2019. április 29., hétfő

A tindernek vége

A tinderről leszedtem magam. Betelt a pohár. Most akkor innentől fogva nem lesz miről írni.

2019. április 24., szerda

Közkívánatra*: tinder folyt.köv.

Egyszer csak, egy keddi napon írt egy viking, hogy helló, beszélsz angolul? Itt vakációzok péntekig. Mire én, hogy sajnos nem beszélek angolul. Igen ám, de ezzel egy vikinget nem lehet csak úgy lerázni... beszélgetésbe elegyedtünk. Angolul. (Vérciki, google translate, ne mondjatok semmit.) Addig-addig beszélgettünk, míg randira hívott. Másnap ráérek, de csak egy órácskára, többre nem - írtam neki. Erre fel ez a randi olyan jól sikerült, hogy másnap, csütörtökön is sokat dumáltunk, és hogy, hogy nem, ihletem támadt megírni neki az utcám nevét, hogy nézze meg, én itt lakom. Csak annyit írt, ha benne vagyok, akkor veszi a cipőjét és jön**. És jött. Éjfélkor. Kiszöktem a lakásból, reménykedtem, hogy mindenki nagyon mélyen alszik (anyósomék nálunk húsvétolnak még mindig). Mint a kamaszok, úgy csináltuk... mármint búcsúcsók, nem egyéb. Egészen romantikus volt.
Ez a második villámrandi*** olyan jól sikerült, hogy felvetette, mi lenne, ha legközelebb nála találkoznánk. Így esett meg, hogy trállállá, májusban kiugrom Oslóba****. Oké, csak 24 óra az egész (májusban még egyáltalán nem érek rá többet vakációzgatni), de na, hát ideje volt kilépni az olasz-francia-magyar Bermuda-háromszögből. Ki kell lépni néha a komfortzónából. És főleg, muszáj végre megtanulni angolul, mert ez a makogás rémesen kínos, amit én rendezek. Egyúttal rögvest lekötöm Milonka szabad kapacitását, ha maradt még neki...


 * per Martina con affetto :)
** mert a szállodája és a lakásom közt kereken 3 perc gyalogút volt
*** tényleg csak elköszöntünk egymástól, mert még aznap hajnalban utazott haza
**** itt kérek felszállási engedélyt anyukámtól



2019. április 15., hétfő

Tinder by bezzeg

Tavasz van, felpattantam körülnézni a halpiacra. Mint minden tavasszal, immáron három éve.

Könyvet kellene írni, szerintem bestseller lenne.

Milonka is említette az egyik posztjában, hogy a fiúknak sem könnyű a tinderpálya... Ezt megerősítem, mert megnéztük egy kollégámmal a női oldalt, hát gyerekek, Dunát lehet rekeszteni a csücsöri szájjal, rajzolt szemöldökkel. Szépek, szépek a lányok. Csúnya lány egyáltalán nincs. Oké, a kolléga jóval fiatalabb, így könnyű. Azért 32 évesen én sem 45 voltam. Labdába sem rúgok. :D

De nézzük a listámat:

Kifogtam egy jófiút. Cuki is, írni is tud, magas is, szép is, mi kell még? Találkoztunk. Aztán... nem etikus megírni, hogy értkélhetetlen centiméter. Nem elsőre, mert én is jólány vagyok, of course. Basszus, babakukac... én még ilyet nem láttam. De most tartsam meg moziba menni?  Nem. Valamint itt kellett volna lehúzni a tinderrolót. Végleg.

Aztán kifogtam egy jó embert (egybe?), aki nős. Tipikus. De jókat beszélgettünk. Beszélgettünk, beszélgettünk, kértem tőle fotót (csak tudni szerettem volna, hogy vajon a Notre Dame-i toronyőrrel társalgok-e). Mivel nős, egy legó a profilképe... (bezzeg, bezzeg... nem vagy normális... jó, jó, de én nem akarok rendes fix kapcsolatot... akkor is hülye vagy bezzeg!)
Azért, ha valaki belefutott a legóemberbe, meséljen! Úgy képzelem, csomó mindenkit hülyít.
Küldött egy fotót, egyetlen egyet, hm, jó bőr. Linda barátnőm azonban ügyesen lenyomozta (google a haverja), és hogy, hogy nem, kiderült, ezer éve randivonalazik (vagy melyik), más néven persze, ott gyereke sincs (de van, elvileg), és egyéb nemegyezőségek. Kértem, küldjön még fotót, mert egy fotó nem fotó, és mit ad isten, mit nem, a felesége hirtelen kómába esett... Nem, nem vicc. Úgy értem, nem kamuzok.

Aztán vannak a durcás emberek, akik pattognak, ha mégsem akarok randizni. Valahogy nem hoznak lázba. Akkor meg miért húztam őket jobbra? Magam sem tudom. Helyes arc, jobbra. Aztán mégsem érzem a közös nevezőt. (Azóta már tudom, hogy van egy olyan gomb, hogy "nem is ismertük egymást, részemről vége".)

Volt egy ígéretes olasz, aki még tulipánt is hozott nekem (nem is akármilyet), de a csizma sarkából érkezett, ülj le bezzeg, egyes. Nihil novum sub sole. Jegeltem.

Volt még pár olasz, aki ozé fotóért könyörgött. Jégre velük.

Vannak az érdekes külföldiek, gitároznak és vörös a szemöldökük vagy gyönyörű vikingek, akik persze jó messze élnek. Van értelme? Nincs.

Rengeteg a sima match, beszélgetés nélkül. Itt is, mint fent: van értelme? Nincs.

Ezzel befejeztem. Majd jövő tavasszal, hátha újra lesz kedvem.