Tegnap, amikor a mozi végén mindenkitől elbúcsúztam, bedugtam a fülembe a fülest**, zenét hallgattam és a Rádiónál körbe-körbe táncoltam a teret a bicajommal. Nemcsak kerek nullákat, hanem nyolcasokat is. Sokat. Aztán továbbmentem, eltekeretem a játszótérre is, nem akartam hazamenni. Az utolsó szabad estémen jutott eszembe, hogy éjjel bicajozzak. Kár, hogy csak tegnap. Tegnap volt az utolsó nap a vakációból, ma indul a taposómalom, egészen kilenc hónapon át, megállás nélkül. Egyáltalán nem várom. Túl melós. Két gyerek, úgy néz ki, már csak két melóhely, 3-4 különóra, kérdés, hogy bevállaljam-e a fr.intézetet, mert az utóbbi időben az is irtó fárasztó volt, de ha nem járnak, teljesen elfelejtenek majd franciául beszélni, ami nem volna helyes dolog, és akkor még nem mostam, nem főztem, nincs kaja a hűtőben, nem adtam különórát, szalad a lakás, az erő meg csak fogy, csak fogy, és ez megy majd kilenc hónapon keresztül. Egyáltalán nem várom. Én olyan búbánatos vagyok.
* Péterfy Gergely tollából
** éjjel 11-kor a járdán mentem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A robot kikapcsolva.