Nosztalgiavonat

Egyszer csak, azt hiszem két hete, egy pénteki napon írt Pilli barátnőm, hogy mizu, mizu, amire én úgy elszégyelltem magam, hogy mondtam, azonnal tűzzünk ki egy időpontot, amikor meglátogathatnám őket. A helyzet az, hogy három éves a kisfia, és én még soha nem látogattam meg az újszülött csecsemőt, aki máris beszél, szobatiszta és böcsibe jár, és ez rémesen ciki dolog. Az a ciki, hogy nem voltam náluk több, mint három éve, holott nagy barátok vagyunk Pillivel. A péntek utáni hétfőn már mentem is hozzájuk. Szerintem azért nem jár senki oda közülünk, mert rettenetesen messze laknak. Ugyan még Budapesten, de mindenkit kiver a víz a távolságtól. Engem is. Mindenesetre nagyon jót dumáltunk, mindenkit jól kitárgyaltunk. Moncsi barátnőnket is, akiről kiderült, hogy Svájcban él a férjével és a kislányával. Mifene?!?! Svájc??? Erre én még aznap írtam neki, hogy helló Moncsi, képzeld, beszélgettünk rólad. Moncsi meg közölte, hogy marha jó, mert pont itthon vannak, találkozzunk. Én meg csináltam gyorsan egy csoportot a messengeren, és bedobtam a csalit, hogy helló mindenki, képzeljétek, Moncsi itthon van, szerdán találkozunk, aki tud, jöjjön. Így történt meg, hogy MINDENKI ráért szerdán este. Őrület. Évek óta nem találkoztunk, de pont akkor szerdán mind a hatan össze tudtunk futni, és olyan volt, mint régen. A gyerekek születése előtt három éven át szinte minden pénteken összeültünk társasozni Pillinél vagy nálam (egek, mi mennyit társasoztunk...), aztán éjfélkor elindultunk táncolni valami dizsibe. Volt olyan, amikor Novák valahogy lemaradt a buszról, és bár már volt mobiltelefon a világon, de teljesen elveszítettük őt, aztán hogy, hogy nem, de ott termett a discóban, csak azóta sem tudjuk, hogy honnan tudta, hogy pont ott leszünk. Ez örök rejtély marad, ma is csak pislogunk, hogy kissé becsicsenve honnan sejtette, hogy pont ott, és annyi ember közt hogy talált ránk. Érthetetlen. Mennyi, de mennyi közös kaland...

Senki nem változott (kivétel hárman, akiknek gyerekeink születtek... elasszonyosodtunk, brrr!), ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk. Annyira jó volt újra együtt lenni, hogy Moncsi meghívott Svájcba, én meg ma megvettem a repjegyeket. Hárman megyünk a gyerekeimmel. Már várom. Igaz, csak három nap (nettó kettő), de így is szuper lesz.