Elegem van magamból

 Olyan shubom van, hogy itt siratom  magam a balesetiben. A mentő hozott be. Tök ciki vagyok. A gyerekek akartak mentőt hívni, az utcán voltunk, gyalogoltunk az iskola fele, amikor a lábam megint feladta, de én ezt nem tudtam, a lányom kérdezte, hogy miért úgy megyek? Hogy? Én nem tudtam, nem éreztem, hogy megint itt a sclera. Végül két  járókelő próbált felhúzni a földről, de nem bírtak és ők hívtak mentőt. Apukám, nagy botrányhős vagyok, ugye? Már megint mindenkire ráhozom a szívbajt. A hócipők tele vannak velem. 

Basszus, ez most durvább volt. Nem csak sánta lettem, hanem nem tudtam felállni, sem járni, úgy fogtak meg, hogy ne essék össze, amikor kérték a kórházban, hogy tegyek pár lépést. 

A mentő 7:25-kor szedett össze. 

Most 10:30-kor ki tudtam menni egyedül pipilni. Jipppippppipipipippiii, ezek szerint vissza tud jönni a lábam. A mentőben meg sem tudtam mozdítani, na az elég fos érzés, hogy mondjak, hogy mozdítsam, én akarom is mozdítani, de semmi, semmmmmi, meg sem moccan.