Erős Pista vagyok

... éppen olvasom Zazit... és zsibog a fejem... tegnap behívott az öreg indiánfőnök, nagyon kedves volt, mondta - többek közt -, hogy fizeti a kezelésemet... azt még nem tudom, hogy milyet, melyiket, miért, csak annyit tudok, hogy alternatív, mert az orvosok csak a gyógyszert akarják ránk sózni... és akkor én ott elvesztettem a fonalat. Engem, mintha pofán csapnának ezek a mondatok. Egy nagy visszhang dübörög a fülemben. Se kép, se hang. Bámulok magam elé, nem értek semmit. Visszhangzik bennem, hogy mi van? Az orvosok sarlatánok? Csak arra megy ki a játék, hogy letoljanak a gigámon valami akármilyen gyógyszert? Miközben olvasom Zazit, akinek az orvosai fogják a kezét és együtt futnak versenyt az idő és a tudjukmi ellen, emberek kijelentenek olyat, hogy az orvosok széltolók, akik csak a gyógyszer eladásásra mennek rá. Ezek a sarlatánok konkrétan meggyógyították az én édesanyámat, és az én édesapámat is. Ha komoly és nehéz betegségek után 15+ éve itt vannak köztünk, akkor elmondható, hogy meggyógyították őket. Nem pusztán a mázlin múlott. Az én orvosom konkrétan összerakta Gida barátnőmet. Gida hetekig fikusz volt (ő maga mondja így), most pedig újra egy szökdellő csodalány.

A nemtudom milyen, melyik, miért kezelés titkos. Nem beszélhetek róla. Hm. Értitek. Nem mondhatom el (a még egyelőre nemtom mit). Szerintetek legyek résen?

Szóval Zazi...  Zazinak kimondták, hogy nem fogyhat tovább. Ez egy mérföldkő a duciknál. Hányszor hallottam én is, hogy áh, nem is baj, hogy bálna vagyok, legalább, ha majd betegség adódna, lesz miből fogyni. Micsoda egy hozzááállás, mi?

Egyébként pedig minden úgy eltörpül, amikor Zazit olvasom. Az indiánfőnök különös világnézete. A harmadindián verbális agressziói. Miszerint te nem érsz annyit bezzeg, hogy rendezzük a vígjátékba illő fizudat***, de igen, a férfikollégák, akik ófaszt illetve lóaszt sem adnak el és egyébként naphosszat lógnak és céges autóval fullra tankolva külföldre járnak nyirinyaralni ők igen, nekik jár a rendes fizu (most akkor növesszek én is kukacot vagy inkább tanuljak meg végre egget nyalni vagy simán urvuljak meg?).

Ami viszont tisztára felvillanyozta a reggelemet az az, hogy amikor felkeltem, mit láttam a telefonomon? Írt a menő olasz, hogy beszélt korunk Antonio Vivaldijával*. Telefonon. És Antonio valószínűleg megint jön Budapestre. Szeritnetek is össze kellene szednem magam és végre komolyan rástartolni erre a mókusra és végre abba kellene hagynom a bizonytalankodást? Vagy ez hülye dolog, mert így úgy tűnik, csak azért tetszik, mert ilyen Vivaldikkal társalog, és ez szimpla érdekkapcsolatnak hat, az pedig nagyon csúnya dolog? Igazából imponál, hogy ilyen körökben mozog. Mondjuk én erre alkalmatlan vagyok, szóval nincs mitől félni, szépen folytatom úgy, ahogy eddig: néha elmegyünk traccsolni egyet, meg megnézzük a világ összes mozifilmjét, visszamenőleg a vonatos filmig.

Egyébként nem tudom mi lehet velem, de reggel ötkor ébredtem (de aludtam még majdnem hatig), hat óra előtt jártunk még, amikor fogmos, zuh, hajmos, hajszárít után feldobtam egy vizet a rezsóra, szalonnát a serpenyőbe, felütöttem két tojást, spaghettit bele a forrásban bugyogó vízbe**, majdhogynem eredeti parmezán (mert amiket itthon lehet itt-ott kapni, az valami botrány) és pikk-pakk kész is a carbonara (ezt vitték ebédre a makik). Párhuzamosan még 2-2 szendvics, sütikék, kulacsba vizet stb. Ja, és párhuzamosan, miközben vártam, hogy felforrjon a víz, feldobtam a szemeimre egy kis ceruzát, spirált, mert ezek nélkül pontosan úgy nézek ki, mint egy friss lárva. Mindenesetre 7 órakor már úton voltunk.

Volt még valami nagy pletykám a dzsientológiáról, de nem jut eszembe, mi. Marha nagy pletyka lehetett, mi? Na majd előkotrom a memoárfiókból valahogy.






* jó, túlzok egy picit, de azért 200 év múlva meglátjuk, kinek volt igaza...

** mert a tésztát a forrásban lévő vízbe kell dobni, nem úgy, mint a norvégok, hogy teletöltik a fazekat vízzel, beledobják a spaghettit, aztán felteszik a tűzhelyre, főzik úgy kábé 30 percig és kész is. 


*** mert minden utólag jut eszembe. minap a harmadfőnök vitt Kutyapessre (bkv-val járok, de amikor meglát, hogy megyek haza és éppen ő is megy, akkor elvisz egy darabon), aztán ahogy beszélgettünk, úgy adódott (mer' asszem' felhozta megint, hogy neki köszönhetem, hogy a péntekeket nem kell kivennem szabiba), hogy rá tudtam kérdezni: de azt is elmondtad az indiánfőnöknek, hogy miért kell máshol is dolgoznom? Miszerint ebből a fizuból nem élek meg, kénytelen vagyok még 3-4 helyen trükközni. Na és akkor jött ez a válasz, hogy én ennyit érek és punktum. Hát köszi bazz, emész a picsbe, úgy konkrétan, de ezt csak gondoltban mondtam, ellenben a számmal ki tudtam mondani szépen, artikulálva, hogy értse: oké, rendben, én ennyit, értem. de tudod stan és pan 3 éve dolgozik nálunk, én pedig 16 éve, stan és pan kereken 100 ezer forinttal keresnek többet mint én és még kocsit is toltatok a valaguk alá, stan és pan ketten együtt (!!!) a tavalyi évben kereken 1 forint forgalmat hoztak a termékből, én pedig 90-et, és ne törődj vele, hogy pan szó szerint urvázni jár vidékre és ezt te is tudod, de nekem mindegy, nekem így is jó, mert emberileg ezen már nincs mit ragozni, egy a fontos, én jól vagyok, és ezek férges dolgok nem érdekelnek, pont********.
Az ilyesfajta dolgok eléggé felúrják az agyát (nézz oda a kis taknyos, nem lehet csak úgy eltaposni)... szóval, oké, nő vagyok, de megoldom a nehéz helyzeteket, és igen, olyan a fogadj istván, mint az adjon istván, ha ő megpróbál elnyomni, mint a cigicsikket, majd én megmutatom, hogy velem lehet ujjat húzni, csak nem érdemes, én is tudok csípős paprikát törni.


********de, persze, néha pattogok, mint kecskeszar a deszkán, mindenesetre igyekszem nem törődni vele. csak ezt kellett mondanom neki, hogy felforrjon az agyvize. mert ha nem mondjuk ki a tényeket, akkor azt hiszi, hogy úgy jó, ahogy ők csinálják. néha igenis ki kell mondani, hogy üssön, hogy ébredjenek fel végre. aztán lehet, hogy nem ébrednek fel, mert kényelmes aludni, de legalább én megpróbáltam. állati bölcs forradalmár vagyok, csak úgy zeng a ház.