Gyakorlatilag minden nap felrobbanok valamitől. Minden. Egyes. Nap. Pattogok. Mint. Kecskeszar. A. Deszkán.
Ma csak négyszer jöttek be a szobába, miközben vagy a fiammal foglalkoztam, vagy dolgoztam (-ni próbáltam).
Én nem tudok ugrani megnézni a másik gyerek feladatát, miközben el vagyok mélyülve az egyik gyerek feladataival.
Nem tudok ugrani fagyit enni, ha éppen nyakig benne vagyok egy melóban.
Nem tudok ennél jobban szétaprózódni. Így is rettenetesen sok fos cikázik az agyamban.
Tudom, a négy az nem nagy szám. De előttem van még 16 feladat (ha jól számolom). Tudom, megvárnak. (Lóaszt, a holnapi határidő holnapig vár, holnapután már késő.) Nem dől össze a világ. Csak éppen ha nincs kész, az halál ciki.
Délután öt óra. Annyira felszták az agyam, hogy semennyire nem tudok koncentrálni (ilyenkor jövök ide, és gyorsan írok).
Szaranya zárójel kinyit: ma is a kislányom haját ordítottam le, pedig ő olyan kedves teremtés, csak egyszerűen nem képes felfogni, hogy amikor felnőttel beszélek, vagy dolgozom, akkor ne zavarjon meg, ne csacsogjon bele. Pláne ne teljesen lényegtelen dolgokkal. Mert akkor üvöltözök. Szegény, állandóan ő issza meg a levét az én dührohamaimnak. Szaranya zárójel bezár.
Azt még nem is meséltem, hgoy voltam olyan balek, és úgy jelentkeztem be a fiam google osztálytermébe (lánykori nevén: classroom), hogy mind a négy e-mail címem nyitva volt, és pppppppont a bezz volt legnyitvább, és amikor még ismerkedtem, kutakodtam a classroommal/ban mit látok? bezzegfr ott éktelenkedik az osztályteremben. Megállt a szívem, füstölt a füelm. Hiába próbáltam, sehogy nem tudtam törölni magam onnan (egyszerűen nem találtam), ezért megkértem hát a hoppmester tanárnőt, töröljön minél gyorsabban. Meg is tette. De kíváncsivá vált, hogy mi ez a bezzfranciao. Egy emailcím a sok közül - válaszoltam. Grrrr, most viszont nem mesélhetek arról, milyen ez az általános iskolai osztály, pedig nagyon színes.
Tegnap a rádióban Nino Rota A keresztapa c. zeneszámát sugározta a Bartók rádió. Én nagyon szereteem. Nino Rotát.
Munkasapka: https://www.facebook.com/dragomangy/photos/a.586343401475358/2586221338154211/?type=1&theater
VálaszTörlésEskü, kipróbálom. Köszi a tippet!
Törlés(Azt hittem, a nagyonzártajtó elegendő, hogy értsék. Amúgy volt, hogy anyukám bekopogott a gyűrűjével az ajtón, én meg kiestem a cipőmből, úgy megijedtem. Éppen "mondatban voltam".)
ez a lekváros (?) cornetto itt a képen lassan felemészti az önuralmamat... muszáj lesz mihamarabb beszereznem egy hasonlót
VálaszTörlésde ne azt nézd! hanem a diétás cukrot!
Törléstényleg, kell egy poszt, hogy mennyit hízok ebben a minősíthetetlen karanténban.
ja, bocs, nem lekváros, hanem cremás.
Törlésaz is jöhet - csorog a nyálam!
TörlésIlyenkor vagyok iszonyú boldog, hogy egy családbarát munkahelyem van, valóban rugalmas munkaidővel és időnként a főnököm 15 éves fia alsógatyában sétál a háttérben, az enyém meg belekiabál néha. Én már teljesen megszoktam, ezt most így normális.
VálaszTörlésBakker.
VálaszTörlésÓ,bakker.
<3
Mi jelelünk, ha a gyerekek beleszólnak abba, amikor mi beszélgetünk, vagy valaki telefonál: mutatóujj fel! Ha egy kis kört is mutatunk, azt jelenti, el lehet fáradni, jövünk, ha ráérünk, ha csak a mutatóujj, az azt jelenti, egy pillanat, mindjárt figyelek. Nyilván idő, amíg megszokják, de nálunk bevált a következetesség.
VálaszTörlésKipróbálom.
TörlésDe azért 10 éve mondom neki, hogy. És nem és nem és nem érti. Illetve elfelwjti (?). De a fr gyerekek miért tudják kezdetektől fogva? Passz. Vmit szarul csinálok.
Állítólag az érzelmi biztonság jele, ha a gyerekeid sz*rnak az ilyenekre. Hát az enyém egészen biztosan biztonságban érzi magát. Szerintem a te gyerekeid is :)
TörlésMindjárt elbizonytalanítom őket, ne érezzék már magukat ennyire biztonságban, a ... kutyafáját. :)
Törlés