Úgy volt, hogy leugrunk a Velencei-tóra csobbanni Mary Poppinsszal és a szeszélyes barátnőjével, valamint az ő bájos lányaikkal, míg az én gyerekeim máshol nyaralnak a szüleimmel, de az időjárás belepofázott a tervbe, nem megyünk pancsolni, mert dörög, csattog, villámlik és zuhog. Hála ég, mert közben beugrott egy meló is, aminek holnapra készen kell lennie. Most írt az a régi olasz partner, akire a
törzsolvasók talán még emlékeznek is: ő az, aki az
ókori római fürdőbe akart vinni relaxálni, ahova végül nem jutottunk el, mer' inkább dolgozni kellett, mint henyélni, grrr, és ahová azóta sem jutottam el, grrr+grrr, és ahová lehet, hogy a büdös életben soha el sem jutok, grrr+grrr+grrr!
Ott tartok, hogy még mindig nem tudok nemet mondani az ilyen beeső munkákra, de végül is gond egy szál sem, hiszen egyedül vagyok, ráérek, valamint legalább
két három három és fél négy gombóc kávés fagyit bepusziltam tízóraira, így most még a fáradtságra sem panaszkodhatok. Jééé, én magam is csodálkozom... bezzeg nem fáradt?!?!? Észrevettétek, hogy a posztjaim zömében meg kell említenem, hogy éppen haldoklom a fáradtságtól?
Azért az időjárástól függetlenül este számítottam valami bulikára, de így nem biztos, hogy eljutok bárhova is. Mindenesetre valamilyen oknál fogva nem bosszant, sőt. A hétvégén örülni kellene a semmittevésnek, erre én itt örülök, hogy dolgozhatok*. A franc sem érti ezt.
* fél órával később máris mindent megbántam. Aúúú, a picsért nem valami sánel arcpúdert kell leforditanom?!?!?! Így most síneket rakok és közé kavicsot hányok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A robot kikapcsolva.