Itthon

 Csütörtökön hazajöttem. Egyszerűen hétfő óta nem voltak már vizsgálatok, terápia meg semmi, de semmi, így a reggeli vizitnél megkérdeztem az ügyeletes orvost, hogy mik a tervek velem, és egyetértettünk, hogy fölöslegesen foglalok egy ágyat. Az ügyeletes megbeszélte a kezelőorvosommal, hogy hazaenged, én meg ahogy a kezembe nyomta a kilépő papírokat, összepakoltam, és leléptem, busszal. 

A gyerekek nagyon örültek nekem, amikor hazaértek. anyukám direkt nem mondta el nekik, hogy igazi meglepetés legyek. Cukik voltak. A kisfiam mondjuk eléggé megrendült, azóta már álmondott olyat, hogy megint elvitt a mentő. Tisztára szégyellem magam, ilyennek kitenni egy gyereket... 

Pénteken elmentem dolgozni, ahol viszonylag értelmes munkát kaptam, de tudom, hogy jövő héten megint nem értelmes munkát kell majd végeznem. 

Eléggé meg lehet zuhanni egy ilyen kórházas intermezzotól, vagy az is lehet, hogy én vagyok gyenge és túlságosan picsogó, de nem látom a jövőt túl rózsásnak. 

A barátaim most nem öleltek úgy körül, mint két éve, persze látogatási tilalom van érvényben, nem jöhettek bandázni a folyosókra, kint meg hideg van. 

Azért írogattak... pl. olyanokat, hogy vajon azért volt ez a roham, mert nem tudom tartani a diétát? Milyen diétát? A doktor nem írt elő semmifélét, csak a barátaim javasolnak mindenfélét, és hoznak finom olajokat és leveket. Ők hisznek benne. Én nem. Mert ha valóban működnének, akkor nem létezne már ez a betegség. Persze én is csak dumálok, mert nem szedtem, ittam túl szigorúan az olajokat, leveket, és nem ettem túl sűrűn a bioizst, mert már a fülemen jön ki és különben is, elég rossz az íze. 

De legalább tudom, hogy ki az, aki még törődik velem, erre jók a rohamok. Nem, mintha nagyon bántanának azok, akik magasról szarnak a világra, hát egészségükre. 

Olvastam, hogy ez a kór érzékenyebbé tesz. Lehet, hogy most az volt a jel, hogy nebántsvirág voltam? Irritált egy csomó minden. A gyerekek is, a munkahely is, rendszeresen lángra gyúlt az agyam. 

Most futok, munkát kell találnom, mert ez, ahol most vagyok, nem az igazi. De közben meg állandóan bevillan, hogy kinek kellenék én? Mi van, ha megint történik egy ilyen lábelhagyás? Mert a mentőben annyira elhagytam, hogy szó szerint nem tudtam megmozdítani. Akartam mozgatni és semmi. Se kép, se hang, semmi.