Blöffmesterképző

 A mai poszt:

Tegnap felhívott telefonon a bérszámfejtő, mondván nincs pecsét a kórházi papíromon, és így nem szabályos (gondolom anélkül nem tud bérszámfejteni...).

A mai poszt az óriási nagy lódítással:

Amikor véget ért (vagy vége tért?) a munkanapnak, beköszöntem a titkárságra, és puszta kíváncsiságból megkérdeztem miss (bezz, mossál szájat!) titkárnőtől, hogy ő adta-e meg a bérszámfejtőnek a telefonszámot, ahol megtalálhat, mert felhívott és mondta, hogy nincs pecsét. Erre fel a titkárnő mondta lesütött szemekkel, hogy nem csak ezért keresett, hanem, hogy hol voltam hétfőn, és mi mondtuk, hogy itt voltál, dolgoztál. 

Hm. Ez így megy? Hogy hazudhatunk bármit? Hazudhatunk bármit más nevében? Szerintem ez iszonyatosan könnyelmű dolog részükről és nem korrekt. Hétfőn a mentő vitt el, ezek meg azt mondják, hogy rendben bementem dolgozni. Apukáááám! Halálosan égő. Aztán majd rajtam kérik számon, hogy mit hazudozom? Vagy hogy megy ez?

A szitu az, hogy felső (legfelsőbb... tudomásom szerint a központ kéri) utasítás szerint előre ki kell tölteni a jelenléti ívet (ami egy papírlepedő, mint 1999-ben), és gondolom már most bérszámfejtenek, és nem stimmelt, hogy a hétfő be volt írva jelennek, miközben érkezett egy kórházi papír is, hogy hétfőn ott nyomtam az ágyat. De a két cuncusnak ennyi esze van, hogy simán bemondja, hogy igen, dolgoztam? Persze most már nem annyira csodálkozom, hogy az állásinterjú is egy tömény nagy blöff volt, szép munka, mondhatom. Én meg birka vagyok, hogy bekajáltam. Ennyit az értelem fellegváráról  - de nem akarok sértegetni senkit, remélem, csak ez az egy tanszék ilyen különös. 

És még mennyi, de mennyi csúsztatás történt, mióta ott dolgozom. De miért kell átbszni az embereket? Ez mire jó? Miért automatikusan a hazugságot mondják? Nem volna könnyebb az igazat mondani és nem kellemetlen helyzetbe hozni az embertársukat? És akkor ne süljön ki a maradék agyvelőm....