A bili és a kezem története

Annyira szeretnék nyaralni menni a gyerekeimmel, és annyira mindenki nyaralgat*, hogy engem is elkapott a gépszíj. Már megnéztem a Balaton összest, a Horvátország összest, a Wizzair/Ryanair összest is, aztán beláttam, hogy nem fog ez menni, hát lejjebb adtam, jó lesz nekünk a kemping, sátorozni nagy buli, kár, hogy se sátrunk, se habszivacsunk, végül odáig fajultam, hogy beírtam a googleba, hogy "nyaralás gyerekekkel ingyen". Most miért? Gondoltam, hátha. És igazam volt. Most meg ti is csodálkoztok, mi? Van ilyen, hogy ingyen nyaralás, tessék! Nem kevesebb, mint a Daubius hotelsnél. Aztán persze rájöttem, hogy blöff, lófisz sincs ingyen: 5 éves kor alatt ingyen... amennyiben háromszáz éjszakát foglal a szülő. Az a jó, hogy nem forr fel az agyvizem az ilyen furmányos marketingfogástól. Persze, hogy nem, hát tudom én, hogy ez így normális, manapság semmi sincs ingyen... megyek is, lapozgatok tovább, aztán nézz oda, mit látok?

Apukának kettős élete van. Annyi esze azért lehetett volna, hogy nem ugyanoda viszi nyaralgatni a két feleségét és a négy gyerekét... Persze igazából érthető, így nem dupla annyi szabit fogyaszt, meg marad karácsonyra is itt is, ott is pontyot enni, bár inkább lazacot, ahogy elnézem. Hm, elképzelem, mind a négy gyerektől kap valami szép rajzot, és mind a két feleségtől valami trendit. Legyen karóra. Aztán meg mindig oda kell figyelnie, hogy a megfelelő karórát viselje, nehogy lebukcsi legyen. Szarügy, na. De biztos ügyesen füllent már, ha elbaltázná, akkor majd azt mondja, céges ajándék, ezt osztogatta a Nippon Corporation a céges bulin a Corinthia Royalban. Menni fog ez.







 * átok ez a közösségi média