Keresem a lelki békét, de itt csak lelki béka van meg kacsatáp.

Az alábbi posztot tegnap kiraktam, majd meggondoltam magam, mert randa pletykásnak éreztem magam, és gyorsan visszahelyeztem piszkozatba, csak tegnap délután történt valami, amin megint kisült az agyam, és megint megsértődtem, így most mégis kirakom a publikumnak, olvassátok el nyugodtan. Ha úgy érzitek, ez már igazán abszurd, ilyet csak rémes regényekben lehet olvasni, akkor ma még megspékelem egy újabb finomsággal, az egész munkahely kezd egy rémálommá válni. Hozzátehetném, hogy a film cselekménye kitalált történeten alapul, a szereplők is csak kitalált alkok, mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlenen műve, de én ezt nem írom hozzá, mert nem volna igaz.

 

A tegnapi poszt:

 Elvileg holnap tud fogadni a dokim... már hetek óta halogatjuk, holott ő tudja, hogy új foltok vannak az agyamban. Először én nem mentem el, mert be voltam osztva vizsgáztatni, nem akartam kihúzni a gyufát a munkahelyen, aztán a következő héten el akartam menni, de az alfőnök mindig úgy néz rám, mintha gyilkos volnék, de hiszen jár egy nap szabi, mert a nagyfőnöktől kaptuk jutalomként, miután derekasan átpakoltunk az A-ból a B-be, tádááám, igen, előléptettek Fősped rakodómunkásnak, ahogy azt az állásinterjún korrekt módon elmondták (lófiszt), hogy ez lesz, meg, hogy a kisegerek nyakát kell majd kitépnem. Nem tartom kizártnak, hogy ettől szállt el a lábam, mint  a győzelmi zászló. De az alfőnöknek miért kell szikrát szórnia a szemeinek? Oké, próbaidő alatt kuss van, nemhogy szabi, értem én, de mondjuk, ha lenne meló, akkor érteném igazán, de így, hogy nincs, így nem értem. Mi a francnak kellett sürgősen felvenniük? Tudom, tudom, hogy ne veszítsék el ezt a két fillért. Gratulálok. Mesteri szarpofozás. 1984-ben lejárt kacsatáp és megsárgult pipetták, meg felvenni félnótás embereket mondvacsinált pozíciókra, aztán két héten belül lefokozni. A csalánt velem is verték, sőt, az egyik kolléganő jó tanácsára nem mutattam ki, hogy hányok a 40 éve elsárgult mérgeket cipelni. A főfőnökön érzem, hogy próbál értelmes munkát is adni, de azért ez még nem annyira sikerült. A főfönököt bírom, van egyfajta cinikus humora... De a többiek olyan furcsák... 

Azt mondja az egyik kolléga, immáron 4 hete szívunk a pakolással. 

Valószínűleg nem vagyok túl jól, mert tegnap is elzakóztam, csak most nem az utcán, hanem a nappaliban. Kicsit üvöltöznöm kellett a gyerekekkel, hogy viselkedjenek, de a fiam egy rossz értelemben vett tipikus pasas, aki veri a nőket (a nővérét), gondolom majd a feleségét is elveri, rémálom, próbálok belőle cuki pasit nevelni, de lehet, hogy én ehhez kevés vagyok. A lányom meg sikítozik. Nekem meg ettől elszáll a lábam, karom és a kezem. Érzem, hogy amikor ideges vagyok, akkor bizony elpattannak az idegeim. Amelyek eleve nincsenek hajókötélből. 

Az állásinterjú, ahová a kórházi ottartózkodás miatt nem tudtam elmenni, most már nem fogad új jelentkezőket, hivatkozva a mutáns vírusra. :(

Nem bírtam már magamban tartani az igazságot, így hát most hagytam kibuggyannni, egy életem, egy halálom.