Pofavizit

Reggel jó kedvem volt, most meg pocsék. Ma van a céges buli, ami nem túl céges, mivel csak pár kollégát hívtak meg és nem is a cégvezetés rendezi a "boldog karácsonyt kívánunk partit". Nálunk fű alatt szerveződnek a partizánpartik. Kedden voltam az egyik cégcsoporttal vacsorázni, ma ketten, az egyik kolléganőmmel főztünk ebédet, de csak hatunknak (azokkal, akikkel mindig együtt szoktunk ebédelni), este pedig megyek a "VIP" buliba, mert hálleluja, benne vagyok a szimpatikusok körében. Nem maradok sokáig, mert meg vagyok sértődve. Meg, mert csúnya klikkesedés folyik nálunk, ráadásul pár régi kolléga is ott lesz, akik már nem dolgoznak nálunk, bezzeg az aktív kollégák nem jöhetnek. Ez így még engem is sért. Oké, értem, ez nem rendes céges összejövetel, hanem amolyan házibuli jellegű. Házibuli az egyik telephelyen, hát ez is állati... Csak azokat hívta meg a főrendező nyugdíjas kolléga, akiket ő maga szeret. Szarpofozás. A pletyka ennél szaftosabb, de minek hergeljem magam még azzal is, hogy az a főnök is megy az esti buliba, aki jó barátja azoknak smúzol azokkal is, akiket nem hívtak meg? Ezért én úgy döntöttem, hogy mátyáskirályzok egyet: megyek is, meg nem is. Meghívtak, ezért tiszteletemet teszem, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek, puszi puszi, de nem maradok sokáig. Ez nekem így nem fér bele. Pedig kár, szeretek év végén táncolni egyet a kollégáimmal, de ebben a formában semmi kedvem. 

A fenti krákogásból nem biztos, hogy érezni a helyzet súlyosságát. Bosszant, hogy nem hívták meg a 200 éve itt dolgozó kollégákat. Persze mondhantám az igazat is, egyenesen: azért vagyok mérges, mert legalább 20 olyan embert nem hívtak meg (most számolom az ujjaimon), akik 200 éve itt dolgoznak és én szeretem mindannyiukat. 

II. kerületi iskolabuszokra kaptam fel a fejem

Meg vagyok illetődve. Kormányunk iskolabusz-programot indít, és a tesztkerület, nem kevesebb, mint a tádááám: II. ker.

Ezt hogy ötölték ki? Bezzeg, te meghülyültél, politizálsz?

Apu leviszi a BMW-vel a térre a kisgyereket, ahol felveszi egy busz, elviszi az iskolába többedmagával, így tehermentesítik a városi forgalmat és a nyomorgó szülőket? Oké, ne legyek már ilyen szűklátókörű, nyilván nem mindenhol kolbászból van a kerítés a II. kerületben sem.

Igazából ezen a cikken akadt fenn a szemöldököm, de aztán magamba néztem. Például a gyerekeim iskolájában már nincs húgyszag.

Volt egyszer, régen egy flörtöm, talán meséltem is róla. A flörtnek fröcsögtem egyszer, hogy mennyire rémes az iskolai mosdó. Aznap is rémesen húgyszag volt, de az az átható, amitől még a gyomrom is felfordult (nem hantázok), pedig az enyém vasból van. Gondoltam egyet, és megírtam flörtnek, hozzá még rémes fotókat is küldtem az egyik mosdóról (a gyerekemnek pisilnie kellett, amikor indultunk volna haza). Igen, azzal a céllal írtam neki, hogy intézkedjen. Tudni akartam, hogy leráz-e.

Azt vettem észre pár hónapja, hogy az egész iskola nagyon illatos déltuán öt felé, amikor megyek a gyerekekért. Akkor mosnak fel a takarítónők. Kifejezetten kellemes, nagyon finom illat. Azt hiszem, még a gyerekkorom iskolai tisztaságillatára is emlékeztet, mert nem tudom abbahagyni a szimatolást, valamire hajaz ez az illat.

Nem tudhatom, hiszen már rég nem randizunk, hogy a flört szólt-e oda, nemtom' hova, vagy magától vált a bűzölgő iskola illatos iskolává. Persze megkérdezhetném az iskola vezetőségét, hogy jó napot kívánok, mi az oka annak, hogy egyik napról a másikra a gusztustalan szag finom virágillattá változott? Kapnék rá kézzelfogható választ vajon? Szerintem simán hibbantnak néznének, de minimum gyanús lennék, hogy kötözködni akarok.

Akkor valahogy üzennem kellene a régi flörtnek, hogy a bűz megszűnt, most legyen szíves, és intézze el, hogy a tanárok és a gyerekek ne legyenek fáradtak, valamint a kis vietnámi gyereknek intézzen segítőt (nyugdíjas tanárt, egyetemistát, gyakornokot, bánom én), mert velem is foglalkozott valaki, amikor kiskoromban fel kellett zárkóznom az olasz gyerekekhez. Nem létezik, hogy egy kis másodikos fiúcska egész nap úgy üljön az iskolában, hogy egy kukkot nem ért a tananyagból, és csak ül, ül magányosan, a tanárok pedig nem érnek rá vele is foglalkozni.

Ha írok, akkor pletykát

Itt van a gyerekeim apja, mindig Miklós napjára időzíti. Kedves tőle (irónia).

Rengeteget tudnék pletykálni... nem tudom, hogy lehet-e itt fröcskölni... mindig ez a dilemma...

Nyáron nem köszönt nekem, nem szólt hozzám, teljesen tisztára hülye volt. Most normális. Nem értem. Köszön, beszél. Nem nagyon beszél, nem sokat, de mégis, valamennyit. Furcsa.

Rengeteg, de rengeteg ajándékot vett a gyerekeknek. Ma reggel meg is kapták a zömét. Szerintem már semmit nem értenek a gyerekek, hogy ki, kivel van, Miklós, père Noël, Jézus?

Szombaton érkezett pontban éjfélkor, vasárnap ébredés után a fiam közölte, hogy akkor most karácsonyfát díszítünk, és mivel nekem tetszik ez a módi, hogy például Olaszországban és Franciaországban jóval dec. 24. előtt felállítják a fenyőt, neki is álltunk. Örökfenyőnk van, szétszedhetős, mint a lego, egyedül nehéz lett volna leszedni a padlásról, hála ég, kéznél volt az erős férfikéz, segített, sőt, mos is, főz is, be is vásárol, viszi-hozza a gyerekeket az iskolába/ból, azért így egyszerűbb az élet, mint egyedül, de ettől még a karakterek nem változnak, jól tudom én ezt, és igaz, ő sem akar velem együtt élni, de én sem vele.

Hétfőre megbetegedett a gyerekek apja. Mint mindig. A halálos nátha, a fülgyulladás, a gyomorbaj alap, ha Magyarországra látogat. Így kedden én vittem a gyerekeket az iskolába. Csodálkozom, hogy most nem dőlt ágynak több napra, szerdán már ő vitte őket.

A gyerekek kaptak Miklós napra egy közös társasjátékot, három kézműves játékot, egy óriási Play mobilt, egy hülye robotkutyát (a kislányom ragaszkodott hozzá, látta valakinél, onnantól nem tágított, hiába magyaráztam neki, hogy ez értelmetlen ajándék), egy-egy könyvet, távirányítós autót. Kérdés, hogy karácsonykor mit kapnak majd. Persze, van még ötlet, apjuk meg is vette, azt mondta, hogy azt majd a rendes karácsonyfa alá rakjam, a szüleimnél. Kedves. Szoktatlan. Nem értem. A nyári tapasztalat után ez egyszerűen felfoghatatlan.