Én állandóan szerelmes vagyok valakibe. Most Sotromaeba*. De ezt úgy kell érteni, hogy az agyamban teljesen elmennek otthonról. Mint egy holdkóros, úgy járkálok az utcán, amikor ezek a szerelmek elborítanak. A taknyos, pattanásos tini elbújhat mellettem, ha én elkezdek rajongani.
Nézzétek meg ezt a videót, ugyan Brüsszelben forgatták, de mintha Franciaország lenne és már nézem is a lakáshirdetéseket, de szerencsére már nem vagyok taknyos, sem pattanásos, tudom irányítani a hormonjaimat.
Az feltűnt, hogy itthon nem esik az eső. Állandóan süt a nap. Nézzétek, a videóban esik az eső. Franciaországban** állandóan esik. London kutyafafüle hozzá képest.
* Megnéztem, honnan a neve. Stromae, azaz Maestro verlan nyelven. A verlánul megtanulni szerintem nehezebb, mint franciául. A lényeg, hogy fel kell cserélni a szótagokat, persze itt-ott hangelnyeléssel. A nőt például úgy mondják, möf (femme = meuf). Tudtommal főleg a vagány fickók beszélnek így az agglomerációban. Az elején még a sima franciát sem mindig értettem, pláne anyóst és a legkisebb sógort, akik nem túl irodalmi franciát beszélnek, hát én vért izzadtam, amikor rázendítettek a verlánra.
** Jó, jó, tudom, nem egész Franciaországban, csak ahol én jártam.