A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Francia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Francia. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 3., kedd

Ceci n'est pas une pipe

Én állandóan szerelmes vagyok valakibe. Most Sotromaeba*. De ezt úgy kell érteni, hogy az agyamban teljesen elmennek otthonról. Mint egy holdkóros, úgy járkálok az utcán, amikor ezek a szerelmek elborítanak. A taknyos, pattanásos tini elbújhat mellettem, ha én elkezdek rajongani. 

Nézzétek meg ezt a videót, ugyan Brüsszelben forgatták, de mintha Franciaország lenne és már nézem is a lakáshirdetéseket, de szerencsére már nem vagyok taknyos, sem pattanásos, tudom irányítani a hormonjaimat. 

Az feltűnt, hogy itthon nem esik az eső. Állandóan süt a nap. Nézzétek, a videóban esik az eső. Franciaországban** állandóan esik. London kutyafafüle hozzá képest. 




* Megnéztem, honnan a neve. Stromae, azaz Maestro verlan nyelven. A verlánul megtanulni szerintem nehezebb, mint franciául. A lényeg, hogy fel kell cserélni a szótagokat, persze itt-ott hangelnyeléssel. A nőt például úgy mondják, möf (femme = meuf). Tudtommal főleg a vagány fickók beszélnek így az agglomerációban. Az elején még a sima franciát sem mindig értettem, pláne anyóst és a legkisebb sógort, akik nem túl irodalmi franciát beszélnek, hát én vért izzadtam, amikor rázendítettek a verlánra. 

** Jó, jó, tudom, nem egész Franciaországban, csak ahol én jártam.

2014. december 4., csütörtök

Rendhagyó francia nyelvlecke - a csücsörítés és a szóvégi nyújtott "ő"

A francia nyelvtan csínját-bínját már mindenki megírta mindenféle platformon, azzal én most nem foglalkozom (de nagyon is kellene, mert hát rám férne, a francba!).

Az én hitvallásom az, ha a valaki igazán jól akar beszélni franciául, akkor menjen Franciaországba lakni, ne csak három napos villámtúrára. Igen ám, de ne gubbasszon otthon a négy fal között, magányosan, elszigetelten, szorongva attól, hogy ezek a franciák milyen ridegek, nem köszönnek vissza, rohadtul nincs kedvük igazit beszélgetni, csak felszínesen... holott Franciaországban a köszönés az alapkő (Bonjourt már a tápszerrel szívják magukba a francia csecsemők) és igenis tudnak és akarnak is rendesen beszélgetni, csak ahhoz jó helyen kell élni vagy fiatalnak kell lenni. Én ezt elbaltáztam.

Azonban nem mindenki veheti a sátorfáját és költözhet a gallokhoz. Ebben az esetben az is sokat segíthet, ha megnézi az általam posztolt filmeket (ezzel megveregetem a vállaimat és öntömjénezem magam).

Ezt a videót nézzétek meg! A kedvencemet, Sophie Marceau-t. Akkor is szeretem, ha a franciák jelentős hányada kitépi a haját tőle (az én ex francia környezetem mindenképpen). Az is igaz, hogy azért tényleg van érdekesebb, szebb nála, például Audrey Tautou. Bár a szépség szubjektív, ezért ebbe nem érdemes belemenni. 

Ahogy Sophie mondja a "dans des boulangeriiiiies, sur les marchéééés, dans des p'ti magasiiiins", az annyira, de annyira francia...

Aztán... 6.50-nél a nyújtott "ő-k": "Il faut que je te parle-őőő... tu est la seul qui peut me comprendre-őőő... des lettres-őőő d'amour-őőő...". Pontosan így kell beszélnie egy nőnek franciául, ha affektálásnak is tűnik, akkor is. Punktum. 




Nagyon fontos! 00.45-nél, nagyon figyeljetek, megtanulhatjátok a valódi, hamisítatlan francia PFFF-t. Elengedhetetlen, ha francia környezetben vagytok! Muszáj jól használni: ide-oda elbiccenteni a fejet, szemet forgatni és pfff! 

A csücsörítést is figyeljétek... végig csücsörít... és ő-zik, "architecteőőő, chef d'orchestreőőő, danseuseőőő, scupteuriceőőő", annyira nőies, hogy azt hiszem, ezt már nem lehet tovább fokozni. 




Ezzel még nincs vége, holnap jön a következő nyelvlecke!