Már igazán illene bejelentkeznem, hát hiszen vannak, akik kedvelnek, és írnak privit, hogy mi van már velem?*
Nincs mit szépíteni a dolgon, én be vagyok szrva. Egyrészt, mindmeghalunk? Másrészt, mindahányan munkanélküliek leszünk?
Engem a barátaim bíztatnak, hogy de ne már, bezz, te többlábon élsz, nem lesz baj. Oké, de én nagyon rossz business woman vagyok, soha nem értettem hozzá, hogy hogy váljak olyan emberré, aki hasít az életben. Szóval én most úgy látom, ha a főállásom csődbe megy, mert mehet, akkor nekem reszeltek. Igaz, a főállásnak elég sok forrása van, valószínűleg nem megy csődbe, de ettől még kidob majd néhány munkatársat. Köztük engem is, mert én most nem vagyok igazán hasznos. Az olasz business nem dübörög egy ideje, most meg aztán pláne nem, mindenki otthon dekkol, már alig bírják cérnával, azt kérdezik, a kasszásnő miért mehet dolgozni, mi miért nem? Szóval nem hasít a business, mert olyan a mentalitásunk (nekünk, a cégnél), mint a dinoszaurusznak, magyarul elbaftuk. Pedig olyan jól ment az olasz meló, sőt, tovább megyek, egyedül az olaszok vásároltak, senki más. Na jó, hát ha kibafnak, kibafnak, akkor meg ott lesz még a tanítás. Na de kinek lesz pénze taníttatni a gyerekét olaszra? Szerintem most egyedül a patikusok és a pékek nem kényszerülnek térdre**, mindenki más igen. Én is. És itt a két gyerekem. Én annyira félek, de annyira.
Ellenben, ha megússzuk, majd rugalmasan elmegyek bárminek. Nem hozok példákat, mert nem akarok sértegetni egy szakmát sem.
Ezen felül túlvagyunk az első hét eiskolán. Borzalmas volt. Két gyerek közt futkosni, letölteni, megoldani, olykor kinyomtatni (!), feltölteni, előtte átnevezni, de mégelőtte elküldeni a fotót a messengerre, mert a pc nem reagál a telefonra (vagy fordítva)...
Oké, nem tudok írni, túl nagy a zaj, már mindenkivel üvöltök, hogy ne üvöltsön senki, de a tévé még mindig szarik rám és üvölt.
Majd jövök még.
* azért ennek így mindig olyan hangulata van, mint akik azt mondják példul az instagrammon, hogy annnnnnnnnnnyian kérdeztétek, hogy...
** Krisztus barátnőmet idézem
Most szorongani teljesen rendben van, mind így vagyunk ezzel. Kitartás!
VálaszTörlésItt is vagyok... rémes, hogy itthon lehet az ember és nincs idő. Se blogolni, se semmi. Most sült ki az agyam, nem bírom tovább, gondoltam, jövök kikapcsolódni.
TörlésEddig voltam hajlandó szorongni, de nem tovább. Elegem lett, hgoy üveges szemekkel bámulok magam elé, várva a mindmeghalunk fázist. Befejeztem, nem nézek több híreket.
Erre Krisztus barátnő küldött egy vicces viedót, majd megpróbálom felrakni ide... már egészen komoly gyűjtemény van, hála a koronavírusnak.
Szerintem nem halunk meg mind, bár Mo-on jó eséllyel sokan meg fognak. Nem te, mert fiatal vagy és stramm, de valszeg sokan lesznek betegek, ki kicsit, ki nagyon.
VálaszTörlésAmúgy számomra a kisiskolás gyerekek szülei az igazi hősök, egy kibaszott agybaj lehet otthon tanulni, számonkérni, fegyelmezi, ebédet adni ÉS 8 órában dolgozni.
El fog múlni, vége lesz.
(Az SM-ed hogy van? Meg sem merem kérdezni, hogy arra mit mondanak az okosok ezekben a vészterhes időkben?)
Aúúú, na de hát még csak 7 halott van. Nem lesz ebből 4000. Hát hiszen csak 7-en vannak, mind idős, egyéb betegségekkel.
TörlésAha, ez az otthontanulás rémes, pedig a tanárok zöme mondogatja, hogy nyugi, nyugi, ne főjjön az agyunk, de nekünk fő, látom a többieken, instant megcsinálják a feladatot... grrr! Amúgy én nem tudok 8 órában dolgozni, képtelenség... ez a második nap, hogy azt mondtam, szarok az iskolára, most dolgozom, különben baj lesz.
Tényleg, még nem is meséltem, hgoy vibereztem egyet a doktorommal... elég sze... szimpi. Azt mondta, szépen üljek a fenekemen, ne mozduljak! Majd még mesélek.
Hat. Az olaszok meg a spanyolok is igy kezdtek, de ne legyen igazam :(.
TörlésKitartást Bezz! <3
VálaszTörlésBárcsak segíthetnék! <3
Adél darling, hát olvaslak, csak írni nem tudok.
TörlésMost jó, hogy nem olvasom a rémhíreket. A napi 800 elhunytnál kikapcsoltam.