Azt álmodtam, hogy OV-vel feküdtünk egy szobában az intenzív osztályon, többedmagunkkal. Az ő ágya nem volt korszerűbb az enyémnél. A lélegeztetőgépe sem. Hagyományos intenzív osztályos terem volt, se nem szokatlanul modern, se nem szokatlanul kopott. Beszélgetni nem tudtunk, nem voltunk eszméletünknél (de akkor honnan tudtam, hogy ő van ott, és ezen még csodálkoztam is, nini, OV :O ).
Nem tudom, hogy melyikünk hunyt el előbb.
Azt viszont tudom, hogy az alvás közben álmodott álmok soha nem válnak valóra. Így én és OV nemcsak a koronavirust ússzuk meg, de egyáltalán nem halunk meg. Soha. Már csak az ingyen sört kellene valahogy elintezni. Bár ha lehet választani, én inkább az örök Nutellát kérem. Az ugyanúgy hízlal.
Nálam tök rendszeres, hogy valami korszakalkotó újszerűt akarok írni, de mire papírra vetném, valaki lelovi a poént. Most nézem, az indexet megkekkelték (ezt biztos nem így írják, mert ez valami hülye halnév) , és OV ott is meghalt.
Szóval ezt pár napja álmodtam, csak nincs valami sok időm blogolni meg emlékezni.
Álmaid alapján csöppet zaklatottnak tűnsz (ezen persze senki sem csodálkozik).
VálaszTörlésFel a fejjel, az egész világnak!
:-(
Igen, szerintem is agyamra ment a vírus. :) és :(
TörlésAz Álmoskönyv szerint: "Halva látni magadat: Hosszú élet." :-)
VálaszTörlésHáttal nem kezdünk mondatot...
TörlésHát gyerekek, nem tudom, hogy ez most jó vagy rossz hír. 😁😁😁