2020. január 26., vasárnap

Midőn az MR-re várok

A bánatot kisöpörtem. Egy hapsiért nyafogni? Na ne! Se villamos, se pasas után nem futok.

Pénteken Mary Poppins elhívott moziba. Az 1917 c. filmre ültünk be. Nekem tetszett, Mary P-nek nem túlzottan, sőt, el is aludt.
Oké, kiszámítható film, én mégis dideregve izgultam, amikor kellett, és sírtam, amikor úgy kívánta a jelenet. (Az aktuális érzékenységem miatt úgy kellett visszafognom magam, hogy nehogy hangosan zokogjak, és csak némán potyogjanak a könnyeim. Azért az rémesen ciki lett volna, ha hangosan brühühüztem volna.)

Film közben persze, hogy a dédapáimra gondoltam. Eszement kemény dolog a háború. Halvány fogalmunk sincs. És akkor én egy pasas miatt nyígok? Na ne!

Most éppen ülök a klinikán és várom, hogy én következzek, mivel korábban értem ide, ráérek írni.

8 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. és mi volt? mondanak ilyenkor valamit? vagy várni kell a leletre?

      Törlés
    2. Ilyenkor elkeszitik a felvételeket. A pasas nem adhat információt, de nem szól rám, hogy ne nézzem a monitoron a felvételeket. Aztán most a radiológus ki fogja elemezni a látottakat, erre szerdáig kell várni. Ezek után ír a dokim, hogy mi van velem. Múlt héten csak írt (viber), mert kellett még egy vizsgálat, gondolom jövő héten majd behiv egy szemelyes konzultációra.

      Törlés

A robot kikapcsolva.