Idén vajon hova megyek nyaralni?

Pénteken aláírtam egy munkaszerződést, augusztus 31-ig tart a mandátum. Mondhatnám, hogy rúgtam egy öngólt, oda a nyári szünetnek, de nem mondom, mert végtelenül büszke vagyok erre a szerződésre is, mert ez a magasiskola (többek közt a pecsétje is csodálatos, lehet, hogy be is keretezem magamnak, van otthon pár csinos képkeretem, céltalanul hevernek az íróasztal mögött, névnapomra kaptam a kollégáimtól). Persze fel kell kötnöm a gatyám, izgulok (nem is én lennék, ha nem izgulnék), de a cuki kolléganőm megnyugtatott, sőt, a direktor is, hogy ne nyugtalankodjak, az elejétől fogva szuper anyagokat dobtam össze. De mindenki tudja rólam, hogy én nem szeretek ilyen superlativusokban beszélni saját magamról, vagy ha mégis, akkor szégyellem magam, ennél én visszafogottabb habzású mosópor vagyok. 

Így most mással sem foglalkozom, mint tananyagot fejlesztek. A főállásra meg vagyok orrolva, már megint elment az eszük, el sem mesélem (hogyan is férhetne meg egy papíron a magasiskola és a*... le sem írom, mert forog a gyomrom??? Sehogy! Inkább halkan, csendben kidühöngöm magamból). 

*a törzsolvasók tudják, hogy sz-vel kezdődik és -ológiával végződik, közte meg van a nagy átbszásos agymosás, hányok.