Most hívott a másik főnököm. Az a főnök, akit imádok. Aki - önteltség nélkül mondhatom -, a jóbarátom. Az a főnök, akivel Olaszországba járok, Modenába dolgozni, a Garda-tóhoz andalogni (ő a szerelmével, én a többiekkel), a Falzarego hágóhoz pedig az élet értelmén töprengeni (ez a múlt év nagy kirándulása volt, állati önreflexió, vagy minek nevezzem... kicsit magasztos, érzem én... oké, legyen befelé tekintés, megnyugvás, idillikus béke és harmónia... ülni A heggyel szemben és forró bombardinóval melegíteni a kezeimet a nulla fok hidegben nyáron, végtelenül kedves, helyes, szimpatikus emberekkel társalogván... ennél nagyszerűbb képet nem nagyon tudok most elképzelni az élet esszenciájáról. :D)
Márciusban belevágunk egy újabb olasz cégbe. Már voltunk náluk tárgyalni, és szuper cég (na, na, azért mégiscsak olaszokról beszélünk, lassan a testtel!), ezért én most nagyon örülök, majd kiugrom a bőrömből... ugornék, ha tudnék. Az endorfinok viszont korlátok nélkül zumbáznak az agyamban.
Csak azért írom meg, hogy lássátok, mennyire örülök az élet alakulásának (megen' majnem' picsogok).
Konklúzió: lám-lám, a szarvihar is kitisztulhat.
Mindig akarok irni, h pihenj, meg hogy szoritok, meg minden ilyesmi (es ez akkor is igy van, ha vegul nem kommentelem oda, hanem gondolatatvitellel kozvetitem...), de most orulok is, hogy ebben segit vmi jo tortenes is!! Es ha Fi fele jartok valami cegugyben, igyunk egy kavet, de feltetlen! :)
VálaszTörlésJuj, de kedves vagy! Igen, igyunk, nagyon örülnék!!! :)
Törlés