A kormányközeli gyerektáborról***

Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok rossz helyzetben, hiszen van(nak) munkahelye(i)m, van hol laknunk, van mit ennünk, van kire támaszkodnom, van kihez szólnom, van új szandálom* is. A nehéz helyzetek nem ezen a szinten kezdődnek. Mégis sokat nyígok. Talán az erőm, ami nem elegendő, és ezért. Meg a társtalanság is beteszi a kaput, de most nem erről akarok beszélni.

Tegnap pályáztam az Egyszülős Központ napközis táborába. Mármint a gyerekeim mennek majd,  nem én. Úgy néz ki, nyertünk egy hetet. Lestem, folyamatosan lestem, hogy mikor nyitják meg a jelentkezést, állandóan frissítettem a honlapot. Még fel is hívtam őket, hogy látom, ma nyitják meg a feliratkozási lehetőséget, de hol a gomb?

Kicsit bélyegnek érzem a szitut. Én kegyelemtáborbanak nevezem magamban. Nehezen emésztem, hogy berakom a gyerekeket az olcsó táborba (1500 Ft/gyerek, lehetetlenül olcsó... oké, nyilván jelképes összeg).  Olyasminek látom ezt, mint amikor a szegény (értsd: szerencsétlen csóró, például BAZ megyei) gyerekeket mutogatják a tévében**, amikor elviszik őket a Parlamentbe és adnak nekik palacsintát, vagy amikor a háború után vitték az igazán nagyon sovány gyerekeket a felhízlaló táborba.
Megnéztem, rengeteg támogatója**** van az alapítványnak, nemcsak kormányközeli, hanem magánvállalatok is (csodálatos dolog, hogy mennyi, de mennyi cég támogatja őket). Hm, most eszmélek, lehet, hogy ezzel a táborral én most lepaktáltam A Pártunkkal? Mert kapok a mézesbödönből egy nyalatot? Bizony úgy néz ki, Lőrinc is támogató. De most duzzogjak és mégse menjenek a gyerekek, mert az anyjuknak néztei vannak meg gerince is? Ugyan a vitorlás tábort, meg az állatkerti szuper tábort, meg a gasztrotábort a Bródyban nem tudja megfizetni anyu (ilyen helyekre járnak ismerősök gyerekei), csak párás szemekkel áhítozik, de akkor a toprongyosoknak való táborba se menjenek?

*sötétkéket szerettem volna, amilyen a lányomnak volt tavaly, de idém már nem lehet kapni. Lett helyette fekete. Deichmanos, olcsó 5 ezer forintos, de aranyos, és főleg töklapos, hogy a bokám ne forduljon ki alólam, mert már alig tartja valami, ellenben tök jó, már nem húúútyozok be, amikor kibicsaklik, mint az első eseteknél, még fáj, de már csak pár percig. Bementem én a drága boltokba is, hátha ott lehet kapni valami nekem tetszőt, de hála az égnek nem lehetett, így spóroltam meg alsó hangon 15 ezer pénzt.


**beikszeltem, hogy fotózhatják a gyerekeket, mert én nem ellenzem teljesen, de csak most ébredtem fel... nem biztos, hogy jó ötlet, ha az én gyerekeimet is mutogatják majd az M1-en, hogy lám-lám, Lőrinc elvitte az ágrólszakadt gyerekeket táborozni. Ez szerintem ciki. Mármint csórónak lenni ciki. Meg bazári majomnak lenni is ciki. Jó, tudom, nem tehetnek róla a csórók, hogy csórók, de ettől még nem jó érzés. De azért remélem, van a felnőttekben annyi jóérzés, hogy nem csinálnak propagandát a gyerekekből. Vagy naiv vagyok?


***oké, belátom, ez most hatásvadász cím, nem szép dolog tőlem.


****még a Kolping hotelbe is volt lehetőség pályázni, de arról lecsúsztam (január és április között lehetett volna menni, de nekem akkor még füstölt az agyam a digitális oktatástól, eszembe nem jutott, hogy van olyan, hogy vakáció meg üdülgetés). Oda már tényleg a nagyon tehetős családok járnak kikapcsolódni. Egyszer megnéztem az árát, hát na. Voltak olyan idők is, amikor ismerőseim (barátnőim?) vellantottak, hogy mennek a Bobóországba (halálosan idegesít ez a név, hogy Bobó). Csak én vagyok kockafej, vagy tényleg gáz volt? Passz.