Kérdezem magamtól, mi vitt rá arra, hogy két gyereket szüljek?
Nagyon aranyosak egyébként. Főleg, amikor alszanak.
Most nézem, tegnap volt online órája a kislányomnak. Lemaradt róla. Kicsit elengedtem a kezét, azt hittem, önállóan tudja kezelni a classroomját. Én meg hülye voltam, nem néztem az emailjét. El voltam foglalva a gyengén muzsikáló fiammal. Mert neki szüksége van a támogatásra. Erre tessék, ezzel, hogy csak az ő iskolai dolgaival foglalkoztam, a másik marad le. Közben meg mindig ugyanaz a lemez: és én mikor dolgozzak?
Már csak tíz év van hátra, és biztos, hogy lelépek, elmegyek egy magányos el caminora a pcsiába.
nagyon sajnálom, hogy így magadra vagy hagyva ezzel az egésszel. :((( és irtózatosan haragszom az exedre, mert biztos vagyok benne, hogy könnyebb lenne, ha legalább anyagilag támogatna titeket.
VálaszTörlésOlvastalak, mindjárt írok egy + posztot. :)
TörlésA szüleim sokat segítenek!
Az ex? Piszkozatban van róla néhány gondolat. Nem +. :D hogygebwdnemeg...
Éppen matekozunk, sosincs vége.
Piszok nehéz lehet társ nélkül, de most már nem mindegy, hogy akkoriban mi vitt rá? Ami akkor motivált, nem biztos,hogy most segítségedre van abban, ahogy szereted és gondozod őket.
VálaszTörlésJó, tudom, költői kérdés volt. De azért igazán az orromra csaphatott volna valaki egy péklapáttal, hogy észnél legyek. De a gyerekek tényleg nagyon aranyosak és ők aztán nem tehetnek róla, hogy ilyen családba születtek.
VálaszTörlésTudom nem vigasztal, de a múltkor én is bőgtem ezen, hogy hogyan választhattam ilyen apát...Aztán anyukám vigasztalgatott, hogy de hát nem ilyen volt. És igaza van, sok-sok éven át volt csodálatosan jó apa. Szóval ez egy lutri. Leginkább magunknak szülünk sajnos.
TörlésSzia Böbe,
Törlésén nem azon picsogtam akkor, amikor írtam, hogy a gyerekeim apja mekkora psc (de attól még az), hanem, hgoy én magam miért nem mértem föl a képességeimet annak idején. (Az én gyerekeim apja soha nem volt maradéktalanul csodálatos, csak egy gyalog ember.)