Mittomén már, hogy hogy volt, valahogy szóba került, hogy ha már Svejc, akkor én ott garantáltan veszek majd magamnak egy Swatchot, egyrészt én csak azt hordok, másrészt, ha már ott vagyok, akkor magától értetődő. De nem voltam ott, így Moncsi gondolt egyet, és megvette. Nekem. Én meg ríttam, mint a szamár. Ez most olyan jól megy nekem mostanában. Jó érzés ez a rengeteg szeretet, ami csak ömlik, ömlik felém.
(Azért elképesztő, már a második repjegy megy a levesbe, picsbe, hát osom én a pénzt???? Jó, tényleg két fillér volt, a svejci meg különösen tényleg döbbenetesen két fillér, lévén nem valami népszerű desztináció, de hát akkor is, hát osom én a pénzt???)
Nem nyitok új ablakot, de helyzetjelentek kicsit: a bokám nem dagadt, csak nagyon pici eltérés van a két boka közt. Fáj, de már nem annyira, mint tegnap. Egész éjjel felpolcolt lábbal aludtam, marha kényelmes, mondhatom. A kezem még önálló életet él. Kész kabaré a szemfestés, csoda, hogy még nem szúrtam ki. De olyan nincs, hogy én emberek közé menjek szemceruza és szempillaspriál nélkül. Jó, néha előfordul, belátom, mert van az a rohanás, van az a késés, amikor nem fér bele, csak hát nem valami szép látvány egy lárva, na. Továbbá rémesen szomorú vagyok, hogy nem mehettem az ígéret földjére (pffff, bezzeg, ez egy orbitális nagy karó), de az élet megy tovább, összekaptam magam, és szépen kijavítottam egy dolgozatot (bárcsak harmincat kellene), készülök az órára, felhívok egy olasz rendőrséget, intézkedni egy gyorshajtás miatt (nem én), lefordítok pár dolgot, kész, mást nem, ezt is nehéz összezsonglőrködni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A robot kikapcsolva.