Mindenki koronavírusozik... én is.

Vajon a trollnak mivel okozhatnék örömöt? Miről szeretne olvasni? Mert az látszik, hogy naprakész a blogomból... (Vicc)



Szóal'... Helyzet van...

Próbálom visszapörgetni az időt és próbálok emlékezni, hogy február 22-én hány megbetegedett volt Olaszországban. Vagy hány elhalálozott? Mert az az a nap, amikortól naponta tájékoztatjuk egymást Krisztus barátnőmmel. Előtte is tudtuk, hogy maszkot már nem lehetett kapni, de utána nagyon gyorsan elkezdtek pörögni az események. Február 22-én mondták, hogy a focimeccsek elmaradnak.

Én most nem tudom eldönteni, hogy kapitális ökör voltam, hogy elmentem az A38-ra lúzerkedni (vagy hogy is nevezett a troll? Ja, tényleg, nyomorultnak), de Pásztor Annát nagyon bírom, és még soha nem voltam koncertjén, meg akartam hallgatni magamnak. Élőben. Vitáris Iván és Sena alap, az ő koncertjeiken sűrűn megfordultam. Delov Jábvorról már nem is beszélve. És a többiek.

Én ma moziba szeretnék menni, de bizonytalan vagyok. Lehet, hogy nem kell megvárni a felsőbb vezetés utasítását, hogy maradjak szépen otthon a valagamon és ne mászkáljak társaságba, kerüljem a tömeget.

És én még egy hete szicíliai nyaralásról ábrándoztam. Nyilvánvaló volt, hgoy ez idén sem fog menni, mint ahogy három éve folyamatosan nem megy, de én fel szoktam pattanni az internetre és repjegyekre vadászok, hoteleket nézek (őőő... lakáskákat... őőő... kempingeket), megtervezem, hogy a reptérről miként lehet eljutni a szállásra (vonattal, busszal... én nagyon szeretek vonatozni), onnan hogy lehet eljutni a következő nevezetességig. Álmodozom arról is, hogy mit fogok mindenképpen enni: arancini, kardhal, pisztácia, cannoli... Ma már úgy tűnik, hogy a no budget nyaralás sem fog menni. Nem látom, mikor lesz vége korunk pestisének. Rémeket látok. Oké, tudom, legyek bizakodó.

Most jut eszembe, nem tömtem tele a blogot a szilveszteri fotókkal (most sem, de kedvem támadt néhányat megmutatni).

Il gobbo
(itt kiáltották ki a newst, valamint idáig hurcolták a trollokat, aztán jól elbántak velük.)
(Azt mondják, William Shakespeare a Velencei kalmárban írt erről.)

Felirat hozzáadása

Én nagyon bírom a fritto mistót.

Meg a giccses naplementét...

Meg a kakastollas maszkokat...

A Holdat, a gondolákat.

Ez pedig a padovai mentolos kávé, amiről én azt hittem,
hogy micsoda marhaság, erre kiderült, hogy állati izgalmas és finom.
A kávé meleg, a mentahab hideg, rá egy kakaószórás, kanál nem jár hozzá, nem kell keverni. Így kell meginni.
Csomószor jártam már Padovában, de mindig csak rohantunk (mindig csak a meló, ugye),
soha nem ittam még a Caffè Pedrocchiban.