2020. június 10., szerda

Ma már nem írok többet

Még ezt elmesélem, aztán megyek. 

Ma este, úgy 11 óra körül küldött egy fotót az olasz ember (jó, de melyik? - kérdezhetnétek, Aki itt él Budapesten), mégpedig két könyv fotóját. Aztán odaírta, a kettő közül egy a tiéd. 

Elsőre nem értettem. Mi ez? Ki ez? Miért ajándék már megint?

A testvére író (rendes, igazi, hivatalos), sokat mesél róla. A testvére írt egy naplót a pandémiáról, A téma adta magát. Kíváncsi vagyok. 

Micsoda kiváló társaság. Mennyire kicsi vagyok én ehhez. 

8 megjegyzés:

  1. Sepregessük már ki ezt a kishitűséget valahogy... :S

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, tudom, törekszem, de nem meggyőződésből.

      Törlés
    2. pedig valójában "dolce vita" van. Mindig. Mikor nem, akkor is. és aki érti és beszéli a nyelvét pasta-nak, serranonak, vino-nak... hát hogy a viharba ne lenne alapja arra hogy ragyogjon! :)

      Törlés
    3. te, Verde, a serrano is állati jó, de az két faluval arrébb van, Spanyolo-ban. :D

      de nem is a ragyogással van baj (persze néha beborul az égbolt), de azért ezek az emberek eszement műveltek, nehéz lépést tartani velük.

      Törlés
    4. Na. Tessék. Egy valakinél máris műveltebb vagy :D
      (amúgy azért jó, ha van ilyen ember a környezetedbe, mert mindig lehet tőlük tanulni, és általában nem irigyek a tudásra)

      Törlés
  2. Teljesen igaz, sőt, türelmesen tanítanak.

    VálaszTörlés
  3. Elegge ugy tunik, h e muvelt ferfiu elvezi es keresi a te tarsasagodat, es akkor is ott vagy a gondolataiban, ha epp nem vagy vele.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De az is lehet, hgoy más társaságát is élvezi és másokkal is megy mindenfelé, és nincs is semmi, csak szimpátia. Franc tudja. Én nem értek hozzá. :)

      Törlés

A robot kikapcsolva.