Miről írjak inkább? A pasasokról, akik nem léteznek? Vagy a dzicientológia alattvalóiról? Melyik az izgalmasabb pletyka? Vagy ne zarakodjak, írjak mindkettőről? Csapjunk bele a ratatuilleba (rátátujj, magyarul lecsó)?
Hétfőn írt a tulipános ember, hogy mizu, mizu? Két mondat után kiderült, hogy mihez volna kedve. Annyira romantikus, komolyan. Nekem megállt az eszem. Ezek a fickók addig nyomulnak, míg meg nem kapják az elképzelésüket?
(Jó, itt hisztizek, miközben tényleg cuki tulipánnal indított, csak hát ezek az olaszok nem normálisak /neáltalánosíts bezzeg! de már hogyne általánosítanék?!?!? Milánótól Bariig mind egy kaptafa/, egyszerűen tudjukmiremegykiajáték, nekem meg romantika kell, nem egy szimpla pilótakeksz, de persze honnan tudhatnám, hogy a tulipános emberből mi lehetne?!?! Oké, nem tudom, de én nekem nem nagyon tetszik... Akkor meg mit kínlódom?).
Miután jól hülyének néztem a tulipános embert magamban, valamilyen ihletnél fogva írtam az úri olasz fickónak, hogy jövő héten a gyerekeim táborba mennek, állatira rá fogok érni, és keringőre hívtam: moziba és/vagy egy közös főzésre. Azzal a kitétellel, hogy ő főz. :D Simán belement. Oké, hát ő mondogatta egy időben, hogy eljönne főzni hozzám. Én meg mindig lepattintottam, mert utálok takarítani és rendet rakni, márpedig ahol két gyerek és egy magamfajta hippi él, az egy elég hurrikán sújtotta lakás, én oda egy úri figurát nem engedek be, mer' mit szól? Szóval valami kibúvó kell, mert azóta persze már nincs kedvem főzni, sem előtte kitakarítani. Persze azóta már neki sincs sok kedve hozzám, ez érezhető. Mégis simán rávágta, hogy van kedve. Most akkor vajon az van, hogy én baftam el? Könnyen lehet, van benne tapasztalatom.
Meglehetősen határozott széltyúk vagyok, mi?
Gondoltam még a kollégára is, de őt csak vészhelyzet esetén hívom "főzni"... Áh, fölösleges zarcsapkodás, nincs értelme, hagyom a francba. Oké, de ha nem lesz más, akkor teszek egy próbát. De inkább örülni kellene, hogy sikerült lerázni... Ha felkavarom az állóvizet, mi lesz? Azért elég melós volt leállni. Áh, ezt a vonalat urvára nem kellene eröltetni.
Szegény Lúká, tegnap is nyafogott, hogy a koronavirózis (annyira szépen mondtam, nem?) miatt nem tudunk találkozni, pedig már teljesen beleélte magát. Már az ő városában is vannak fertőzöttek.
Érdekes figura, 35 éves koromban bezzeg nem mondott ilyen cukiságokat, amiket most mond. Oké, azért nem kell bedőlni neki sem (Milánótól Bariig, ugye...).
Igazából legjobb lenne szépen beülni egy filmre, egyedül, attól nincs fejfájás.
Más:
Munkahelyi pletyka... francba... futni kell dolgozni... majd jövök. Ez azért jó taktika, nem? Húzom az idegeiteket, hihihi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A robot kikapcsolva.