Co' sta luna chiena?

Feltaláltam a meleg vizet.

Bevezetés: minden nyáron belehalok, ha nem eshetek szerelembe (ha meg beleesek, akkor meg az a baj... nincs kegyelem). Éppen mérges vagyok, hogy a kedvesismerős ki tudja kivel hetyeg (ide muszáj rakni egy hülye emojit :D), egek, micsoda komplikált gépezet a nőké (enyém), nem csinált ez az ember semmi rosszat, de ha csinált is volna, ha hetyegne, mi közöm hozzá? Semmi. Én mégis és máris képzelődöm, hogy vajh miért nem találkoztunk ezen a héten (tudom a választ, egyszerűen nem ér rá,... mert ír ő, jelentkezik, akkor meg? Mit pattogok? Borzalom vagyok. Meg hülye is).

Tárgyalás: és akkor fogom magam, és Pink Martinit hallgatok a képzelgéshez, hozzá még zokogok potyognak a könnyeim, brühühü. Óriási. Vajon lehet még fokozni a hülyeséget?

Tudom, illetve úgy emlékszem, hogy Milonka is szereti, nála olvastam egyszer, aztán rájöttem, hogy jé, ismerem, Ferzan Özpetek is felhasználta a Mine vaganti mestermű filmjében az Una notte a Napolit.

Ma kellett beszélnem a talján partnerrel, aki mindig szeretne... őőő... vulgárisan  szólva.... szóval meg szeretne dönteni. Persze megint rázendített, hogy óh, mennyire hiányzom neki (?), és bárcsak találkozhatnánk (?), és blablabla (?), mindig rám vágyott (??? - több, mint abszurd), és tudjátok mi történt? Tegnapelőtt bekapcsoltam kínomban a netflixet, erre feldobta a "A hűtlenek" c. olasz vadonatúj filmet (2020-as). Az első kockáknál még nem, de a harmadiknál sokkot kaptam... A film tűpontosan ábrázolja a megcsalásnak meglehetősen sok variánsát (mit van mit szépíteni, én is láttam cifrákat). Tökéletesen ábrázolták az olasz (vagy a világ?) férfijait és nőit. Persze most azt gondolhatjátok, micsoda rút általánosítás. Az. Vissza is szívom, biztos vannak kivételek (másokkal, de vannak). De visszakanyarodva a talján partnerhez, ő garantáltan bármikor felszarvazza a feleségét (a filmben ő az a szereplő, aki körülnéz az étteremben, és közli a haverjaival: én itt minden nőt megkettyintenék, egytől egyig mindet), láttam őt flörtölni bárkivel, nem én vagyok az egyetlen, akinek előadja, hogy soha ilyen csodálatos nőt nem látott egész eddigi életében (baszki, ha nem volnék 200 éves, akkor lehet, hogy bedőlnék, de így az egész egy urvanagy bohózat... és tök ciki, de tényleg teljesen tök ciki, de kicsit mégis elalélok a hangjától... és akkor itt kérdőre vonom saját önnönmagam, hogy mi a francot csinálok én?!?!? Pár sorral feljebb azon nyafogtam, hogy kedvesismerős nem találkozott velem a héten és vasnap elutazik az őshazájába, nekem meg hiányzik, ábrándozok róla, és ez azért így egy kicsit cafkás... de megmagyarázom: itt pusztán súlyos szeretethiányról lehet szó... már mindegy, ki az alany, csak legyen már. Brrr.. Emelem a tétet: legyen, de csak a nyári szünetre, mert utána én már nem érek rá ilyen úri huncutságokra).

Más, de kicsit mégis a szeretetről szól: ma felhívott Zoli főnök... én úgy szeretem őt. Annyira jókat tudunk dumálni. Annyira jó érzés, hgoy főnök létére tud és szeret velem beszélgetni, érdeklődik, mesélm és bárcsak akkora lenne a cége, hgoy fixen tudna alkalmazni. És tök jó, már nyüzsög, ha minden jól megy, még nyáron ki kell ugorni Taljániába, de azért ezt hiszem, ha látom. Meglátjuk. Ujjakat keresztbe.

Befejezés: ide kell egy frappáns konklúzió, valami tanulság. Nincs kényelmes záróakkord. Sőt, nem vagyok ki a vízből, ha már abban sem bízhatok, hogy egyszer, a ciklus befejeztével nem kínoznak majd a hormonok, mert láttam, hogy Fahidi Éva, akit én nagyon szeretek, képes volt szerelembe bonyolódni 90 fölött is.