rendezetlen gondolatok

Gyorsan meg kellene fogalmaznom magamban, hogy mi az álláspontom*.

Mert tegnap közölte a kedvesismerős, hogy filmezés előtt azért együnk is valamit, és majd ő hoz mindent.

Tehát lesz közös főzés, közös filmezés.

Éjjel kettőig takarítottam, még a kanapét is kisúroltam (én nem tiltom meg a gyerekeimnek, hogy a kanapén egyenek, mert én is imádok kanapén elnyúlva nassolni... meg enni is, rendesen), a svájci bicskámmal (valami reklámtermék) betekertem a helyére egy leszakadt elemet a szekrényről, pókhálókat leszedegedtem (ide most rakhatnék egy pajzán poént, de nem rakok), hideg zsíroldóval lesikáltam a csempét a konyhában, felporszívóztam, felmostam, portalanítottam, megnéztem egy vígjátékot a Netflixen (a SJP és Gyönyörű Hugh Grant film), de azért nem meszeltem ki, nem mostam függönyt, és az egyik szobát hét kulcsra zárom majd, nehogy benyisson, és akkor még simán adódhatnak nem várt meglepetések. Nálam simán.

El kellene döntenem, hogy én most akarom-e ezt az egészet, vagy nem (nem mintha ez rajtam múlna teljesen, sőt...). Szerintem nem. De csak azért, mert szerintem én hisztis vagyok. Oda akarok kilyukadni, hogy ha mégis lenne köztünk mától valami, és utána meg találnánk gondolni magunkat, hogy bocs, de én másképp képzeltem, akkor én azt valószínűleg nem viselném jól. Tökéletesen el tudnám játszani, hogy meg sem rendít a szakítás, de alapvetően minden elszakadásba belehalok kicsit. Az is rosszul esne, hogy ha mégsem működne, akkor más macska után nézne, már nem engem vinne az ismert helyekre, és akkor megint beszürkülne az életem (nem szép ilyet mondani... de megint monoton lenne), és mondjuk amikor mennék az éves kultúreseményekre, akkor ő ott lenne a másik macskával, és én bizony féltékeny lennék kicsit, meg irigy is. Mondjuk, ha jól elbaszná az egészet, akkor nem lennék féltékeny és nem lennék irigy. De nem úgy néz ki, hogy ő egy ilyen mindent elrontó fazon. Persze ettől még két dologban nem biztos, hogy megtalálnánk a közös nevezőt (az egyik a szex), szóval sok esélyünk lenne a nem ilyen lovta akartam, ha ma összegabalyodnánk.

Szerintem ő nem akar tőlem semmit.

Beszélnek a kollégáim körülöttem, nem tudok koncentrálni, most ezt kiposztolom, befejezetlenül, lesz, ami lesz.


*mert később, ha véletlenül mégis összeszűrnénk a levet, már nem fogom tudni, hogy mit gondoltam most, amikor még egyáltalán nincs köztünk semmi**.

**szeritnem ő nem akar tőlem semmit.