Ma* végleg beleszerettem a hithű bioanyuba (nem rosszból hívom így, tényleg racionálisan és konzekvensen élnek). Eddig is szerettem, mert jóindulatú, okos, elvhű, kedves, barátságos. A hangjától például rendszeresen elkábulok, mint Maugli, amikor Ká szemei spirálban tekeregnek. Olyasmi, mint amikor macaront eszem (néha eszek). Értitek! :D
Szó szót követte, beszélgettünk a farsangról, elájult, hogy én magam varrtam Elsa palástját, beszélgettünk a lazaságról, mert én megengedtem Macskának, hogy a hercegnős ruhájában jöjjön ki az óvodából és futkározzon a játszótéren (nem, hogy sínadrág, de gyalog nadrág sem volt rajta, csak egy harisnyagatya).
Mellékszál: Én már kifejezetten várom, hogy esténként a játszótéren találkozhassak 3-4 anyukával és kicsit úgy érzem, hogy ők is várnak minket (persze majd mindenki előbb ér oda a gyerekéért, mint én, ezért ők már a játszótéren vannak, mire mi odaérünk), na nem kifejezetten engem, hanem Macskát, mert a lányok szeretik őt.
Vissza a kályhához: beszélgettünk iskolákról és akkor kiderült, hogy bioanyu - kapaszkodjatok meg, nyissátok ki füleiteket! - nem kevesebb, mint a kínai nyelv tanára (ne, ne kérdezzétek, hogy melyik nyelvjárásé, azt még nem tudom). Persze muszáj volt azonnal villantanom egyet, csak annyit mondtam: Jung Chang. Köszi Tamkó itt is, most is, hogy megismertetted velem a Vadhattyúk c. könyvet!!! Apropó, azt mondta bioanyu, hogy kötelező olvasmány azoknak, akik kínaiul tanulnak.
Persze a többi anyunak is felcsillant a szeme, elöntöttük kérdéssel (csak azt felejtettem el megkérdezni, hogy mandarinul beszél-e vagy ... másikat). Ösztöndíjas volt Kínában, összességében egészen sok évet töltött ott, míg meg nem születtek a kisgyerekei. Most mondjátok meg, hát nem érdekes? A mi szutykos kerületünkben, amitől mindenkit kiráz a hideg, ilyen kincsekre lehet lelni, teljesen elönt az eufória.
Akármennyire vágyom vissza Franciaországba (még mindig nem csengett le), azt kell mondanom, szeretek itthon lenni. Olyan könnyű haverkodni. Lehet, hogy ezek is felszínes beszélgetések, de a ça va, ça va-nál mindenképpen izgalmasabbak. Jó, jó, a végén azért már ott is voltak haverjaim, sőt, lelki szemetesládáim is. Most akkor menjek vagy maradjak?
*Naná, hogy mire végére értem, már lement a nap és felkelt a nap.
*Naná, hogy mire végére értem, már lement a nap és felkelt a nap.