Azt én nagyon csípem, hogy régi-régi pasasok olykor-olykor elő-előbukkannak a semmiből. :DDDD
Azt mindannyian tudjátok, hogy nekem semennyi önbizalmam nincs, butácska vagyok, csúnyácska vagyok, unalmaska vagyok*, és mégis, tessék, egyszer csak írnak, jelentkeznek, és csupa kedves jelzővel nosztalgiáznak rólam és velem, én meg már-már elhiszem nekik, amit mondanak (írnak). Oké, tisztában vagyok vele, hgoy mindnek egy a célja, tudjukmi. De azért mégis, kedveseket mondanak, nem modortalan fajankók ők.
Hova akarok kilyukadni? Előkerült a nyári tulipános fiú is**. Aki nekem nem tetszik. De jó vele beszélgetni és egészen szórakoztató interakció (he? jó vele viccelődni) alakult ki köztünk az elejétől fogva, pédául amikor ő Bariban volt, mert odavalósi, elment a lottózóba megjátszani a számainkat, és megnéztük, hogy nyerünk-e. Mert ha nyerünk, akkor nyert ügyünk lesz, a jóistván is egymásnak teremtett minket, de nem nyertünk, és akkor tudtuk, hogy veszett fejsze. Nem is történt semmi. Ilyen egyszerű dolgokon múlik az élet. Látjátok? :DDD
Szóval előkerült. Végeredményben annál szebb tulipánokat nem kaptam még soha senkitől az eddigi életemben, mint tőle. Ha jól belegondolok, én a tulipánokat szeretem. Érdekes dolog, mert az embernek fel kellene, hogy álljon a szőr a hátán, ha meghallja, hogy a fiú bariii, mert aki barii, az csak troglodita lehet, de ő az Arioso hűha virágboltból hozta azokat a tulipánokat, és látjátok, az ember ne legyen előítéletes, mert a szuperművelt budapesti hapsik ófaszt se hoztak és még masnit se kötöttek rá, szóval na, ennyit erről. Ha elhívna moziba, még oda is elmennék, sőt, még vacsorázni is. Tovább nem. Mert engem most már ez egyáltalán nem érdekel***, nem akarok többet szelermesen ábrándozni egy pasasról sem, nem érek én rá ilyenekre, meg van ennél sokkal, de sokkal fontosabb is, hát de nem?
*tudom, hogy most azt akarjátok mondani, hogy neeeeeem, de naaaa, érezzétek bennem az iróniát és a szerénységet. Mondjuk így sem jó, mert akkor meg azt hiszitek, hogy egyébként okos vagyok, szép és érdekes.
** és Luca is előkerült, ő is végtelenül cukin érdeklődik irántam, még az is lehet, hogy újra találkozunk, hát miért ne, végülis jó haverok vagyunk.
***indítsak lovit - helyre, tétre, bufutóra -, hogy mikor dől meg ez az elvem? akartok fogadásokat kötni? :DDD
2020. január 31., péntek
2020. január 29., szerda
bungee jumping
csak gyorsan bejelentkezem.
írt a doktor.
idézem:
"úgy értékelték a képeket, hogy mégis látszik romlás".
tehát a "radiológus szerint az MR felvételeken a betegség zsugorodása látszik, tehát javulás" ma már nem érvényes.
a doktor újabb olajcserét intéz nekem.
hogy én mit szólok? cselekednem kell. jó, de mit? van megoldás? vagy valóban nincs? nem úgy volt, hogy mindenkinek van egy ismerőse, akinek van egy ismerőse, aki 20 éve tünetmentes és boldogan pislog, mint ama tükrös ponty a hálós szatyorban? oké, 66 évesen sem lenne ideális, ha. nem is akarok róla tudni.
(oké, egy kicsit padlóra vágott. persze természetesen magától értetődően nem akarok én üldögélni és félni, de azért mégiscsak rántott egyet a pórázon ez a malária. megint. olyan könnyű így dolgozni, igazán.)
(bízom az olajcserében. kár, hogy nem 20 évig tart a hatása.)
(halálosan idegesít, amikor azt mondják, hogy tegnaphoz képest egészen jól jársz. én nem is jártam most rosszul. csak a lépcsők, meg néha a dőlöngés. most inkább a kezem, az oldalam szaródott el, oké, a lábam is, de most a bokám a rosszabb. ezeken egyáltán nem látszódik semmi kívülről, szeritnem.)
(nagyon jól tartom az okosétkezést, legyetek büszkék rám.)
(és ami nagyon fontos: nagyon, de nagyon feltölt, amikor egy cuki diákot tanítok, és jókat röhögünk.)
(kár, hogy a feltöltődés után jött a hír... mi ez? bungee jumping?)
írt a doktor.
idézem:
"úgy értékelték a képeket, hogy mégis látszik romlás".
tehát a "radiológus szerint az MR felvételeken a betegség zsugorodása látszik, tehát javulás" ma már nem érvényes.
a doktor újabb olajcserét intéz nekem.
hogy én mit szólok? cselekednem kell. jó, de mit? van megoldás? vagy valóban nincs? nem úgy volt, hogy mindenkinek van egy ismerőse, akinek van egy ismerőse, aki 20 éve tünetmentes és boldogan pislog, mint ama tükrös ponty a hálós szatyorban? oké, 66 évesen sem lenne ideális, ha. nem is akarok róla tudni.
(oké, egy kicsit padlóra vágott. persze természetesen magától értetődően nem akarok én üldögélni és félni, de azért mégiscsak rántott egyet a pórázon ez a malária. megint. olyan könnyű így dolgozni, igazán.)
(bízom az olajcserében. kár, hogy nem 20 évig tart a hatása.)
(halálosan idegesít, amikor azt mondják, hogy tegnaphoz képest egészen jól jársz. én nem is jártam most rosszul. csak a lépcsők, meg néha a dőlöngés. most inkább a kezem, az oldalam szaródott el, oké, a lábam is, de most a bokám a rosszabb. ezeken egyáltán nem látszódik semmi kívülről, szeritnem.)
(nagyon jól tartom az okosétkezést, legyetek büszkék rám.)
(és ami nagyon fontos: nagyon, de nagyon feltölt, amikor egy cuki diákot tanítok, és jókat röhögünk.)
(kár, hogy a feltöltődés után jött a hír... mi ez? bungee jumping?)
2020. január 27., hétfő
Grazie di esistere Zoli
Most hívott a másik főnököm. Az a főnök, akit imádok. Aki - önteltség nélkül mondhatom -, a jóbarátom. Az a főnök, akivel Olaszországba járok, Modenába dolgozni, a Garda-tóhoz andalogni (ő a szerelmével, én a többiekkel), a Falzarego hágóhoz pedig az élet értelmén töprengeni (ez a múlt év nagy kirándulása volt, állati önreflexió, vagy minek nevezzem... kicsit magasztos, érzem én... oké, legyen befelé tekintés, megnyugvás, idillikus béke és harmónia... ülni A heggyel szemben és forró bombardinóval melegíteni a kezeimet a nulla fok hidegben nyáron, végtelenül kedves, helyes, szimpatikus emberekkel társalogván... ennél nagyszerűbb képet nem nagyon tudok most elképzelni az élet esszenciájáról. :D)
Márciusban belevágunk egy újabb olasz cégbe. Már voltunk náluk tárgyalni, és szuper cég (na, na, azért mégiscsak olaszokról beszélünk, lassan a testtel!), ezért én most nagyon örülök, majd kiugrom a bőrömből... ugornék, ha tudnék. Az endorfinok viszont korlátok nélkül zumbáznak az agyamban.
Csak azért írom meg, hogy lássátok, mennyire örülök az élet alakulásának (megen' majnem' picsogok).
Konklúzió: lám-lám, a szarvihar is kitisztulhat.
Márciusban belevágunk egy újabb olasz cégbe. Már voltunk náluk tárgyalni, és szuper cég (na, na, azért mégiscsak olaszokról beszélünk, lassan a testtel!), ezért én most nagyon örülök, majd kiugrom a bőrömből... ugornék, ha tudnék. Az endorfinok viszont korlátok nélkül zumbáznak az agyamban.
Csak azért írom meg, hogy lássátok, mennyire örülök az élet alakulásának (megen' majnem' picsogok).
Konklúzió: lám-lám, a szarvihar is kitisztulhat.
2020. január 26., vasárnap
Midőn az MR-re várok
A bánatot kisöpörtem. Egy hapsiért nyafogni? Na ne! Se villamos, se pasas után nem futok.
Pénteken Mary Poppins elhívott moziba. Az 1917 c. filmre ültünk be. Nekem tetszett, Mary P-nek nem túlzottan, sőt, el is aludt.
Oké, kiszámítható film, én mégis dideregve izgultam, amikor kellett, és sírtam, amikor úgy kívánta a jelenet. (Az aktuális érzékenységem miatt úgy kellett visszafognom magam, hogy nehogy hangosan zokogjak, és csak némán potyogjanak a könnyeim. Azért az rémesen ciki lett volna, ha hangosan brühühüztem volna.)
Film közben persze, hogy a dédapáimra gondoltam. Eszement kemény dolog a háború. Halvány fogalmunk sincs. És akkor én egy pasas miatt nyígok? Na ne!
Most éppen ülök a klinikán és várom, hogy én következzek, mivel korábban értem ide, ráérek írni.
Pénteken Mary Poppins elhívott moziba. Az 1917 c. filmre ültünk be. Nekem tetszett, Mary P-nek nem túlzottan, sőt, el is aludt.
Oké, kiszámítható film, én mégis dideregve izgultam, amikor kellett, és sírtam, amikor úgy kívánta a jelenet. (Az aktuális érzékenységem miatt úgy kellett visszafognom magam, hogy nehogy hangosan zokogjak, és csak némán potyogjanak a könnyeim. Azért az rémesen ciki lett volna, ha hangosan brühühüztem volna.)
Film közben persze, hogy a dédapáimra gondoltam. Eszement kemény dolog a háború. Halvány fogalmunk sincs. És akkor én egy pasas miatt nyígok? Na ne!
Most éppen ülök a klinikán és várom, hogy én következzek, mivel korábban értem ide, ráérek írni.
2020. január 25., szombat
Bezzeg, a pék
Bánatomban sütöttem egy kenyeret. Az éccsanyámmal, mindig együtt sütünk.
Szafilisztből. Én sem tudom, mi ez. Karácsonyi ajándéknak kaptam. Mindenesetre ez nem fehér liszt. Ez egészségtudatos liszt. Se glutén, se tojás, se élesztő, se olaj, valamint se tapióka, se rúzs, pontosabban rizs, se kukorica, se burgonya, végül mindenféle keményítő mentes liszt. Köles, rozskeverék, natrium-hidrogen-karbonat (mi ez, szódabikarbóna?) és citromsav van benne.
Most raktam bele paradicsomot, kapribogyót, a tetejére százammagot. A múltkor iszonyat sok citromlevet, amiből igazi, rettenetes citromos kenyér lett. Ez a mai jó. De én szomorú vagyok. Mert végül tényleg két szék közé huppantam. Mondjuk kinek kell egy törött lábú dodomadár?!? Érthető, hogy valahogy már nem vagyok érdekes. Pfff.
Szafilisztből. Én sem tudom, mi ez. Karácsonyi ajándéknak kaptam. Mindenesetre ez nem fehér liszt. Ez egészségtudatos liszt. Se glutén, se tojás, se élesztő, se olaj, valamint se tapióka, se rúzs, pontosabban rizs, se kukorica, se burgonya, végül mindenféle keményítő mentes liszt. Köles, rozskeverék, natrium-hidrogen-karbonat (mi ez, szódabikarbóna?) és citromsav van benne.
Most raktam bele paradicsomot, kapribogyót, a tetejére százammagot. A múltkor iszonyat sok citromlevet, amiből igazi, rettenetes citromos kenyér lett. Ez a mai jó. De én szomorú vagyok. Mert végül tényleg két szék közé huppantam. Mondjuk kinek kell egy törött lábú dodomadár?!? Érthető, hogy valahogy már nem vagyok érdekes. Pfff.
2020. január 24., péntek
Swiss made
Én úgy meghatódtam. A Svejcben élő barátnőm, akihez nem tudtam elmenni novemberben, egyszer csak küldött egy fotót a messengeremre.
Mittomén már, hogy hogy volt, valahogy szóba került, hogy ha már Svejc, akkor én ott garantáltan veszek majd magamnak egy Swatchot, egyrészt én csak azt hordok, másrészt, ha már ott vagyok, akkor magától értetődő. De nem voltam ott, így Moncsi gondolt egyet, és megvette. Nekem. Én meg ríttam, mint a szamár. Ez most olyan jól megy nekem mostanában. Jó érzés ez a rengeteg szeretet, ami csak ömlik, ömlik felém.
(Azért elképesztő, már a második repjegy megy a levesbe, picsbe, hát osom én a pénzt???? Jó, tényleg két fillér volt, a svejci meg különösen tényleg döbbenetesen két fillér, lévén nem valami népszerű desztináció, de hát akkor is, hát osom én a pénzt???)
Nem nyitok új ablakot, de helyzetjelentek kicsit: a bokám nem dagadt, csak nagyon pici eltérés van a két boka közt. Fáj, de már nem annyira, mint tegnap. Egész éjjel felpolcolt lábbal aludtam, marha kényelmes, mondhatom. A kezem még önálló életet él. Kész kabaré a szemfestés, csoda, hogy még nem szúrtam ki. De olyan nincs, hogy én emberek közé menjek szemceruza és szempillaspriál nélkül. Jó, néha előfordul, belátom, mert van az a rohanás, van az a késés, amikor nem fér bele, csak hát nem valami szép látvány egy lárva, na. Továbbá rémesen szomorú vagyok, hogy nem mehettem az ígéret földjére (pffff, bezzeg, ez egy orbitális nagy karó), de az élet megy tovább, összekaptam magam, és szépen kijavítottam egy dolgozatot (bárcsak harmincat kellene), készülök az órára, felhívok egy olasz rendőrséget, intézkedni egy gyorshajtás miatt (nem én), lefordítok pár dolgot, kész, mást nem, ezt is nehéz összezsonglőrködni.
Mittomén már, hogy hogy volt, valahogy szóba került, hogy ha már Svejc, akkor én ott garantáltan veszek majd magamnak egy Swatchot, egyrészt én csak azt hordok, másrészt, ha már ott vagyok, akkor magától értetődő. De nem voltam ott, így Moncsi gondolt egyet, és megvette. Nekem. Én meg ríttam, mint a szamár. Ez most olyan jól megy nekem mostanában. Jó érzés ez a rengeteg szeretet, ami csak ömlik, ömlik felém.
(Azért elképesztő, már a második repjegy megy a levesbe, picsbe, hát osom én a pénzt???? Jó, tényleg két fillér volt, a svejci meg különösen tényleg döbbenetesen két fillér, lévén nem valami népszerű desztináció, de hát akkor is, hát osom én a pénzt???)
Nem nyitok új ablakot, de helyzetjelentek kicsit: a bokám nem dagadt, csak nagyon pici eltérés van a két boka közt. Fáj, de már nem annyira, mint tegnap. Egész éjjel felpolcolt lábbal aludtam, marha kényelmes, mondhatom. A kezem még önálló életet él. Kész kabaré a szemfestés, csoda, hogy még nem szúrtam ki. De olyan nincs, hogy én emberek közé menjek szemceruza és szempillaspriál nélkül. Jó, néha előfordul, belátom, mert van az a rohanás, van az a késés, amikor nem fér bele, csak hát nem valami szép látvány egy lárva, na. Továbbá rémesen szomorú vagyok, hogy nem mehettem az ígéret földjére (pffff, bezzeg, ez egy orbitális nagy karó), de az élet megy tovább, összekaptam magam, és szépen kijavítottam egy dolgozatot (bárcsak harmincat kellene), készülök az órára, felhívok egy olasz rendőrséget, intézkedni egy gyorshajtás miatt (nem én), lefordítok pár dolgot, kész, mást nem, ezt is nehéz összezsonglőrködni.
2020. január 23., csütörtök
Kaland hátán kaland, kár, hogy mind negatív előjelű
Azonnal válaszolok a kedves kommentárokra és e-mailekre*. A nem kedvesekre nem válaszolok, mert olyanok nincsenek. Hála! Kinek hiányzik az epét hányó beugató kommentelő? Szóval türelmeteket kérem.
Most mondjátok meg! Szegény embert az ág is húzza. Reggel, amikor a kislányomat vittem az iskolába, kificamodott a bokám. Elsőre azt hittem, eltört. Kemény volt. Sőt, elsőre azt sem tudtam eldönteni, hogy a térdem tört-e ki, vagy a bokám, csillagokat láttam.
Rossz a járda, de a lábam rosszabb, és ha nem koncetrálok, akkor ez történik. A kislányom beszélt hozzám, egy autó túl közel parkolt a járdán, két embert is ki kellett kerülni, nekem ez már sok volt, nem figyeltem oda, tákk, boka ki.
Azért annyira nem csodálkozom, a jobb lábam rongyi, vagy puding, vagy takony, mindegy minek nevezem. Nincs tartása.
A kislányom eléggé megijedt. Segített bicegni. Eldöcögtünk egy bolt párkányáig, leültem a galamszarral pettyezett kirakatba, és figyeltem, hogy most mégis mim fáj. Szerencsére anyukám már a közeli villamosmegállóban járt, nem kellett sokat várni, a kislányomat is beküldhettem az iskolába. Aztán pont arra járt egy régi ovis anyu, akit nagyon szeretek. Ő végignézte az esetet, mentőt akart hívni. Na már csak az hiányzott volna, mert a fiam közben itthon volt.
A kisfiam reggelre egészen jól tudott járni, de az iskolába igazolást kell vinni, így anyukám most reggel elvitte őt a gyerekorvoshoz. Kezd egészen kedves lenni a doktornő, szokatlan. Most még ráadásul alapos is volt, teljesen szokatlan. Mondta, hogy ez az ügy nem bagatell, egy hét ágynyugalom, pisilni is karban kell kivinni a nyolc éves makit. Elmagyarázta, hogy miért, és hogy pont most van egy ilyen eset, egy kislány, aki szintén csípőizület gyulladásos, és már magántanuló, mert annyira eldurvult a gyulladás. Hm. Hiányzik ez nekem?
Tisztára szomorú vagyok... Holnap kellene Trevisóba mennem. Naná, hogy nem megyek. Egyrészt vasárnap este6-kor MR, és igaz, hogy a repülő 15:30-kor landolna, de nem merek kockáztatni. Meg ilyen bokával hova a francba mennék? Pedig tegnap még a hajamat is befestettem, a körmeim is tipptopp, a karszőrömet is lekaptam, hát én igazán készültem, erre tessék.
Pedig olyan jó lett volna egy kicsit elszökni. Egy olyan jóbaráthoz**, aki éppen lehozza a csillagokat az égről. Meg a Holdat is. Erre tessék, ennek is kakukk?
Éppen a ryanairnél próbálom módosítani a dátumot. Hagyja? Nem. Kifüstöl az agyam.
De mi ez az egész Zazihoz képest? Egy sétagalopp. Én annyira drukkolok Zazinak. Egek, mennyire drukkolok!!!!!
*az igazán menők ezt úgy írják, hogy jaj, nagyon sokan kérdeztétek, hogy ... én ezt a Cylát annyira bírom, hogy mekkora figura. Igazi berajongó, bekövető lettem.
**és én már azt hittem, hogy én hapsinak nem fogok tetszeni soha többet ebben az életben... persze simán lehet, hogy ennek a kapcsolatnak is annyi, meg a bambi. mármint nem kapcsolat ez, csak flört, mivel nem történt semmi köztünk. jó, egyszer már majdnem történt, csak én megfutamodtam. és ez kb. két éve volt. szóval nem tudom, de szerintem ennek is reszeltek. picsbe. de szerencsére mindig újra kezdi a flörtölést velem... áh, nem tudom, nem tudom, nem tudom.
Most mondjátok meg! Szegény embert az ág is húzza. Reggel, amikor a kislányomat vittem az iskolába, kificamodott a bokám. Elsőre azt hittem, eltört. Kemény volt. Sőt, elsőre azt sem tudtam eldönteni, hogy a térdem tört-e ki, vagy a bokám, csillagokat láttam.
Rossz a járda, de a lábam rosszabb, és ha nem koncetrálok, akkor ez történik. A kislányom beszélt hozzám, egy autó túl közel parkolt a járdán, két embert is ki kellett kerülni, nekem ez már sok volt, nem figyeltem oda, tákk, boka ki.
Azért annyira nem csodálkozom, a jobb lábam rongyi, vagy puding, vagy takony, mindegy minek nevezem. Nincs tartása.
A kislányom eléggé megijedt. Segített bicegni. Eldöcögtünk egy bolt párkányáig, leültem a galamszarral pettyezett kirakatba, és figyeltem, hogy most mégis mim fáj. Szerencsére anyukám már a közeli villamosmegállóban járt, nem kellett sokat várni, a kislányomat is beküldhettem az iskolába. Aztán pont arra járt egy régi ovis anyu, akit nagyon szeretek. Ő végignézte az esetet, mentőt akart hívni. Na már csak az hiányzott volna, mert a fiam közben itthon volt.
A kisfiam reggelre egészen jól tudott járni, de az iskolába igazolást kell vinni, így anyukám most reggel elvitte őt a gyerekorvoshoz. Kezd egészen kedves lenni a doktornő, szokatlan. Most még ráadásul alapos is volt, teljesen szokatlan. Mondta, hogy ez az ügy nem bagatell, egy hét ágynyugalom, pisilni is karban kell kivinni a nyolc éves makit. Elmagyarázta, hogy miért, és hogy pont most van egy ilyen eset, egy kislány, aki szintén csípőizület gyulladásos, és már magántanuló, mert annyira eldurvult a gyulladás. Hm. Hiányzik ez nekem?
Tisztára szomorú vagyok... Holnap kellene Trevisóba mennem. Naná, hogy nem megyek. Egyrészt vasárnap este6-kor MR, és igaz, hogy a repülő 15:30-kor landolna, de nem merek kockáztatni. Meg ilyen bokával hova a francba mennék? Pedig tegnap még a hajamat is befestettem, a körmeim is tipptopp, a karszőrömet is lekaptam, hát én igazán készültem, erre tessék.
Pedig olyan jó lett volna egy kicsit elszökni. Egy olyan jóbaráthoz**, aki éppen lehozza a csillagokat az égről. Meg a Holdat is. Erre tessék, ennek is kakukk?
Éppen a ryanairnél próbálom módosítani a dátumot. Hagyja? Nem. Kifüstöl az agyam.
De mi ez az egész Zazihoz képest? Egy sétagalopp. Én annyira drukkolok Zazinak. Egek, mennyire drukkolok!!!!!
*az igazán menők ezt úgy írják, hogy jaj, nagyon sokan kérdeztétek, hogy ... én ezt a Cylát annyira bírom, hogy mekkora figura. Igazi berajongó, bekövető lettem.
**és én már azt hittem, hogy én hapsinak nem fogok tetszeni soha többet ebben az életben... persze simán lehet, hogy ennek a kapcsolatnak is annyi, meg a bambi. mármint nem kapcsolat ez, csak flört, mivel nem történt semmi köztünk. jó, egyszer már majdnem történt, csak én megfutamodtam. és ez kb. két éve volt. szóval nem tudom, de szerintem ennek is reszeltek. picsbe. de szerencsére mindig újra kezdi a flörtölést velem... áh, nem tudom, nem tudom, nem tudom.
2020. január 22., szerda
tűkön ülök
Jól állok. Az orvos válaszolt. A betegség zsugorodott, a felvételeken ez látszódik. Írta a radiológus (nem nekem, hanem az orvosomnak). Tehát javultam.
Rosszul állok. Klinikailag éppen a fordítottját tapasztaljuk.
Vasárnap újabb MR, kiegészítő vizsgálatra van szükség.
Örülök, hogy a folt zsugorodott.
De valahogy mégis magam alatt vagyok.
Tornáztatom a lábam, karom, hát
am, nézem, hogy van-e javulás. Hogy reagál-e a testem. A múltkor reagált.
Most tudok járni, csak kicsit dobálom a lábam (csúsztatom, mintha csoszognék). A kezem az, ami bénább, meg mindig nagy levegőt kell vennem, mert az oldalam mintha össze akarna esni. Én sem értem az összefüggést.
A fiam ma úgy kelt fel, hogy nem tud lábra állni. Ez most vagy pszichoszomatikus, vagy tegnap meghúzta a tornán. Viszem orvoshoz.
Most jut eszembe, a furcsa zsibbadás is megszűnt a kezemben, lábamban, már csak a lábam gyűrűsujján érzem kicsit.
Rosszul állok. Klinikailag éppen a fordítottját tapasztaljuk.
Vasárnap újabb MR, kiegészítő vizsgálatra van szükség.
Örülök, hogy a folt zsugorodott.
De valahogy mégis magam alatt vagyok.
Tornáztatom a lábam, karom, hát
am, nézem, hogy van-e javulás. Hogy reagál-e a testem. A múltkor reagált.
Most tudok járni, csak kicsit dobálom a lábam (csúsztatom, mintha csoszognék). A kezem az, ami bénább, meg mindig nagy levegőt kell vennem, mert az oldalam mintha össze akarna esni. Én sem értem az összefüggést.
A fiam ma úgy kelt fel, hogy nem tud lábra állni. Ez most vagy pszichoszomatikus, vagy tegnap meghúzta a tornán. Viszem orvoshoz.
Most jut eszembe, a furcsa zsibbadás is megszűnt a kezemben, lábamban, már csak a lábam gyűrűsujján érzem kicsit.
2020. január 20., hétfő
Don Benetton
Néha szeretem visszaolvasni, hogy miket hordok én itt össze nektek, erre mit találok? Leírtam vala, hogy Bennetton (ráadásul nem vettem semmit, csak megnéztem mindent). De hülye vagy bezzeg. :D Oké, biztos, hogy csak elütés, de akkor is! Az is lehet, hogy azért írtam így, mert van olyan régió Olaszországban, ahol megnyomják az n betűt... lehet, hogy ez vitt be a susnyásba.
Drága Olvasók, legközelebb szóljatok rám, ha kapitális hülyeséget írok!
Ez nem túl fontos poszt. Belátom.
Drága Olvasók, legközelebb szóljatok rám, ha kapitális hülyeséget írok!
Ez nem túl fontos poszt. Belátom.
Kicsit rongyosra izgulom magam
Éjjel 1 óra 21 perc.
Nem tudok aludni.
Éppen szorongok. Olvasgatok, vajon most mitől puffantam le? A D-vitamint szedem becsületesen (+kurkuma és tsai*). Tornázni... Azt nem becsületesen. Vajon hiba volt elhanyagolni? Vagy ha tornaztam volna legalább naponta egyszer, megúsztam volna? Be vagyok osva. Persze naná, hogy most minden harmadik percben ellenőrzöm, hogy mozog-e a talpam. Mozog. De egyre szarabbul. Elbíztam magam az első olajcsere után, gondoltam, tessék, nincs is nagy baj, pikk-pakk meggyógyultam (egyes, ülj le bezzeg). Most meg jöttek új tünetek is. Marha jó, mondhatom.
Holnap bemegyek dolgozni, aztán kiveszek szabit. Így a doktor javaslatára is hallgatok, és pénz is lesz. A klasszik betegállomány no way, ez fix. A kórházas betegallomanyról nem is beszélve. (Apropó, a nagynevű biztosító valahogy aazik válaszolni a levelemre... Pfff.)
Ma délután négy körül felhívtak, hogy tudok-e korábban menni az MR-vizsgálatra. Tudtam. Ugye milyen flottul mennek a dolgok?
Szokásos (kb.) 40 perces szeánsz volt, a vége felé a kontrasztanyaggal.
Amikor jött az önsajnálat (és sírás, aúú, de ciki) kiscicákra gondoltam. Ábszurd. :DD Ez onnan jött, hogy amikor valaki azt javasolja, hogy legyek pozitív és gondoljak valami jóra, kedvesre, akkor én visszakérdezek: a kiscica jó lesz?
*viszont elkurvultam decemberben, már nem vagyok vegán. Kb. 80% vegán maradtam. Vajon ez is hiba volt?
Nem tudok aludni.
Éppen szorongok. Olvasgatok, vajon most mitől puffantam le? A D-vitamint szedem becsületesen (+kurkuma és tsai*). Tornázni... Azt nem becsületesen. Vajon hiba volt elhanyagolni? Vagy ha tornaztam volna legalább naponta egyszer, megúsztam volna? Be vagyok osva. Persze naná, hogy most minden harmadik percben ellenőrzöm, hogy mozog-e a talpam. Mozog. De egyre szarabbul. Elbíztam magam az első olajcsere után, gondoltam, tessék, nincs is nagy baj, pikk-pakk meggyógyultam (egyes, ülj le bezzeg). Most meg jöttek új tünetek is. Marha jó, mondhatom.
Holnap bemegyek dolgozni, aztán kiveszek szabit. Így a doktor javaslatára is hallgatok, és pénz is lesz. A klasszik betegállomány no way, ez fix. A kórházas betegallomanyról nem is beszélve. (Apropó, a nagynevű biztosító valahogy aazik válaszolni a levelemre... Pfff.)
Ma délután négy körül felhívtak, hogy tudok-e korábban menni az MR-vizsgálatra. Tudtam. Ugye milyen flottul mennek a dolgok?
Szokásos (kb.) 40 perces szeánsz volt, a vége felé a kontrasztanyaggal.
Amikor jött az önsajnálat (és sírás, aúú, de ciki) kiscicákra gondoltam. Ábszurd. :DD Ez onnan jött, hogy amikor valaki azt javasolja, hogy legyek pozitív és gondoljak valami jóra, kedvesre, akkor én visszakérdezek: a kiscica jó lesz?
*viszont elkurvultam decemberben, már nem vagyok vegán. Kb. 80% vegán maradtam. Vajon ez is hiba volt?
2020. január 18., szombat
Paff
Volt láz? Egyéb betegség? - kérdezte a cuki doki.
Nem volt.
Vasárnap MR.
Ott, előttem lezongorázta az időpontot. Ügyesen rendezi az életemet a cuki doki.
Valószínűleg eljött az első gyógyszeres kúra ideje. Injekció. Combba. Önnön kezem által. Érdekes lesz. Persze először is megvárjuk az MR eredményét. Meg kell nézni, miként áll a maradék egy folt. Lett új? A régi megvan még egyáltalán? Aktív? Meglátjuk.
Én egy olajcserének (magyarul aferezis) jobban örülnék, végeredményben az olyan jó volt. Eddig. Persze, mondták, hogy nem tart örökké a hatása.
Azért kicsit megijedtem, megkerdezte a doki, hogy a vizelettel hogy állok. Most jól.
Múltkor volt, hogy bepiss. Egyszer az utcán. De úgy teljesen. Az állati ciki dolog. Szerencsére eszembe jutott, és a kabátomat a derekamra kötöttem. A körúton voltam, nem egy üres utcában. Ultra ciki.
Bocs, ha már meséltem. A memóriámnak kampec. Kérdeztem a dokit, hogy ez az új haverom a memóriára is rossz hatással van-e. Oh, a neurológia kifűrkészhetetlen - mondta.
Aztán kicsit megint megijedtem. Mert megint betegszabira akart küldeni. Auuuu! Ledumáltam erről. Éhen fogunk halni, ha nem dolgozom. Ez a novemberig tartó első betegszabi baromi nagy érvágás volt. Nem akarom megint ugyanazt. Persze tudom, nem kivasagmusor.
Nem volt.
Vasárnap MR.
Ott, előttem lezongorázta az időpontot. Ügyesen rendezi az életemet a cuki doki.
Valószínűleg eljött az első gyógyszeres kúra ideje. Injekció. Combba. Önnön kezem által. Érdekes lesz. Persze először is megvárjuk az MR eredményét. Meg kell nézni, miként áll a maradék egy folt. Lett új? A régi megvan még egyáltalán? Aktív? Meglátjuk.
Én egy olajcserének (magyarul aferezis) jobban örülnék, végeredményben az olyan jó volt. Eddig. Persze, mondták, hogy nem tart örökké a hatása.
Azért kicsit megijedtem, megkerdezte a doki, hogy a vizelettel hogy állok. Most jól.
Múltkor volt, hogy bepiss. Egyszer az utcán. De úgy teljesen. Az állati ciki dolog. Szerencsére eszembe jutott, és a kabátomat a derekamra kötöttem. A körúton voltam, nem egy üres utcában. Ultra ciki.
Bocs, ha már meséltem. A memóriámnak kampec. Kérdeztem a dokit, hogy ez az új haverom a memóriára is rossz hatással van-e. Oh, a neurológia kifűrkészhetetlen - mondta.
Aztán kicsit megint megijedtem. Mert megint betegszabira akart küldeni. Auuuu! Ledumáltam erről. Éhen fogunk halni, ha nem dolgozom. Ez a novemberig tartó első betegszabi baromi nagy érvágás volt. Nem akarom megint ugyanazt. Persze tudom, nem kivasagmusor.
2020. január 16., csütörtök
Jó napot, olajcserére jönnék...
Holnap beugrom a dokimhoz. Aki nekem úgy köszön, hogy csókolom. Annyira cuki!
Még, hogy micsoda egy fos a magyar egészségügy?!? Nekem elég volt egy viberüzenetet írni és a doki 16 óra múlva máris fogad.
(A telefonhívást nem tudta felvenni napközben, de a viberre visszaüzent egy kész időponttal.)
Remélem, MR-t is ilyen gyorsan tud intézni. (Kizárt dolog, az egy meglehetősen leterhelt gép.)
Remélem, olajcserét viszont tud intézni jövő hétre. Úgy érzem, helyzet van. Ma majdnem beleültem valaki ölébe a metrón. Valamint a kolléganőm asztaláról levertem a komplett berendezést. Az asztallábakkal sem vagyok jóban. Továbbá bevertem a vállam. Tegnap Anna barátnőm csodálkozva megkérdezte, hogy ittam-e. Alkoholt. Mert tudja, hogy nem szoktam és akkor most mi a francot csinálok?!?! - kérdezte. Állítólag az arcom sem a régi és látja, hogy imbolygok. Bizonyos mozdukatoknál elvesztem az egyensúlyom. Meg sorolhatnám. De azért nem rémesen vészes a helyzet. Lehet, hogy csak túlparázom. Lehet, hogy bagatell az egész.. Majd holnap a liebling orvos megmondja.
Még, hogy micsoda egy fos a magyar egészségügy?!? Nekem elég volt egy viberüzenetet írni és a doki 16 óra múlva máris fogad.
(A telefonhívást nem tudta felvenni napközben, de a viberre visszaüzent egy kész időponttal.)
Remélem, MR-t is ilyen gyorsan tud intézni. (Kizárt dolog, az egy meglehetősen leterhelt gép.)
Remélem, olajcserét viszont tud intézni jövő hétre. Úgy érzem, helyzet van. Ma majdnem beleültem valaki ölébe a metrón. Valamint a kolléganőm asztaláról levertem a komplett berendezést. Az asztallábakkal sem vagyok jóban. Továbbá bevertem a vállam. Tegnap Anna barátnőm csodálkozva megkérdezte, hogy ittam-e. Alkoholt. Mert tudja, hogy nem szoktam és akkor most mi a francot csinálok?!?! - kérdezte. Állítólag az arcom sem a régi és látja, hogy imbolygok. Bizonyos mozdukatoknál elvesztem az egyensúlyom. Meg sorolhatnám. De azért nem rémesen vészes a helyzet. Lehet, hogy csak túlparázom. Lehet, hogy bagatell az egész.. Majd holnap a liebling orvos megmondja.
Zazi
Dübörög bennem a düh, pipa vagyok, felforr az agyvizem, csikorog a fogam, hogy a kurva életbe, miért kell mindenkit a földhöz csapni? Most Zazit is. A Mozog a Zazit.
Nem ismerem őt személyesen. Én őt 2014. óta olvasom. Akkor kezdett el futni. Én is akkor kezdtem el futni. Ő eljutott valahova a futással és az egyéb sportokkal (amikor úszni tanult nagyon vicces volt), én nem. Emelem kalapom előtte, felnézek rá, nagyon tetszik, ahogy csinálja, tetszik a "milyen volt, milyen lett", de nem is csak erről akarok írni, hanem arról, hogy ő milyen jól ír. Most, hogy szar van a palacsintában, még mindig megvillantja, sőt, csillogtatja a humorát, engem simán meg tud nevettetni. Még ezekben a feszült időkben is.
Én tudom, hogy nem úgy van az, hogy csak eldöntjük, küzdünk, hiszünk, és akkor legyőzünk bármi rosszat. Van, amikor nem győzünk. Van, amikor igen. Nem hiszem, hogy tőlünk függ. Sem az Istentől (már aki jóban van vele). De valahogy azt nem fogadom el, hogy Zazit legyőzi. Az nem opció. Olyan forgatókönyv nincs.
Az írásai... olyan mély üzenetük van, olyan brilliáns a humora... engem magával rántott. Remélem, még 40 évig olvashatom a beszámolóit. Zazi, igazán megmutathatnád, hogy nincs igazam, és igenis rajtad és a hiteden múlik!
Egyszer láttam őt Zebegényben. Verseny volt.
Csak el akarta mesélni, hogy mennyire szeretem Zazit.
Nem ismerem őt személyesen. Én őt 2014. óta olvasom. Akkor kezdett el futni. Én is akkor kezdtem el futni. Ő eljutott valahova a futással és az egyéb sportokkal (amikor úszni tanult nagyon vicces volt), én nem. Emelem kalapom előtte, felnézek rá, nagyon tetszik, ahogy csinálja, tetszik a "milyen volt, milyen lett", de nem is csak erről akarok írni, hanem arról, hogy ő milyen jól ír. Most, hogy szar van a palacsintában, még mindig megvillantja, sőt, csillogtatja a humorát, engem simán meg tud nevettetni. Még ezekben a feszült időkben is.
Én tudom, hogy nem úgy van az, hogy csak eldöntjük, küzdünk, hiszünk, és akkor legyőzünk bármi rosszat. Van, amikor nem győzünk. Van, amikor igen. Nem hiszem, hogy tőlünk függ. Sem az Istentől (már aki jóban van vele). De valahogy azt nem fogadom el, hogy Zazit legyőzi. Az nem opció. Olyan forgatókönyv nincs.
Az írásai... olyan mély üzenetük van, olyan brilliáns a humora... engem magával rántott. Remélem, még 40 évig olvashatom a beszámolóit. Zazi, igazán megmutathatnád, hogy nincs igazam, és igenis rajtad és a hiteden múlik!
Egyszer láttam őt Zebegényben. Verseny volt.
Csak el akarta mesélni, hogy mennyire szeretem Zazit.
2020. január 15., szerda
Ma az üzemanyagárakról
Fel-feltör belőlem a röhögés, amikor a kollégáim az olaj áráról társalognak élvezettel. Hogyaszongya Malajziában csak 0,44, de nézd, Kuwait 0,32, Quatar 0,43, Irán 0,26, meg sem állunk Venezueláig, ahol 0,000000002 eurócent az olaj ára. Aztán ott rögtön átnyargalnak az infláció, válság, átlagfizetés témakörökre. És mesélnek és csak mesélnek, ki, mikor, hol, milyen olajárakkal találkozott élete során.
Mi ebből a tanuláság?
Semmi. Csak beszélgetnek.
Mi ebből a tanuláság?
Semmi. Csak beszélgetnek.
2020. január 10., péntek
Egyébként simán előfordulhat, hogy két szék közé esek,
mert most hívott a menő olasz egy koncertre. Holnapra. Mi van, szintet léptünk? Az eszem megáll. Miért nem lép már végre valami rendeset? És akkor nem kellene Trevisóba mennem (mondom ezt, miután a zsebemben van a repjegy, pfff). Vagy van ilyen, hogy egy pasas csak szimplán haverkodik egy nővel? Én még ilyennel nem találkoztam. Oké, a gimnáziumi osztálytársaim más tészta, abban az esetben normális. De így, hogy egy moziesemény után elkezdünk találkozgatni, és fél éve csak társalgunk, moziba megyünk, társalgunk, moziba megyünk, világot megváltunk, vacsorázunk, már megnéztünk kétszáz filmet, de ennél több és egyéb nem történik azért szokatlan számomra. Na jó, mindegy, én elugrok Trevisóba, ott legalább tudom mire számíthatok. Hihi.
Bezzeg napi pletykamorzsáit olvashatták a T. olvasók.
PS: most jut eszembe, legutóbb is kaptam tőle ajándékocskát, hát én már tényleg nem tudom, mire véljem. És most végre én is adtam neki ajándékot, most először. A kedvenc könyvemet. Állítólag tetszik neki. Bingó. Mármint bingó volna, ha történne valami frivol. De nem történik. Marha jó. :DDD Röhögök magamon. :DDD
PS2: a könyv nekem is megvan természetesen, de már csak antikváriumban (online) lehet megszerezni, és ezt még a gitáros fiúnak vettem, annak idején, nyáron, mert ő biztos értékelte volna, de már nem volt lehetőség odaadni neki. Így most a menő olasz kapta meg. Ezt még el akartam mesélni, hogy vigyek egy kis árnyalatot a sztoriba.
Pletykamoszat
Szeretitek ti a pletykarovatomat? Mert, ha igen, akkor tudok szolgálni témával. :D
Hiába vagyok közel 50 éves (aszki, 50! egyszerűen nem tudom elhinni... a tesóm még csak 37, milyen jó neki... micsoda kis újszülött kiscsibe hozzám képest).... szóval hiába, hogy már lassan megeszem a kenyerem javát, még mindig kis csitri 36 évesnek érzem magam, és néha eszetlenségeket csinálok. Például most vettem repjegyet magamnak. Jól meglepődtem, mert a Ryanairnél lehet paypallal is fizetni, hát én ezt eddig nem is tudtam, nekem meg a paypalomon van egy kis pénz, hála egy kis fordításnak. Mondjuk, amikor szembesültem, hogy a rendes bankszámlámra nem lehet rátuszkolni a paypalos pénzt, akkor kicsit kihullott a hajam, de amióta az élet c. vígjáték az idegkötegeimet tépdesi jól lelazultam, és nem érdekelt túlzottan a dolog (magyarul olyan flottul le tudom szarni a dolgokat, hogy nálam hippibb hippi nem létezik), sőt, most még örültem is, hogy nem költöttem el a paypalpénzt, és még mindig van belőle, mert a repjegy két forint két fillér volt.
Csak egy hétvégére ugrok ki Trevisóba. Ott vár majd egy kedves, régi haverom*. Jó, mondjuk jöhetett volna ő Budapestre, eredetileg így indult a projekt, de én szeretek Olaszországba menni (most jöttél onnan haza bezzeg, hát nem tudsz a valagadon ülni?!?!?!), így én ebből nem csinálok úri kisasszony ügyet.
*sajnos a menő olasz mozivacsis fickó nem alakul arra, amerre egy hímnemű és nőnemű kapcsolata alakulhatna... bázz, még mennyi filmet kell megtekintenem és mennyi olasz étteremben kell megfordulnom, hogy? de persze azért jól esik, hogy mindig megyünk és sokat dumálunk, mert ezek szerint mégsem vagyok olyan együgyű, amilyennek hiszem magam, csak hát ezek szerint meg nem vagyok elég szép és vonzó, ezért én most szívbaj nélkül elmegyek egy kicsit kirándulni a régi haverommal, hogy úgy érezzem, eldöcög a külalakom is.
Hiába vagyok közel 50 éves (aszki, 50! egyszerűen nem tudom elhinni... a tesóm még csak 37, milyen jó neki... micsoda kis újszülött kiscsibe hozzám képest).... szóval hiába, hogy már lassan megeszem a kenyerem javát, még mindig kis csitri 36 évesnek érzem magam, és néha eszetlenségeket csinálok. Például most vettem repjegyet magamnak. Jól meglepődtem, mert a Ryanairnél lehet paypallal is fizetni, hát én ezt eddig nem is tudtam, nekem meg a paypalomon van egy kis pénz, hála egy kis fordításnak. Mondjuk, amikor szembesültem, hogy a rendes bankszámlámra nem lehet rátuszkolni a paypalos pénzt, akkor kicsit kihullott a hajam, de amióta az élet c. vígjáték az idegkötegeimet tépdesi jól lelazultam, és nem érdekelt túlzottan a dolog (magyarul olyan flottul le tudom szarni a dolgokat, hogy nálam hippibb hippi nem létezik), sőt, most még örültem is, hogy nem költöttem el a paypalpénzt, és még mindig van belőle, mert a repjegy két forint két fillér volt.
Csak egy hétvégére ugrok ki Trevisóba. Ott vár majd egy kedves, régi haverom*. Jó, mondjuk jöhetett volna ő Budapestre, eredetileg így indult a projekt, de én szeretek Olaszországba menni (most jöttél onnan haza bezzeg, hát nem tudsz a valagadon ülni?!?!?!), így én ebből nem csinálok úri kisasszony ügyet.
*sajnos a menő olasz mozivacsis fickó nem alakul arra, amerre egy hímnemű és nőnemű kapcsolata alakulhatna... bázz, még mennyi filmet kell megtekintenem és mennyi olasz étteremben kell megfordulnom, hogy? de persze azért jól esik, hogy mindig megyünk és sokat dumálunk, mert ezek szerint mégsem vagyok olyan együgyű, amilyennek hiszem magam, csak hát ezek szerint meg nem vagyok elég szép és vonzó, ezért én most szívbaj nélkül elmegyek egy kicsit kirándulni a régi haverommal, hogy úgy érezzem, eldöcög a külalakom is.
2020. január 9., csütörtök
Gianna Nannini
Tegnap óta nézegetem, hogy mikor és hova menjek* koncertre... Gianna Nannini végre kiadta az új lemezét, és akkor gyorsan hozzácsapott egy jó kis turnét. Menni kell, nincs mese. Évek óta erre várok.
Most hallgatom az albumot, mert nem tudok dolgozni, itt dumálnak a szobámban a kollégáim. Én így nem tudok koncentrálni.
Az első taktusok után máris szerelmes lettem a Romantico e bestiale c. számba... azt a mindenit... ha boszorkányokra vadászol, vadássz rám - énekli. Gondoltam, megnézem a dal hátterét... Erre nini, mit látok? Nem kevesebb, mint Dave Stewart is a dalszerzők közt van. Az Eurythmics Dave Stewartja. Nem semmi! Én a Eurythmics együttest gyerekkorom óta imádom. Erre kiderül, hogy Dave és Gianna jó haverok. Állati!
Mondjuk kettős érzés van bennem. Egyrészt ultra cuki és aha élmény a szövegben, hogy "szeretem, amikor elveszíted a doksijaidat", másrészt halálra idegesített a gyerekeim apja, mert rengetegszer, de tényleg szörnyű sokszor veszítette el az igazolványait, pl. a repülőn személyit, aztán bankkártyát kellett letiltania, mert nem találta sehol, holott csak a kanapé párnái közé szorult, és ilyenből végtelen. Oké, amikor szerelemes az ember, akkor ez valóban lehet édibédi, de ébredéskor már rohadtul nem az.
* ülj le bezzeg, először fizesd be a bűntit. Azért az elég hihetetlen, hogy két levelet nem vettem át a postán, de a harmadikat igen, pfff. Ráadásul a házmester osztja szét a leveleinket, még az sem mondható, hogy a postás az, aki nem tud olvasni. Szerintem ez bűzlik. Igaz, volt ragszáma az első levélnek. A másodiknak nem, hm. Éppen ezen rugózom. 2019. februárjában (!!!) felfutottam egy autópályára, amire nem kellett volna. Az eszem megáll. De hogy engem mindig visszaránt valami, és nem tudok kikecmeregni ebből az anyagi mizériából... Hol egy kis betegállomány, hol egy kis karácsony, hol egy kis kinőtt cipő, hol egy kis szeptemberi iskolakezdés... tököm tele. Persze most úgy érzem, hogy nem kellett volna kirándulni menni Padovába sem. Francba. Na mindegy, majd jó sokat dolgozom, hogy kitermeljem a pénzt, aztán majd lesz valahogy. Persze marha könnyű úgy sokat dolgozni, hogy ma is éjjel háromkor keltem fel, hogy a gyerekeimnek legyen ebédjük (+ tízórai, + uzsonna), igazán kipihent vagyok, tényleg, így aztán lehet hasítani a munkában, egyáltalán nem borul le a fejem az asztalra, gyors vagyok, mint a villám, és az agyam (az a foltos) mindent elsőre megért, aha.
Most hallgatom az albumot, mert nem tudok dolgozni, itt dumálnak a szobámban a kollégáim. Én így nem tudok koncentrálni.
Az első taktusok után máris szerelmes lettem a Romantico e bestiale c. számba... azt a mindenit... ha boszorkányokra vadászol, vadássz rám - énekli. Gondoltam, megnézem a dal hátterét... Erre nini, mit látok? Nem kevesebb, mint Dave Stewart is a dalszerzők közt van. Az Eurythmics Dave Stewartja. Nem semmi! Én a Eurythmics együttest gyerekkorom óta imádom. Erre kiderül, hogy Dave és Gianna jó haverok. Állati!
Mondjuk kettős érzés van bennem. Egyrészt ultra cuki és aha élmény a szövegben, hogy "szeretem, amikor elveszíted a doksijaidat", másrészt halálra idegesített a gyerekeim apja, mert rengetegszer, de tényleg szörnyű sokszor veszítette el az igazolványait, pl. a repülőn személyit, aztán bankkártyát kellett letiltania, mert nem találta sehol, holott csak a kanapé párnái közé szorult, és ilyenből végtelen. Oké, amikor szerelemes az ember, akkor ez valóban lehet édibédi, de ébredéskor már rohadtul nem az.
* ülj le bezzeg, először fizesd be a bűntit. Azért az elég hihetetlen, hogy két levelet nem vettem át a postán, de a harmadikat igen, pfff. Ráadásul a házmester osztja szét a leveleinket, még az sem mondható, hogy a postás az, aki nem tud olvasni. Szerintem ez bűzlik. Igaz, volt ragszáma az első levélnek. A másodiknak nem, hm. Éppen ezen rugózom. 2019. februárjában (!!!) felfutottam egy autópályára, amire nem kellett volna. Az eszem megáll. De hogy engem mindig visszaránt valami, és nem tudok kikecmeregni ebből az anyagi mizériából... Hol egy kis betegállomány, hol egy kis karácsony, hol egy kis kinőtt cipő, hol egy kis szeptemberi iskolakezdés... tököm tele. Persze most úgy érzem, hogy nem kellett volna kirándulni menni Padovába sem. Francba. Na mindegy, majd jó sokat dolgozom, hogy kitermeljem a pénzt, aztán majd lesz valahogy. Persze marha könnyű úgy sokat dolgozni, hogy ma is éjjel háromkor keltem fel, hogy a gyerekeimnek legyen ebédjük (+ tízórai, + uzsonna), igazán kipihent vagyok, tényleg, így aztán lehet hasítani a munkában, egyáltalán nem borul le a fejem az asztalra, gyors vagyok, mint a villám, és az agyam (az a foltos) mindent elsőre megért, aha.
2020. január 8., szerda
És BÚÉK!
Éjjel 3 óra.
Este elaludtam, most ébredtem fel. Gondoltam, elkészítem az ebédet. Miután kiolvastam az internetet.
De legalább elmondható, hogy nem vagyok lusta. Nem?
Pláne, hogy az irodakukac munkahely után még letoltam 1:15 óra tanitast, miközben a kisdedek tornáztak.
A jó hír, hogy már elkészült a szülői munkaközösség levele, miszerint a kaja pocsék, a konyhás nénik pedig ne nyalják le az ujjukat, amikor a húst osztják (kézzel? Állat.). Ezen felül van még egy rakás kifogásunk. Persze, ha megkerdeznék tőlem, hogy mit enne szívesen a kisfiam, bajban lennék. Rizs, hús, lasagne, carbonara, gombaleves, borsóleves, pizza margherita, palacsinta, fagyi, nyers répa, nyers paradicsom, némi gyümölcs, azt hiszem körülbelül itt van vége a listának. Babakorában mindenevő volt. Gondolom, 20 évesen mindenevő lesz.
Azóta éjjel 4 óra.
Este elaludtam, most ébredtem fel. Gondoltam, elkészítem az ebédet. Miután kiolvastam az internetet.
De legalább elmondható, hogy nem vagyok lusta. Nem?
Pláne, hogy az irodakukac munkahely után még letoltam 1:15 óra tanitast, miközben a kisdedek tornáztak.
A jó hír, hogy már elkészült a szülői munkaközösség levele, miszerint a kaja pocsék, a konyhás nénik pedig ne nyalják le az ujjukat, amikor a húst osztják (kézzel? Állat.). Ezen felül van még egy rakás kifogásunk. Persze, ha megkerdeznék tőlem, hogy mit enne szívesen a kisfiam, bajban lennék. Rizs, hús, lasagne, carbonara, gombaleves, borsóleves, pizza margherita, palacsinta, fagyi, nyers répa, nyers paradicsom, némi gyümölcs, azt hiszem körülbelül itt van vége a listának. Babakorában mindenevő volt. Gondolom, 20 évesen mindenevő lesz.
Azóta éjjel 4 óra.
2020. január 2., csütörtök
Bűnbánat
Itt és most belátom, hogy mennyire és mekkora hülye voltam, mivel nem mentem rendes nyaralásra tavaly nyáron. Vagy három napnál hosszabb szabira. Csak azt akarom mondani, hogy meglehetősen beképzelt voltam, mert azt gondoltam, ha három szekeret tolok, az rendben van. Erre csak most ébredtem rá igazán: nem, nincs rendben.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)