Közkívánatra*: tinder folyt.köv.

Egyszer csak, egy keddi napon írt egy viking, hogy helló, beszélsz angolul? Itt vakációzok péntekig. Mire én, hogy sajnos nem beszélek angolul. Igen ám, de ezzel egy vikinget nem lehet csak úgy lerázni... beszélgetésbe elegyedtünk. Angolul. (Vérciki, google translate, ne mondjatok semmit.) Addig-addig beszélgettünk, míg randira hívott. Másnap ráérek, de csak egy órácskára, többre nem - írtam neki. Erre fel ez a randi olyan jól sikerült, hogy másnap, csütörtökön is sokat dumáltunk, és hogy, hogy nem, ihletem támadt megírni neki az utcám nevét, hogy nézze meg, én itt lakom. Csak annyit írt, ha benne vagyok, akkor veszi a cipőjét és jön**. És jött. Éjfélkor. Kiszöktem a lakásból, reménykedtem, hogy mindenki nagyon mélyen alszik (anyósomék nálunk húsvétolnak még mindig). Mint a kamaszok, úgy csináltuk... mármint búcsúcsók, nem egyéb. Egészen romantikus volt.

Ez a második villámrandi*** olyan jól sikerült, hogy felvetette, mi lenne, ha legközelebb nála találkoznánk. Így esett meg, hogy trállállá, májusban kiugrom Oslóba****. Oké, csak 24 óra az egész (májusban még egyáltalán nem érek rá többet vakációzgatni), de na, hát ideje volt kilépni az olasz-francia-magyar Bermuda-háromszögből. Ki kell lépni néha a komfortzónából. És főleg, muszáj végre megtanulni angolul, mert ez a makogás rémesen kínos, amit én rendezek. Egyúttal rögvest lekötöm Milonka szabad kapacitását, ha maradt még neki...

 * per Martina con affetto :)
** mert a szállodája és a lakásom közt kereken 3 perc gyalogút volt
*** tényleg csak elköszöntünk egymástól, mert még aznap hajnalban utazott haza
**** itt kérek felszállási engedélyt anyukámtól