Velem is törtétek jó dolgok a múlt héten. Nem is egy. Rögtön kettő!
(Ez a harmadik nekirugaszkodás... mindig van valami borúlátás a posztjaimban, azonban ennek a posztnak igenis meg kell próbálnia pozitívnak lennie. De vajon hiteles volna, ha csak csupa jóról írnék? Az én volnék? Nem igazán. A kolléganőm is megállapította, hogy nem ugyanaz vagyok, mint régen. Mondjuk elég réges régen lehetett, amikor én még csupa öröm voltam, mert ha jól számolom, engem 12 éve húz az ág. Zárójel bezár. Nem, nem, azért igenis vannak csupa jó dolgok!!! Most zárójel bezár.)
Minden alkalommal be vagyok sz... szorongok az olasz óráktól, hogy hátha olyat kérdeznek a diákok*, amire nem tudok válaszolni (pláne, hogy elég masszív penész ül az agyamon). Mert az, hogy "igen, ez rendhagyó, így kell mondani és kész" elég gyenge érvelés. Nem? De szerencsére eddig nem volt ilyen (jó, hát pont olyanokat kérdeztek, amire hiába nem stimmel a szabály, van rá tök jó logikus és elfogadható válasz).
Ami jó volt a múlt héten az az, hogy a diákoknak nagyon tetszett a kahootom. Jó, hát tényleg elég jót dobtam össze. Most csináltam először ilyet, pedagógus** kolléganőm ajánlására. Az elején egyáltalán nem láttam át, hogy ez mégis hogy fog működni, de végül isteni lett. Rendesen versenyeztek. Sőt, kérték, hogy mindig legyen kahoot (azért, hogy húzzuk az időt? - kérdeztem magamban. De nem gondolhatom ezt, mert egyszerűen ahol humor volt, ott nevettek, ahol tudni kellett, ott fogták a fejüket, ahol időre ment, ott siettek, szóval szuper volt.
 |
| A videóban a nőnek különös neve volt, kíváncsi voltam, hogy felfigyeltek-e rá |
Az óra végére mindig rakok valami izgalmas "érdekességet", azt is szeretik. Aztán rájöttem, hogy az óra elejét is valami figyelemfelkeltővel érdemes kezdeni, pláne így, hogy csak monitoron látjuk egymást, és mindig várni kell egy kicsit, hogy befusson mindenki. Meg arra is, hogy szinte minden slideba be kell rakni valamit, ami megragadja őket, mert a száraz nyelvtan és a száraz szakmai anyagtól simán elalszunk mindahányan. Mindig kell valami rendkívüli, valami húha élmény. Mesélni is kell, hiába nagy lovak, mégis úgy látom, hogy szeretik a mesedélutánt. Koromnál fogva meg nyert ügyem van, mert már olyan vagyok, mint a nagyszüleim, akik mindig a háborúról meséltek, nekem is mindig van miről mesélnem. A gyerekeim is szeretik hallgatni, hogy mi volt régen (sőt, elalvás előtt már nem mese kell, hanem a mivotrégen /pl. nem volt elektromos áram a lakásokban és petróleumlámpával kellett világítani (nem az én időmben)/). A diákok is szeretik. Aranyosak.
Apropó, képzeljétek, van egy koronavírusos diákom. Jól van, nem került kórházba (értelemszerűen intenzív osztályra sem, ezt csak azért írom, mert sokan kérdezték a haverjaim közül, és feltűnt, hogy szinte mindenki felszisszent, aggódott). A tünetei pontosan olyanok voltak, amiket olvasni lehet: száraz köhögés, láz, szagelvesztés, gyengeség. Őt tesztelték. Kedves diák (és sok szép haja van, francba, miért nem vagyok 22 éves?).
A másik jó dolog, ami történt velem, hogy elkezdtem podcastokat hallgatni. A halyzet az, hogy nem tudok egy egész éjszakát végigaludni, mindig fel szoktam ébredni (és látom a messengeren, hogy ki kukorékol velem együtt), és olyankor olvasgatok, a szememnek viszont nem tesz jót az éjszakai olvasgatás, kifárad, és ideges leszek. Valahogy jött a szikra: podcast. Most leragadtam a bizniszboyz fiúknál. Fogggalmam sincs, miért és hogy kötöttem ki náluk, hiszen semmi, de semmmmmmi közöm nincs a business világához, és nálam pocsékabb businesswomant nem hordott a hátán a földgolyó. Azonban a fiúk stílusa jó, könnyen emészthető, amit mondanak, a hangjuk fiatalos, bársonyos, okosakat mondanak (belefutottam Puzsérba is, apukám, mintha boxmeccset hallgattam volna, aggresszív és mintha üvöltene, megrándulnak az izmok, készenlét a menekülésre... lehet, hogy okosakat mond, de én elkapcsoltam). Mi is volt még... Van még egy másik cuki csapat... A 20 perccel a jövőbe. Az ő hangjuk is fiatalos, selymes, okos, jók a témák (de még csak az elején tartok). Tetszik.
Ja, és olyan kifejezéseket hallok, amikről fogalmam sincs, hogy mit jelentenek. Angolul mondják, érzem, hogy ez a fiatalok szlengje, de én 47 vagyok (bzzzz, ka-tasz-tró-fa :D) ebből kifolyólag nem érthetem. De megtanulhatom!!! Bölcs vagyok, mi?
(Nemtok írni, itt hangoskodnak, bejönnek, nézni kell (neeeemakaroknéééézni), nekem az idegeim megen' kivannak, még tartom magam, de érzem, hogy ebből doki lesz, megyek, tornázom egyet, hátha sikerül elkerülni a kórházat... meg képzeljétek, kicsit kínosnak érzem írni a dokinak, hogy esetleg megvizsgálna-e. Nem, még nem tartok ott, csak már tudom, hogy mik az előzmények, mit kell érezni. De gondolom én piszlicsáré vagyok a valódi esetekhez képest... Pcsbe, ez a koronalóasz igazán elmúlhatna már. Mérges vagyok.)
*jó, azért a kis makikorosztálytól és/vagy plázacicusoktól nem izgulok, de ezek a nagyon okos diákok, akikről fentebb beszéltem
**azért ez elég megható, nem? hogy én is valaki vagyok. nem senki, hanem valaki. hihi.
Nagyon erőltetettnek érzem ezt az egészet, már nem téged, hanem azt hogy mindenképpen jót kell keresni ebben a helyzetben. Van akit pár percig húz az ág és van akit 12 évig és ne kelljen már azért szarul érezned magad, mert nem parkol a szivárvány fölötted. Sajnos tudomásul kell venni, hogy az élet nem olyan mint a sakk, nem ugyanazon a mezőn játszik mindenki, ugyanannyi bábuval. Hanem olyan, mint a kártya, mindenkinek más lapok jönnek, van akinek 12 évig rosszak és nem korrekt az élet és ez van. Pont ma futott át a szemem előtt egy TED videó arról, hogy mennyire frusztráló, hogy ebben a helyzetben is jól kell érezni magad. Pedig mindenki másként éli meg ezt az egészet, én pl tök jól vagyok, imádom, hogy egész nap itt zseszeg a gyerek, rajzol, mondja egész nap, imádom, hogy én tojtam ezt a csodát. Engem inkább az érint rosszul, hogy soha többet nem lehetünk ennyit majd együtt. Ezzel szemben a férjem a falat kaparja, morog mindenért, mint a bolhás kutya és ha most elkezdem kérdezgetni, hogy mi volt jó, akkor kiugrik a földszintről az ablakon. Mindenki másként éli meg ugyanazt és az élet így kerek. A podcastokat én is imádom, rengeteget hallgatom éjszaka ha nem tudok aludni.
VálaszTörlésMeryll, neked igazad van, és jók a hasonlataid, amiket én nagyon bírok (sakktábla, kártyaparti, parkoló szivárvány, lehet, hogy használni fogom, ha nem bánod), de azért nekem tetszik, és nem rossz elképzelés, hogy zökkentsük ki a búvalbszottat a gödréből. Gondoljon már a búbánatos (én) valami jóra is, hát nem igaz, hogy csak f@s történik vele, pláne úgy, hogy cuki makikölykök veszik körül. PErsze attól az ág még 12 éve húz. De néha elcsitul a vihar, és akkor ki kell nyitni a szemem. Nem rossz ez az elképzelés, hogy vegyem észre a pozitív dolgokat is, és ne csak rinyáljak.
VálaszTörlésMajd adsz tippet, hgoy melyik podcast csatornák jók?
Persze, de nehéz élethelyzetben a jót akkor tudod észrevenni, ha kirinyáltad magad. És akkor most újabb hasonlat következik, szabadon használhatod ezt is: amikor córesz van körülötted, azért fontos nyavajogni, mert ilyenkor úgy működünk, mint a forrásban lévő fazék víz fölött a fedő, amit időnként megemel a gőz. Amikor kijött a gőz, megint béke és boldogság van egy darabig a fazékban. Egy nehéz helyzetben lévő embernek nem az segít, ha jól kell éreznie magát, mert attól csak sokkal rosszabbul lesz.
TörlésPodcastokat én főleg bbc radio4-ról töltök le. Olyan ez az adó, mint régen a Magyar Rádió volt, amikor még voltak benne értelmes műsorok, amikben teljes mondatokban beszélgettek.
Nyilván nem elvárás, hogy jól érezze magát az ember folyamatosan, nekem is vannak überszar napjam, és van, hog sírok is, mert van, hogy nehéz, de nekem nagyon tetszik, hogy keresünk valamit abban a napban, ami jó volt, Pl hogy Cserebogi elmesélte, h evett két kapucinert a rendelés végén, vagy Marcipán, h kedves taxis vitte a mukahelyére - nyilván, az nem lehet egy jó nap, amiben ez a legjobb, de mégid, szerintem kizökkenti az embert, hogy egy kicsit ír valami pozitívumról.
VálaszTörlés@Ilonka, Amit én írtam az arról szólt, hogy vannak objektíven nehéz sorsok, élethelyzetek, amikor ér azt mondani, hogy nekem ez most szar. Vannak emberek, akikből ez az élethelyzet extrém nagy szorongást vált ki, mert ugyanazt az élethelyzetet mindenki másként éli meg. Nekik a biztonságos továbbműködéshez az a fontos, hogy szelepelni tudjanak. És attól nem fogják jobban érezni magukat, hogy most akkor érezd jól magad és könnyebb sem lesz, sőt fokozza a frusztrációt.
VálaszTörlésde én azért nem értem még mindig, amit írsz, mert szerintem senki nem várja el, h jól érezd magad, ha nem érzed jól magad, vagy nehéz neked (max Bezzeg kolléganője nem érti, miért változott meg, ez mondjuk a teljes empátia hiánya sztem). De attól, h úgy általánosságban szar, még lehet finom a kávéd, v sikerülhet jól a kahootod, stb.
Törlés