SOTE 4. fejezet

Tudjátok jól, én akkor írok, ha valami nagy érzelmi vulkánkitörés történik velem.

Szombaton kezdődött. Lebénult a lábam. Részleges bénulás, mert tudtam menni, csak éppen kacsázva. Nem izgultam, a térdem már kétszer sérült, a szalagok, a meniscus műtve, hozzá vagyok én szokva a térdem bajaihoz.
Elmentünk a francia intézetbe, nyílt nap volt. Szokás szerint nem nyertünk a tombolán semmit, a tavalyiak közül pedig ketten is, hm. Persze nem bunda, mert gyerekek húzzák a cetlit, de akkor is, hát mi ez? :D

Vasárnap elmentünk túrázni a Rám szakadékhoz. Nem volt pofám azt mondani a gyerekeknek, hogy nem megyünk, túlságosan készültek rá.

Hétfőn nevelési tanácsadóba kellett vinni a fiamat, hogy felmérjék, kaphatja-e idén is a fejlesztő pedagógust.

Kedden simán dolgozni kellett.

Szerdán Szegedre kellett menni, dolgozni. Rendezvényt rendeztünk.

Csütörtökön elegem lett, untam a bicegést, elmentem hát az SZTK-ba, ahol kérdezték: időpont van foglalva? Nincs? Beutaló van? Nincs? Javasolták, hogy menjek a sürgősségire.

Fel is csaptuk a Kriszta kolléganővel az internetet, megnéztük hova kell jönnöm. Beültem az autóba, és hazajöttem, fel a metróra, onnak a SBO-ra (sorgősségi betegellátó osztály). Egyébként bicajozni kitűnően tudtam, csak a járás nem megy jól.

Vérnyomás. Orvos 1. Neurológus 1. Koponya CT. És intézzem el, hogy a gyerekekért menjen valaki az iskolába -  mondták. És azt is, hogy stroke gyanú.

Csütörtök óta itt vagyok. Este jött neuroglógus 2. Anyukám behozott mindent, ami ilyenkor kell. Törölköző, pizsama, wc papír, nappali játszóruha, papucs stb. Jöttek a gyerekek is. Jött Gazsi is.

Pénteken nem nagyon termett semmi. Vérvétel, vizelet... De lehet, hogy ez még csütörtökön volt.
Ja, de, péntek éjjel 10.30-kor hívtak, hogy mehetünk koponya MR-re.

Aztán szombat semmi. Persze minden nap vérnyomást mérnek.

Vasárnap az orvosom volt az ügyeletes. Szerencsém van, jó orvos, híres orvos, csupa jót mondanak róla.

Ma meg? A reggeli vizitnél közlölte, hogy onkológiai baj is gyanakvásra ad okot. És én ezt a csütörtöki szemén is láttam már.

Ma volt hasi CT, nyaki UH, szemvizsgálat, és majdnem lett gerincbe szuri, agyvizet venni, de valaki beelőzött, áttették holnapra.

Azt is mondta a doktornő, aki az agyvízről beszélt, hogy ki kell szűrni az eshetőségét, hogy esetleg krónikus betegséget hordozok, gyulladást, mert az azért jobb, mint az onkológia.

Szóval mára vannak rossz és jó hírek is.

Szteroidot kapok reggel és este, a lábam ettől jobb. Szerintem sokkal jobb. A doktorom szerint azért még nem tökéletes, és a szteroid csak tüneti kezelés. A szteroid ellen kapok gyomorvédőt. Érzem is, hogy fáj a gyomrom, még jó, hogy automatikusan adják, hogy ne fájjon.

El szeretném mondani, hogy itt mindenki, de TÉNYLEG MINDENKI végtelenül kedves, komolyan, csak superlativusokban tudok beszélni az egészségügyi dolgozókról. Hihetetnel, rendkívüli csapat. Az orvosok, az ápolók, a szakvizsgálók, a takarítók, mindenki. Annyi rosszat lehet hallani, bántják őket, de én már megint a csodát kaptam. És itt sok az idős beteg, én voltam a legfiatalabb vasárnapig, a többiek 70-90 közöttiek. És az idősekkel is teljesen cukik itt.

Majd még mesélek.