2009. július 25.

Igaz, hogy július 27-e van, de valahogy csak most jött szembe velem a hír, hogy Michael Jackson kereken 10 éve elhunyt. 

Rögtön eszembe is jutott, hogy akkor már rég a kórházban dekkoltam, apjuk meg izgatottan felhívott telefonon, hogy képzeljem, meghalt Michael Jackson. Nem nagyon rázott meg a hír, nem tudtam vele szörnyülködni, magyarul egyáltalán nem érdekelt ez a "szenzáció". Gondolom, addigra már teljesen összezsugorodott az agyam, hiszen elég ingerszegény volt akkoriban a kórházi ottlét miután túlestünk a napi viziteken és vizsgálatokon, és szerintem még senkinek sem volt okostelefonja, laptopot pedig nem mertünk bevinni, mert loptak, ezt én magam is tanúsíthatom, de végül a mi szobánkból nem vittek el semmit, mert mindig beosztottuk, hogy ki strázsáljon, meg hát könyvet nem akartak lopni, egek, mennyit tudnék mesélni... szóval beszűkült tudattal én már csak arra vártam, hogy a bébi megszülessen. Aztán egyszer csak belázasodtam, az ügyeletes orvos pedig mondta, szüljünk, én meg mondtam, hogy benne vagyok, indulhatunk is. Naná, október volt, és annak ellenére, hogy még pár hetet kellett volna fejlődnie a lányomnak, már nem nagyon bírtam kötéllel, meg persze akkor már hetek óta rettenetesen féltem, de szerencsémre a doki közölte, nem kockáztatunk: császár és kész.