tűkön ülök

Jól állok. Az orvos válaszolt. A betegség zsugorodott, a felvételeken ez látszódik. Írta a radiológus (nem nekem, hanem az orvosomnak).  Tehát javultam.

Rosszul állok. Klinikailag éppen a fordítottját tapasztaljuk.

Vasárnap újabb MR, kiegészítő vizsgálatra van szükség.

Örülök, hogy a folt zsugorodott.

De valahogy mégis magam alatt vagyok.

Tornáztatom a lábam, karom, hát
am, nézem, hogy van-e javulás. Hogy reagál-e a testem. A múltkor reagált.

Most tudok járni, csak kicsit dobálom a lábam (csúsztatom, mintha csoszognék). A kezem az, ami bénább, meg mindig nagy levegőt kell vennem, mert az oldalam mintha össze akarna esni. Én sem értem az  összefüggést.

A fiam ma úgy kelt fel, hogy nem tud lábra állni. Ez most vagy pszichoszomatikus, vagy tegnap meghúzta a tornán. Viszem orvoshoz.

Most jut eszembe, a furcsa zsibbadás is megszűnt a kezemben, lábamban, már csak a lábam gyűrűsujján érzem kicsit.