Dilemma dilemma hátán

Az én családomban az utolsó kitűnő tanuló a dédapám volt,  úgy 1880 körül. Ő az egyetlen magasröptű értelmiségi rokonom. Azóta se senki annyira.

Elvárhatom vajon a gyerekeimtől, hogy a dédapámhoz hasonlóan tanulják magukat kitűnőre?

Szerelem koronavírus idején

Női főszereplő:  bezz

Az örök szerelemmel kecsegtető férfi főszereplő: nincs*

Harmadik, bonyodalmakat okozó férfi főszereplő: nincs**

Vége

*illetve bezz hogy, hogy nem, de a felét sem hiszi el neki

**karantén fogságában unatkozó letűnt, kedves csókák fel-felbukkannak

Csak gyorsan

Azért ez eszméletle, hogy bombáznak feladatokkal. Nem győzöm. Alapvetően nem lenne ez sok, ha a gyerekeim nem tiltakoznának, és leülnének a fenekükre délelőtt fél 10-kor és délután 3-ig fel sem állnának, csak ebédelni, mint a versaillesi gyerekek. Nem, az enyémeket kergetni kell.

Kilenc (9) tanár egy ellen. Egy szülő ellen. De természetesen tisztában vagyok vele, hogy egy-egy tanárral 25-30 gyerek áll szemben, sőt, az angol tanároknak 4x sok gyerek.

10 napja forr az agyvizem. Azért nem írtam eddig, mert jobb, ha kicsit lehiggadok, mintsem csípőből küldök el mindenkit a pébe.

Tegnap írt a fb privát csoportba az egyik osztályfőnök, ma délelőtt hívott telefonon a másik osztályfőnök, hogy a tankerület felmérést készít, hogy melyik gyerek min dolgozik. Laptop, tablett, telefon? És hogy hány darab van a háztartásban. Na? Mi van? Felébredtek? Nyilvánvaló volt, hogy általában véve nem minden iskolásnak van saját pc-je. Telefonon fogalmazást írni meg nem elég nehéz lehet, pláne, ha eleddig legfeljebb játszott a telefonnal.

Az egyik menő fater* már az első héten írt a közösbe, hogy álljon már meg a menet, ők azért nem állnak annyira rosszul, van két laptopjuk, de azon ők dolgoznak, a nagylánynak vettek egyet, de a kislánynak már ne kelljen már, mert úgy tűnik, azért ennyire mégsem megy jól. 

Tehát... ülünk a fiammal a laptop előtt, és megoldjuk a feladatokat felületen, redmenta, meg a többi.
Így aztán én nem tudok dolgozni. Elég jó kilátások. Mindegy, munkanélküli még úgysem voltam, hát majd most meglátjuk. Ezen pörgök állandóan. De legalább már híreket nem nézek. Úgyis beszivárog.





*itt a blogfaluban is dolgozik ott egy lány, neki zárt a blogja, én nem is tudom olvasni őt, csak a többiek, de olyan kicsi ez a Magyarország...

Rémes idők (és ez még csak az első hét)

Már igazán illene bejelentkeznem, hát hiszen vannak, akik kedvelnek, és írnak privit, hogy mi van már velem?*

Nincs mit szépíteni a dolgon, én be vagyok szrva. Egyrészt, mindmeghalunk? Másrészt, mindahányan munkanélküliek leszünk?

Engem a barátaim bíztatnak, hogy de ne már, bezz, te többlábon élsz, nem lesz baj. Oké, de én nagyon rossz business woman vagyok, soha nem értettem hozzá, hogy hogy váljak olyan emberré, aki hasít az életben. Szóval én most úgy látom, ha a főállásom csődbe megy, mert mehet, akkor nekem reszeltek. Igaz, a főállásnak elég sok forrása van, valószínűleg nem megy csődbe, de ettől még kidob majd néhány munkatársat. Köztük engem is, mert én most nem vagyok igazán hasznos. Az olasz business nem dübörög egy ideje, most meg aztán pláne nem, mindenki otthon dekkol, már alig bírják cérnával, azt kérdezik, a kasszásnő miért mehet dolgozni, mi miért nem? Szóval nem hasít a business, mert olyan a mentalitásunk (nekünk, a cégnél), mint a dinoszaurusznak, magyarul elbaftuk. Pedig olyan jól ment az olasz meló, sőt, tovább megyek, egyedül az olaszok vásároltak, senki más. Na jó, hát ha kibafnak, kibafnak, akkor meg ott lesz még a tanítás. Na de kinek lesz pénze taníttatni a gyerekét olaszra? Szerintem most egyedül a patikusok és a pékek nem kényszerülnek térdre**, mindenki más igen. Én is. És itt a két gyerekem. Én annyira félek, de annyira.

Ellenben, ha megússzuk, majd rugalmasan elmegyek bárminek. Nem hozok példákat, mert nem akarok sértegetni egy szakmát sem.

Ezen felül túlvagyunk az első hét eiskolán. Borzalmas volt. Két gyerek közt futkosni, letölteni, megoldani, olykor kinyomtatni (!), feltölteni, előtte átnevezni, de mégelőtte elküldeni a fotót a messengerre, mert a pc nem reagál a telefonra (vagy fordítva)...

Oké, nem tudok írni, túl nagy a zaj, már mindenkivel üvöltök, hogy ne üvöltsön senki, de a tévé még mindig szarik rám és üvölt.

Majd jövök még.














* azért ennek így mindig olyan hangulata van, mint akik azt mondják példul az instagrammon, hogy annnnnnnnnnnyian kérdeztétek, hogy...

** Krisztus barátnőmet idézem

Gyerekszáj

Azt tudtad, hogy a csikizéstől meg lehet halni? Mert annyira nevetsz, hogy a földön fetrengsz és elszakadhat a hangszálad.

Bandita, 8 éves

Izgulok

Ugyan tilos, de ma délután kettőkor rágtam a körmöm, majd a nagy bejelentés eltolódott délután négyre, akkor megint rágtam a körmöm, aztán kiderült, csak szarpofozás. Aztán bejelentették, hogy 24 órán belül döntenek... Most meg kiderült, hogy 21:15-kor döntenek. Már 21:30 és semmi, várni kell. Mondjuk most látszik, hgoy ők sem vakarásszák a valagukat.


Frissítés:

Bejelentette. Bezárnak.

Mindenki koronavírusozik... én is.

Vajon a trollnak mivel okozhatnék örömöt? Miről szeretne olvasni? Mert az látszik, hogy naprakész a blogomból... (Vicc)



Szóal'... Helyzet van...

Próbálom visszapörgetni az időt és próbálok emlékezni, hogy február 22-én hány megbetegedett volt Olaszországban. Vagy hány elhalálozott? Mert az az a nap, amikortól naponta tájékoztatjuk egymást Krisztus barátnőmmel. Előtte is tudtuk, hogy maszkot már nem lehetett kapni, de utána nagyon gyorsan elkezdtek pörögni az események. Február 22-én mondták, hogy a focimeccsek elmaradnak.

Én most nem tudom eldönteni, hogy kapitális ökör voltam, hogy elmentem az A38-ra lúzerkedni (vagy hogy is nevezett a troll? Ja, tényleg, nyomorultnak), de Pásztor Annát nagyon bírom, és még soha nem voltam koncertjén, meg akartam hallgatni magamnak. Élőben. Vitáris Iván és Sena alap, az ő koncertjeiken sűrűn megfordultam. Delov Jábvorról már nem is beszélve. És a többiek.

Én ma moziba szeretnék menni, de bizonytalan vagyok. Lehet, hogy nem kell megvárni a felsőbb vezetés utasítását, hogy maradjak szépen otthon a valagamon és ne mászkáljak társaságba, kerüljem a tömeget.

És én még egy hete szicíliai nyaralásról ábrándoztam. Nyilvánvaló volt, hgoy ez idén sem fog menni, mint ahogy három éve folyamatosan nem megy, de én fel szoktam pattanni az internetre és repjegyekre vadászok, hoteleket nézek (őőő... lakáskákat... őőő... kempingeket), megtervezem, hogy a reptérről miként lehet eljutni a szállásra (vonattal, busszal... én nagyon szeretek vonatozni), onnan hogy lehet eljutni a következő nevezetességig. Álmodozom arról is, hogy mit fogok mindenképpen enni: arancini, kardhal, pisztácia, cannoli... Ma már úgy tűnik, hogy a no budget nyaralás sem fog menni. Nem látom, mikor lesz vége korunk pestisének. Rémeket látok. Oké, tudom, legyek bizakodó.

Most jut eszembe, nem tömtem tele a blogot a szilveszteri fotókkal (most sem, de kedvem támadt néhányat megmutatni).

Il gobbo
(itt kiáltották ki a newst, valamint idáig hurcolták a trollokat, aztán jól elbántak velük.)
(Azt mondják, William Shakespeare a Velencei kalmárban írt erről.)

Felirat hozzáadása

Én nagyon bírom a fritto mistót.

Meg a giccses naplementét...

Meg a kakastollas maszkokat...

A Holdat, a gondolákat.

Ez pedig a padovai mentolos kávé, amiről én azt hittem,
hogy micsoda marhaság, erre kiderült, hogy állati izgalmas és finom.
A kávé meleg, a mentahab hideg, rá egy kakaószórás, kanál nem jár hozzá, nem kell keverni. Így kell meginni.
Csomószor jártam már Padovában, de mindig csak rohantunk (mindig csak a meló, ugye),
soha nem ittam még a Caffè Pedrocchiban.

Erős Pista vagyok

... éppen olvasom Zazit... és zsibog a fejem... tegnap behívott az öreg indiánfőnök, nagyon kedves volt, mondta - többek közt -, hogy fizeti a kezelésemet... azt még nem tudom, hogy milyet, melyiket, miért, csak annyit tudok, hogy alternatív, mert az orvosok csak a gyógyszert akarják ránk sózni... és akkor én ott elvesztettem a fonalat. Engem, mintha pofán csapnának ezek a mondatok. Egy nagy visszhang dübörög a fülemben. Se kép, se hang. Bámulok magam elé, nem értek semmit. Visszhangzik bennem, hogy mi van? Az orvosok sarlatánok? Csak arra megy ki a játék, hogy letoljanak a gigámon valami akármilyen gyógyszert? Miközben olvasom Zazit, akinek az orvosai fogják a kezét és együtt futnak versenyt az idő és a tudjukmi ellen, emberek kijelentenek olyat, hogy az orvosok széltolók, akik csak a gyógyszer eladásásra mennek rá. Ezek a sarlatánok konkrétan meggyógyították az én édesanyámat, és az én édesapámat is. Ha komoly és nehéz betegségek után 15+ éve itt vannak köztünk, akkor elmondható, hogy meggyógyították őket. Nem pusztán a mázlin múlott. Az én orvosom konkrétan összerakta Gida barátnőmet. Gida hetekig fikusz volt (ő maga mondja így), most pedig újra egy szökdellő csodalány.

A nemtudom milyen, melyik, miért kezelés titkos. Nem beszélhetek róla. Hm. Értitek. Nem mondhatom el (a még egyelőre nemtom mit). Szerintetek legyek résen?

Szóval Zazi...  Zazinak kimondták, hogy nem fogyhat tovább. Ez egy mérföldkő a duciknál. Hányszor hallottam én is, hogy áh, nem is baj, hogy bálna vagyok, legalább, ha majd betegség adódna, lesz miből fogyni. Micsoda egy hozzááállás, mi?

Egyébként pedig minden úgy eltörpül, amikor Zazit olvasom. Az indiánfőnök különös világnézete. A harmadindián verbális agressziói. Miszerint te nem érsz annyit bezzeg, hogy rendezzük a vígjátékba illő fizudat***, de igen, a férfikollégák, akik ófaszt illetve lóaszt sem adnak el és egyébként naphosszat lógnak és céges autóval fullra tankolva külföldre járnak nyirinyaralni ők igen, nekik jár a rendes fizu (most akkor növesszek én is kukacot vagy inkább tanuljak meg végre egget nyalni vagy simán urvuljak meg?).

Ami viszont tisztára felvillanyozta a reggelemet az az, hogy amikor felkeltem, mit láttam a telefonomon? Írt a menő olasz, hogy beszélt korunk Antonio Vivaldijával*. Telefonon. És Antonio valószínűleg megint jön Budapestre. Szeritnetek is össze kellene szednem magam és végre komolyan rástartolni erre a mókusra és végre abba kellene hagynom a bizonytalankodást? Vagy ez hülye dolog, mert így úgy tűnik, csak azért tetszik, mert ilyen Vivaldikkal társalog, és ez szimpla érdekkapcsolatnak hat, az pedig nagyon csúnya dolog? Igazából imponál, hogy ilyen körökben mozog. Mondjuk én erre alkalmatlan vagyok, szóval nincs mitől félni, szépen folytatom úgy, ahogy eddig: néha elmegyünk traccsolni egyet, meg megnézzük a világ összes mozifilmjét, visszamenőleg a vonatos filmig.

Egyébként nem tudom mi lehet velem, de reggel ötkor ébredtem (de aludtam még majdnem hatig), hat óra előtt jártunk még, amikor fogmos, zuh, hajmos, hajszárít után feldobtam egy vizet a rezsóra, szalonnát a serpenyőbe, felütöttem két tojást, spaghettit bele a forrásban bugyogó vízbe**, majdhogynem eredeti parmezán (mert amiket itthon lehet itt-ott kapni, az valami botrány) és pikk-pakk kész is a carbonara (ezt vitték ebédre a makik). Párhuzamosan még 2-2 szendvics, sütikék, kulacsba vizet stb. Ja, és párhuzamosan, miközben vártam, hogy felforrjon a víz, feldobtam a szemeimre egy kis ceruzát, spirált, mert ezek nélkül pontosan úgy nézek ki, mint egy friss lárva. Mindenesetre 7 órakor már úton voltunk.

Volt még valami nagy pletykám a dzsientológiáról, de nem jut eszembe, mi. Marha nagy pletyka lehetett, mi? Na majd előkotrom a memoárfiókból valahogy.






* jó, túlzok egy picit, de azért 200 év múlva meglátjuk, kinek volt igaza...

** mert a tésztát a forrásban lévő vízbe kell dobni, nem úgy, mint a norvégok, hogy teletöltik a fazekat vízzel, beledobják a spaghettit, aztán felteszik a tűzhelyre, főzik úgy kábé 30 percig és kész is. 


*** mert minden utólag jut eszembe. minap a harmadfőnök vitt Kutyapessre (bkv-val járok, de amikor meglát, hogy megyek haza és éppen ő is megy, akkor elvisz egy darabon), aztán ahogy beszélgettünk, úgy adódott (mer' asszem' felhozta megint, hogy neki köszönhetem, hogy a péntekeket nem kell kivennem szabiba), hogy rá tudtam kérdezni: de azt is elmondtad az indiánfőnöknek, hogy miért kell máshol is dolgoznom? Miszerint ebből a fizuból nem élek meg, kénytelen vagyok még 3-4 helyen trükközni. Na és akkor jött ez a válasz, hogy én ennyit érek és punktum. Hát köszi bazz, emész a picsbe, úgy konkrétan, de ezt csak gondoltban mondtam, ellenben a számmal ki tudtam mondani szépen, artikulálva, hogy értse: oké, rendben, én ennyit, értem. de tudod stan és pan 3 éve dolgozik nálunk, én pedig 16 éve, stan és pan kereken 100 ezer forinttal keresnek többet mint én és még kocsit is toltatok a valaguk alá, stan és pan ketten együtt (!!!) a tavalyi évben kereken 1 forint forgalmat hoztak a termékből, én pedig 90-et, és ne törődj vele, hogy pan szó szerint urvázni jár vidékre és ezt te is tudod, de nekem mindegy, nekem így is jó, mert emberileg ezen már nincs mit ragozni, egy a fontos, én jól vagyok, és ezek férges dolgok nem érdekelnek, pont********.
Az ilyesfajta dolgok eléggé felúrják az agyát (nézz oda a kis taknyos, nem lehet csak úgy eltaposni)... szóval, oké, nő vagyok, de megoldom a nehéz helyzeteket, és igen, olyan a fogadj istván, mint az adjon istván, ha ő megpróbál elnyomni, mint a cigicsikket, majd én megmutatom, hogy velem lehet ujjat húzni, csak nem érdemes, én is tudok csípős paprikát törni.


********de, persze, néha pattogok, mint kecskeszar a deszkán, mindenesetre igyekszem nem törődni vele. csak ezt kellett mondanom neki, hogy felforrjon az agyvize. mert ha nem mondjuk ki a tényeket, akkor azt hiszi, hogy úgy jó, ahogy ők csinálják. néha igenis ki kell mondani, hogy üssön, hogy ébredjenek fel végre. aztán lehet, hogy nem ébrednek fel, mert kényelmes aludni, de legalább én megpróbáltam. állati bölcs forradalmár vagyok, csak úgy zeng a ház.

Pletykavonat

Miről írjak inkább? A pasasokról, akik nem léteznek? Vagy a dzicientológia alattvalóiról? Melyik az izgalmasabb pletyka? Vagy ne zarakodjak, írjak mindkettőről? Csapjunk bele a ratatuilleba (rátátujj, magyarul lecsó)?


Hétfőn írt a tulipános ember, hogy mizu, mizu? Két mondat után kiderült, hogy mihez volna kedve. Annyira romantikus, komolyan. Nekem megállt az eszem. Ezek a fickók addig nyomulnak, míg meg nem kapják az elképzelésüket?
(Jó, itt hisztizek, miközben tényleg cuki tulipánnal indított, csak hát ezek az olaszok nem normálisak /neáltalánosíts bezzeg! de már hogyne általánosítanék?!?!? Milánótól Bariig mind egy kaptafa/, egyszerűen tudjukmiremegykiajáték, nekem meg romantika kell, nem egy szimpla pilótakeksz, de persze honnan tudhatnám, hogy a tulipános emberből mi lehetne?!?! Oké, nem tudom, de én nekem nem nagyon tetszik... Akkor meg mit kínlódom?).

Miután jól hülyének néztem a tulipános embert magamban, valamilyen ihletnél fogva írtam az úri olasz fickónak, hogy jövő héten a gyerekeim táborba mennek, állatira rá fogok érni, és keringőre hívtam: moziba és/vagy egy közös főzésre. Azzal a kitétellel, hogy ő főz. :D Simán belement. Oké, hát ő mondogatta egy időben, hogy eljönne főzni hozzám. Én meg mindig lepattintottam, mert utálok takarítani és rendet rakni, márpedig ahol két gyerek és egy magamfajta hippi él, az egy elég hurrikán sújtotta lakás, én oda egy úri figurát nem engedek be, mer' mit szól? Szóval valami kibúvó kell, mert azóta persze már nincs kedvem főzni, sem előtte kitakarítani. Persze azóta már neki sincs sok kedve hozzám, ez érezhető. Mégis simán rávágta, hogy van kedve. Most akkor vajon az van, hogy én baftam el? Könnyen lehet, van benne tapasztalatom.
Meglehetősen határozott széltyúk vagyok, mi?

Gondoltam még a kollégára is, de őt csak vészhelyzet esetén hívom "főzni"... Áh, fölösleges zarcsapkodás, nincs értelme, hagyom a francba. Oké, de ha nem lesz más, akkor teszek egy próbát. De inkább örülni kellene, hogy sikerült lerázni... Ha felkavarom az állóvizet, mi lesz? Azért elég melós volt leállni. Áh, ezt a vonalat urvára nem kellene eröltetni.

Szegény Lúká, tegnap is nyafogott, hogy a koronavirózis (annyira szépen mondtam, nem?) miatt nem tudunk találkozni, pedig már teljesen beleélte magát. Már az ő városában is vannak fertőzöttek.
Érdekes figura, 35 éves koromban bezzeg nem mondott ilyen cukiságokat, amiket most mond. Oké, azért nem kell bedőlni neki sem (Milánótól Bariig, ugye...).

Igazából legjobb lenne szépen beülni egy filmre, egyedül, attól nincs fejfájás.

Más:

Munkahelyi pletyka... francba... futni kell dolgozni... majd jövök. Ez azért jó taktika, nem? Húzom az idegeiteket, hihihi.

biobanán (de nevezhetném pletykarovatnak is)

Mindig fordítva csinálom a dolgokat: először írok egy posztot, utána pedig válaszolok a kommentárokra.

A gyerekek apja el. Vissza a friss babájához. Most egyet sem üvöltözött. Békésen ment el (még vasárnap reggel, csak csúszásban vagyok). Végig egészen normális volt. Úgy értem, nem volt 'eggfej. Persze hülyeségeket azért tudott mondani, de ezen már nem rendülök meg.

Például azt, hogy nekünk magyaroknak furcsa lehet, ha azt mondják, együnk inkább vegánul*, mintsem húst, hiszen olyan sokáig éltünk szegénységben, hogy nekünk ez nehéz lehet, hogy most, hogy tudunk végre (!) húst enni******, azt kérnék tőlünk, hogy együnk inkább triplaannyiért műhúst**. Ezen azért felszökött a szemöldököm. Mintha már itt-ott nem lenne szegénység. Mintha az utánunk következő generáció nem volna egészen más, mint mi vagyunk***. Mintha még mindig a lóhátón, nyereg alatt puhítanánk a kirántotthúst, hátrafelé nyilazva, és mosógép sincs otthon, a patakra járunk. Az eszem megáll. Az rendben van, hogy olykor az olaszok is ilyeneket mondanak, de én ezzel az emberrel lehúztam 6 (vagy 7?) évet azonos fedél alatt. Bázz bezz!

Én nem tudom megmondani, hogy Fr.o-ban hányan vannak, akik kis háztáji kertben termelik meg magunknak a zöldséget, hányan tartanak állatokat. A gyerekek apja szerint szinte senki. Mind a 60 millióan a boltban vesznek meg mindent, készen.

Ebből látszik, hogy megpróbáltunk beszélgetni.

Én utálom, ha rajtunk ennyit látnak, hogy magyarok=szegények (vagy bármi más, ami nem túl hízelgő... mittomén', magyarok=fasiszták (volt ennek aktualitása, de ne politizáljak), magyarok=büdösek /ja, nem, azok a franciák... grrr, és akkor én is ilyen vagyok, hogy rájuk sütök ilyen kellemetlen bélyegeket? na jó, de tényleg hónaljszagúak, most mit csináljak? oké, tudom, meg lehet szokni két nap alatt. lapozok./, ésatöbbi).

Arról is megpróbált velem beszélgetni, hogy Fr.o-ban a bio banán az mitől bio, és hogy Spanyolországban a bio banánon még van 10+ kenőanyag, tehát az már nem igazán tekinthető bionak. Szóval hogy egyes országok mennyire nem veszik komolyan a bioságot - mondta. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy vagy anyósom tömi a fejét, hiszen ő tényleg biomegrögzött****, vagy az új szerelme ilyen hithű biohívő. Franc tudja honnan fúj a szél.








*elképszető, mekkorát hasít a vega életforma, nem?
**ez egy picit keszekusza mondat lett, mi?
***most telerakom a szöveget nektek csillagokkal... a minap jártam a 13. kerületben, uhh, hogy ott hemzsegnek a 20-30 körüli fiatalok a menő épületek előtt, gondolom ott dolgoznak, félelmetes, hogy már ők is dolgoznak és nem ovisok, félelmetes, hogy lassan én leszek a házsártos Mária (a munkahelyemen ő volt az utálatos öregasszony, de már nyugdíjba ment)
****ha jól látom, itthon azért az imádott, de szutyok kis kerületemben nem evidencia a bio, de tény, biotojást már én is vettem egy elborult pillanatomban.
******mármint vásárolni