Azért ez eszméletle, hogy bombáznak feladatokkal. Nem győzöm. Alapvetően nem lenne ez sok, ha a gyerekeim nem tiltakoznának, és leülnének a fenekükre délelőtt fél 10-kor és délután 3-ig fel sem állnának, csak ebédelni, mint a versaillesi gyerekek. Nem, az enyémeket kergetni kell.
Kilenc (9) tanár egy ellen. Egy szülő ellen. De természetesen tisztában vagyok vele, hogy egy-egy tanárral 25-30 gyerek áll szemben, sőt, az angol tanároknak 4x sok gyerek.
10 napja forr az agyvizem. Azért nem írtam eddig, mert jobb, ha kicsit lehiggadok, mintsem csípőből küldök el mindenkit a pébe.
Tegnap írt a fb privát csoportba az egyik osztályfőnök, ma délelőtt hívott telefonon a másik osztályfőnök, hogy a tankerület felmérést készít, hogy melyik gyerek min dolgozik. Laptop, tablett, telefon? És hogy hány darab van a háztartásban. Na? Mi van? Felébredtek? Nyilvánvaló volt, hogy általában véve nem minden iskolásnak van saját pc-je. Telefonon fogalmazást írni meg nem elég nehéz lehet, pláne, ha eleddig legfeljebb játszott a telefonnal.
Az egyik menő fater* már az első héten írt a közösbe, hogy álljon már meg a menet, ők azért nem állnak annyira rosszul, van két laptopjuk, de azon ők dolgoznak, a nagylánynak vettek egyet, de a kislánynak már ne kelljen már, mert úgy tűnik, azért ennyire mégsem megy jól.
Tehát... ülünk a fiammal a laptop előtt, és megoldjuk a feladatokat felületen, redmenta, meg a többi.
Így aztán én nem tudok dolgozni. Elég jó kilátások. Mindegy, munkanélküli még úgysem voltam, hát majd most meglátjuk. Ezen pörgök állandóan. De legalább már híreket nem nézek. Úgyis beszivárog.
*itt a blogfaluban is dolgozik ott egy lány, neki zárt a blogja, én nem is tudom olvasni őt, csak a többiek, de olyan kicsi ez a Magyarország...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A robot kikapcsolva.