Ma a kalandor kígyóról

Úgy terveztem, hogy ma (tegnap, csak azóta átbillent az óra az éjfélmutón) egész nap dolgozom. Aztán úgy alakult, hogy ember tervez, István végez... Délelőtt 9-től a kiffiam online óráján vettem részt. Ott dekkoltam mellette, és mindig visszatereltem az elkallódó figyelmét. Mert ott, oldalt, a chat a kis pajtikkal mégis csak érdekesebb, mint az alaki / valódi / helyi érték. Az óra végén még kivégeztünk néhány feladatot. Azért tbsz., mert ... tudom, önállóságra kellene nevelnem, ehelyett én segítek neki (tanulni? figyelni? az orrára koppintani?). Az is lehet, hogy csak lusta vagyok, és inkább ülök mellette, vezényelek, hogy elsőre legyen jó a feladat (persze némi radírozás mindig akad), mintsem újra elő kelljen venni, kijavítani, újra lefotózni, letölteni, átnevezni, feltölteni, fohászkodni, hogy nehogy beintsen a tárhely. Mi ez? Három perc? Három perc miatt nyafogsz bezz? Jó, de aztán azt vettem észre, hogy déli 12 óra van, ebédelni kell.
Ebéd után mindig kimerülök, de nem állítom, hogy ez már "az" a kimerültség, amitől félek, mint ördög a tömjéntől, de mégis, azért ne merülgessek ki, ennek most nem kívánok teret adni.

Aztán valamikor mégis nekiálltam, és állati jó kahoo quizt csináltam, de nem úgy akar működni, ahogy én akarom. Most, este 10-re már legalább tudom, hogy hogy kell használni, de azért a két monitor zavar. Hogy fogják ezt megemészteni a gyerekek holnap?!?!?!?! Biztos valahol, valamit be lehet állítani, csak én analfabéta vagyok.

Aztán egy állati jó érdekességet is találtam, mert óra végén mindig le kell vezetni a tanulást valami igazán nem mindennapi dologgal. Általában zenét szoktam velük hallgattatni, meg mindenféle szuper kuriózumot mutatok nekik, ami összefügg az adott nap témájával. Oké, szerintem szuper dolgok, aztán, hogy nekik tetszik-e, nemtom'.
Most a Tiberis-szigetet mesélem majd el, ahová a görög kígyó kiugrott (hm, hánylábú kelgyó lehetett?) a hajóról (aki kígyó magától bújt el a hajóra, micsoda egy kalandor) i.e. 291-ben (nem babbal gurigázok), és azt mondta: ide építsetek templomot, ami majd megszabadít a pandémiától (akkor éppen a pestis dúlt-fúlt). Templom is lett, kórház is lett (a Fatebenefratelli, magyarul "Tegytekjóttestvérek", na jó, erről majd még mesélek mást is, csak az már nem függ össze szorosan, most késő van, és nektek meg már lobog a hajatok a mellékszálaktól, gondolom). Hát nem különös, hogy időnként le kell zongorázni egy előbukkanó kolerát, pestist, egyéb járványt? Nevezzük nevén: Covid19.

Ott látható Aszklépiosz botja a kígyóval... nincsenek véletlenek, nincsenek!

Szerencsére ittam egy kávét délután, így most nem vagyok fáradt, már mindenki alszik. Én csak így tudok jól dolgozni, ha nem jön kétpercenként valaki olyannal, hogy éhes, nézzem meg a hörcsögöt, menjek vacsorázni, nem fúrnak falat, nincs testvérbalhé, nem pakolnak mögöttem.