Nekem nagyon szigorúak voltak ebben a szüleim, plusz sikerült véletlenül az egyik elte gyakorló gimibe járni; ahol ez kb “elvárás” volt. (4,75 volt az osztályom érettségi átlaga, sztem ezzel mindent elmondtam...) Szóval én azt gondolom, hogy egy reálos embernek felhoznia magát humánból, vagy fordítva; egy humánosnak megtanulni a reált 5ösre az pont attól veszi el az időt és az energiát, hogy abból, amiből igazán jó, kiemelkedően jó legyen. Persze kivétel, hogyha unatkozó zsenik a gyerekeid ;) és ezt az egész suli dolgot kisujjból kirázzák.
Akkor te jól érettségiztél , egyenes út volt a jó diplomaig, jó munkahelyig?
Nekem az olyan ostalytarsaim, akik jó (kitűnő csillagos ötös) tanulók voltak.... Nem vitték sokra (kivétel pár lány aki jól ment férjhez). Francba, nem olyan magától értetődő téma ez.
Ezen nagyon sokat szoktam gondolkozni, hogy mi az, hogy jó. (Amúgy kitűnőre érettségiztem, dafke elmentem máshova egyetemre, mint ahova anyámék nyomtak, elvégeztem, meg aztán még egy másik egyetemet is, volt egy csomó szar munkahelyem, de mondjuk az utcsó kettő az magyar viszonylatban “menő” volt, főleg ahonnan most elmentem szülni.) De ettől ftlenül sztem tudod kinek van jó állása? Mészáros Lölőnek. Vagy annak aki hogy - hogy nem kapott néhány trafikot, és csak számolja a pénzt. Vagy csak úgy nyeri a közbeszerzéseket. De nem hiszem, hogy ehhez lényeges, hogy kitűnő-e valaki, vagy hogy egyáltalán van-e érettségije. Sajnos.
Na ez az. Mi az a jó? Mert írtam, hogy az oszt.társaim,akik kitűnők voltak, nem vitték sokra. Aztán tovább gondolkodtam, és rajottem, hogy attól ők még jópáran boldogok.
Nehéz kérdés, mert a gyerek helyett meg kell határoznod, hogy mi a jó munkahely - neki. Ezt meg csak a saját, jelenlegi dobozodból tudod megítélni, ráadásul mire felnőnek, százat fordulhat a világ. Szerintem talán az jobb, ha saját magához képest teljesít jól/kitűnően, és emellett képes ha kell változtatni/át- vagy továbbképezni magát az ember, ha muszáj extra terhelés alatt is. Adaptációs képesség fontosabb sztem, mint a szuper bizi :) senki sem kérdezte tőlem még soha meg, hogy ment a kémia :)
Én magam is emlékszem, hogy azt mondták, most nagyon hasít az x, aztán mire felnőttem az x kiment a divatból. Szóval igazad van, a világ fordulni szokott.
Szerintem a kitűnő bizonyítvány semmiképpen nem lehet cél, mert önmagában értelmetlen és igazából nem mutat semmit, és az életben való beválást sem jelzi. Ugyanakkor én örülök, hogy a gyermekeim (eléggé) jó tanulók (á. nagyon, v. kevésbé), mert a rossz tanulóság sok mindenben gátolja az embert (én pld szerintem többre vihettem volna, ha nem bukok meg gimiben matekból és nem kell pótérettségiznem - nem lettem tőle ostobább, de az önbizalmamat a korábbi pocsékhoz képest is megtépázta. Szóval szerintem az elég jó tanulóság jobb önbecsülést ad, ami viszont kell az életben. Én iszonyú hátránnyal indultam ebben.
Nekem nem nott onbizalmam attol h milyen tanulo voltam. Anyamek vmiert mindig azt nyomattak h ugysem viszem semmire, meg ugyse vesznek fel sehova. Azota 38 eves vagyok es a fonim az idei evertekelesemen azt mondta, hogy nyugodtan beszeljek meg szoljak hozza mindenhez, mert “there is no silly question or comment”. Bumm. Sztem az szamit a leginkabb, hogy ki milyen tamogatast kap otthonrol. Egy “rossz” gyerek is rajohet h mi van benne.
M. Gray az utolsó előtti mondatoddal szerintem fején találtad. Ha otthonról olyan dolgot visz a batyujában, amibe belefér egy matek kettes, miközben abban jól teljesít, amihez kedve és érzéke van, már előrébb jár, mint sokan, akiknek jobb az átlaguk.
Martine, hm, sajnos igazad van. Mit számít, ha nem vagyok nagy ász kémia, matek, fizikából? Miközben ezek nem tudása az önbizalom megcincálásához vezet. Tudnék én is mesélni... Én is későn értem utol magam.
En jo tanulo voltam, nem kituno hanem olyan 4.5-es. És jó (elit)gimnaziumban tanultam, ahol azt tanitottak, hogy ne kítűnők legyünk hanem érdeklődök és válasszunk olyan témákat, amik szenvedelyesen erdekelnek es amiket szivesen tanulunk. Ez nekem egy eletre jo útravalo volt, es en szerintem tenyleg jol diplomaztam es most jol dolgozom (hala Istennek). Ehhez viszont kellett az is, hogy nem lett gyerekem (vagyaim ellenere - sokszor szivesebben lennek anyuka) + otthon is ugyanez volt az uzenet es a szuleimet is sokszor lattam otthon tanulni/olvasni/beszelgetni stb. Martine-nek igaza van, nekem ezek a dolgok sokat adtak emberileg is, önbecsülést, boldogsagot is. Szerintem arra jo tanitani gyerekeket, hogy tudjanak elmelyulten es erdeklődessel foglalkozni valamivel, kb mint Csikszentmihalyi a Flow elmennyel. Nem a jegyek szamitanak.
A boldogsagot a flow elmeny adta. Szerencses vagyok, hogy ezt mar a gimiben es altalanosban is at tudtam elni, es ez egy eletre szóló elmeny: a jo munka öröme, meg ha pl. csak egy festmenyről is van szó.
Nekem nagyon szigorúak voltak ebben a szüleim, plusz sikerült véletlenül az egyik elte gyakorló gimibe járni; ahol ez kb “elvárás” volt. (4,75 volt az osztályom érettségi átlaga, sztem ezzel mindent elmondtam...)
VálaszTörlésSzóval én azt gondolom, hogy egy reálos embernek felhoznia magát humánból, vagy fordítva; egy humánosnak megtanulni a reált 5ösre az pont attól veszi el az időt és az energiát, hogy abból, amiből igazán jó, kiemelkedően jó legyen. Persze kivétel, hogyha unatkozó zsenik a gyerekeid ;) és ezt az egész suli dolgot kisujjból kirázzák.
Akkor te jól érettségiztél , egyenes út volt a jó diplomaig, jó munkahelyig?
VálaszTörlésNekem az olyan ostalytarsaim, akik jó (kitűnő csillagos ötös) tanulók voltak.... Nem vitték sokra (kivétel pár lány aki jól ment férjhez). Francba, nem olyan magától értetődő téma ez.
Ezen nagyon sokat szoktam gondolkozni, hogy mi az, hogy jó. (Amúgy kitűnőre érettségiztem, dafke elmentem máshova egyetemre, mint ahova anyámék nyomtak, elvégeztem, meg aztán még egy másik egyetemet is, volt egy csomó szar munkahelyem, de mondjuk az utcsó kettő az magyar viszonylatban “menő” volt, főleg ahonnan most elmentem szülni.)
TörlésDe ettől ftlenül sztem tudod kinek van jó állása? Mészáros Lölőnek. Vagy annak aki hogy - hogy nem kapott néhány trafikot, és csak számolja a pénzt. Vagy csak úgy nyeri a közbeszerzéseket. De nem hiszem, hogy ehhez lényeges, hogy kitűnő-e valaki, vagy hogy egyáltalán van-e érettségije. Sajnos.
Na ez az. Mi az a jó? Mert írtam, hogy az oszt.társaim,akik kitűnők voltak, nem vitték sokra. Aztán tovább gondolkodtam, és rajottem, hogy attól ők még jópáran boldogok.
TörlésÉn tökre nem értem a trafikoa business. :(
Nehéz kérdés, mert a gyerek helyett meg kell határoznod, hogy mi a jó munkahely - neki. Ezt meg csak a saját, jelenlegi dobozodból tudod megítélni, ráadásul mire felnőnek, százat fordulhat a világ. Szerintem talán az jobb, ha saját magához képest teljesít jól/kitűnően, és emellett képes ha kell változtatni/át- vagy továbbképezni magát az ember, ha muszáj extra terhelés alatt is. Adaptációs képesség fontosabb sztem, mint a szuper bizi :) senki sem kérdezte tőlem még soha meg, hogy ment a kémia :)
VálaszTörlésÉn magam is emlékszem, hogy azt mondták, most nagyon hasít az x, aztán mire felnőttem az x kiment a divatból. Szóval igazad van, a világ fordulni szokott.
TörlésSzerintem a kitűnő bizonyítvány semmiképpen nem lehet cél, mert önmagában értelmetlen és igazából nem mutat semmit, és az életben való beválást sem jelzi. Ugyanakkor én örülök, hogy a gyermekeim (eléggé) jó tanulók (á. nagyon, v. kevésbé), mert a rossz tanulóság sok mindenben gátolja az embert (én pld szerintem többre vihettem volna, ha nem bukok meg gimiben matekból és nem kell pótérettségiznem - nem lettem tőle ostobább, de az önbizalmamat a korábbi pocsékhoz képest is megtépázta. Szóval szerintem az elég jó tanulóság jobb önbecsülést ad, ami viszont kell az életben. Én iszonyú hátránnyal indultam ebben.
VálaszTörlésNekem nem nott onbizalmam attol h milyen tanulo voltam. Anyamek vmiert mindig azt nyomattak h ugysem viszem semmire, meg ugyse vesznek fel sehova. Azota 38 eves vagyok es a fonim az idei evertekelesemen azt mondta, hogy nyugodtan beszeljek meg szoljak hozza mindenhez, mert “there is no silly question or comment”. Bumm.
TörlésSztem az szamit a leginkabb, hogy ki milyen tamogatast kap otthonrol. Egy “rossz” gyerek is rajohet h mi van benne.
M. Gray az utolsó előtti mondatoddal szerintem fején találtad. Ha otthonról olyan dolgot visz a batyujában, amibe belefér egy matek kettes, miközben abban jól teljesít, amihez kedve és érzéke van, már előrébb jár, mint sokan, akiknek jobb az átlaguk.
TörlésMartine, hm, sajnos igazad van. Mit számít, ha nem vagyok nagy ász kémia, matek, fizikából? Miközben ezek nem tudása az önbizalom megcincálásához vezet. Tudnék én is mesélni... Én is későn értem utol magam.
TörlésM. Geax... De ha te színötösre érettségiztél honnan jött vajon, hogy fiam belőled nem lesz semmi? :OOOO
VálaszTörlésAdél, a batyuba mindenképp sok biztatás kell pakolni. Pozitív töltetű mondatokat.
VálaszTörlésEn jo tanulo voltam, nem kituno hanem olyan 4.5-es. És jó (elit)gimnaziumban tanultam, ahol azt tanitottak, hogy ne kítűnők legyünk hanem érdeklődök és válasszunk olyan témákat, amik szenvedelyesen erdekelnek es amiket szivesen tanulunk. Ez nekem egy eletre jo útravalo volt, es en szerintem tenyleg jol diplomaztam es most jol dolgozom (hala Istennek). Ehhez viszont kellett az is, hogy nem lett gyerekem (vagyaim ellenere - sokszor szivesebben lennek anyuka) + otthon is ugyanez volt az uzenet es a szuleimet is sokszor lattam otthon tanulni/olvasni/beszelgetni stb.
VálaszTörlésMartine-nek igaza van, nekem ezek a dolgok sokat adtak emberileg is, önbecsülést, boldogsagot is.
Szerintem arra jo tanitani gyerekeket, hogy tudjanak elmelyulten es erdeklődessel foglalkozni valamivel, kb mint Csikszentmihalyi a Flow elmennyel.
Nem a jegyek szamitanak.
A boldogsagot a flow elmeny adta. Szerencses vagyok, hogy ezt mar a gimiben es altalanosban is at tudtam elni, es ez egy eletre szóló elmeny: a jo munka öröme, meg ha pl. csak egy festmenyről is van szó.
Törlés