22., szerda

tűkön ülök

Jól állok. Az orvos válaszolt. A betegség zsugorodott, a felvételeken ez látszódik. Írta a radiológus (nem nekem, hanem az orvosomnak).  Tehát javultam.

Rosszul állok. Klinikailag éppen a fordítottját tapasztaljuk.

Vasárnap újabb MR, kiegészítő vizsgálatra van szükség.

Örülök, hogy a folt zsugorodott.

De valahogy mégis magam alatt vagyok.

Tornáztatom a lábam, karom, hát
am, nézem, hogy van-e javulás. Hogy reagál-e a testem. A múltkor reagált.

Most tudok járni, csak kicsit dobálom a lábam (csúsztatom, mintha csoszognék). A kezem az, ami bénább, meg mindig nagy levegőt kell vennem, mert az oldalam mintha össze akarna esni. Én sem értem az  összefüggést.

A fiam ma úgy kelt fel, hogy nem tud lábra állni. Ez most vagy pszichoszomatikus, vagy tegnap meghúzta a tornán. Viszem orvoshoz.

Most jut eszembe, a furcsa zsibbadás is megszűnt a kezemben, lábamban, már csak a lábam gyűrűsujján érzem kicsit.




2020. január 20., hétfő

Don Benetton

Néha szeretem visszaolvasni, hogy miket hordok én itt össze nektek, erre mit találok? Leírtam vala, hogy Bennetton (ráadásul nem vettem semmit, csak megnéztem mindent). De hülye vagy bezzeg. :D Oké, biztos, hogy csak elütés, de akkor is! Az is lehet, hogy azért írtam így, mert van olyan régió Olaszországban, ahol megnyomják az n betűt... lehet, hogy ez vitt be a susnyásba.

Drága Olvasók, legközelebb szóljatok rám, ha kapitális hülyeséget írok!

Ez nem túl fontos poszt. Belátom.

Kicsit rongyosra izgulom magam

Éjjel 1 óra 21 perc.

Nem tudok aludni.

Éppen szorongok. Olvasgatok, vajon most mitől puffantam le? A D-vitamint szedem becsületesen (+kurkuma és tsai*). Tornázni... Azt nem becsületesen. Vajon hiba volt elhanyagolni? Vagy ha tornaztam volna legalább naponta egyszer, megúsztam volna? Be vagyok osva. Persze naná, hogy most minden harmadik percben ellenőrzöm, hogy mozog-e a talpam. Mozog. De egyre szarabbul. Elbíztam magam az első olajcsere után, gondoltam, tessék, nincs is nagy baj, pikk-pakk meggyógyultam (egyes, ülj le bezzeg). Most meg jöttek új tünetek is. Marha jó, mondhatom.

Holnap bemegyek dolgozni, aztán kiveszek szabit. Így a doktor javaslatára is hallgatok, és pénz is lesz. A klasszik betegállomány no way, ez fix. A kórházas betegallomanyról nem is beszélve. (Apropó, a nagynevű biztosító valahogy aazik válaszolni a levelemre... Pfff.)

Ma délután négy körül felhívtak, hogy tudok-e korábban menni az MR-vizsgálatra. Tudtam. Ugye milyen flottul mennek a dolgok?
Szokásos (kb.) 40 perces szeánsz volt, a vége felé a kontrasztanyaggal.
Amikor jött az önsajnálat (és sírás, aúú, de ciki) kiscicákra gondoltam. Ábszurd. :DD Ez onnan jött, hogy amikor valaki azt javasolja, hogy legyek pozitív és gondoljak valami jóra, kedvesre, akkor én visszakérdezek: a kiscica jó lesz?







*viszont elkurvultam decemberben, már nem vagyok vegán. Kb. 80% vegán maradtam. Vajon ez is hiba volt?

2020. január 18., szombat

Paff

Volt láz? Egyéb betegség? - kérdezte a cuki doki.

Nem volt.

Vasárnap MR.

Ott, előttem lezongorázta az időpontot. Ügyesen rendezi az életemet a cuki doki.

Valószínűleg eljött az első gyógyszeres kúra ideje. Injekció. Combba. Önnön kezem által. Érdekes lesz. Persze először is megvárjuk az MR eredményét. Meg kell nézni, miként áll a maradék egy folt. Lett új? A régi megvan még egyáltalán? Aktív? Meglátjuk.

Én egy olajcserének (magyarul aferezis) jobban örülnék, végeredményben az olyan jó volt. Eddig. Persze, mondták, hogy nem tart örökké a hatása.

Azért kicsit megijedtem, megkerdezte a doki, hogy a vizelettel hogy állok. Most jól.
Múltkor volt, hogy bepiss. Egyszer az utcán. De úgy teljesen. Az állati ciki dolog. Szerencsére eszembe jutott, és a kabátomat a derekamra kötöttem. A körúton voltam, nem egy üres utcában. Ultra ciki.
Bocs, ha már meséltem. A memóriámnak kampec. Kérdeztem a dokit, hogy ez az új haverom a memóriára is rossz hatással van-e. Oh, a neurológia kifűrkészhetetlen - mondta.

Aztán kicsit megint megijedtem. Mert megint betegszabira akart küldeni. Auuuu! Ledumáltam erről. Éhen fogunk halni, ha nem dolgozom. Ez a novemberig tartó első betegszabi baromi nagy érvágás volt. Nem akarom megint ugyanazt. Persze tudom, nem kivasagmusor.


2020. január 16., csütörtök

Jó napot, olajcserére jönnék...

Holnap beugrom a dokimhoz. Aki nekem úgy köszön, hogy csókolom. Annyira cuki!

Még, hogy micsoda egy fos a magyar egészségügy?!? Nekem elég volt egy  viberüzenetet írni és a doki 16 óra múlva máris fogad.
(A telefonhívást nem tudta felvenni napközben, de a viberre visszaüzent egy kész időponttal.)

Remélem, MR-t is ilyen gyorsan tud intézni. (Kizárt dolog, az egy meglehetősen leterhelt gép.)

Remélem, olajcserét viszont tud intézni jövő hétre. Úgy érzem, helyzet van. Ma majdnem beleültem valaki ölébe a metrón. Valamint a kolléganőm asztaláról levertem a komplett berendezést. Az asztallábakkal sem vagyok jóban. Továbbá bevertem a vállam. Tegnap Anna barátnőm csodálkozva megkérdezte, hogy ittam-e. Alkoholt. Mert tudja, hogy nem szoktam és akkor most mi a francot csinálok?!?! - kérdezte. Állítólag az arcom sem a régi és látja, hogy imbolygok. Bizonyos mozdukatoknál elvesztem az egyensúlyom. Meg sorolhatnám. De azért nem rémesen vészes a helyzet. Lehet, hogy csak túlparázom. Lehet, hogy bagatell az egész.. Majd holnap a liebling orvos megmondja.