Mesedélelőtt a bénőkről

Már kereken 20 éve szeretem Wolf Iringó barátnőmet, de tegnap végre meg is világosodtam. Rájöttem, hogy leginkább azt csípem benne, hogy majd kiesik a cipőjéből a nevetéstől, amikor kimerevített és kikerekített szemekkel csodálkozok rá a világra és mesélem el neki: és a testvére valódi író.

Iringó majd leesett a székről, de most ezt nem csak úgy mondom, hogy hatást vadásszak, hanem tényleg jobbra dűlt meg balra dűlt, folyt a szeméből a könny és rázkódott a kacarászástól, mert ő meg szakmájából eredően ilyen körökben mozog, számára természetes, hogy ez egy létező jelenség, írónak lenni.

Ugyanitt szeretném kőbe vésni Grizzly barátnőmhöz fűződő soha el nem múló barátságomat is. Mi így vagyunk a triumvirátus. Néha beugrik a csapatba az örök vigyori Ernestina, akit a végtelenségig tudunk froclizni, és aki csak egyetlen egyszer sértődött meg, de azt sem sokáig. Különben ez a három ember nagyon különleges fazon, például a Ernestinának most született kisbabája, de mi mind már nagyon közelítünk az 50-hez, és én azt hiszem... uhh, most számolom, én kereken 20 éve folyamatosan drukkoltam, hogy sikerüljön, mert hát azóta dolgozott az ügyön, és sírtam, amikor elmesélte, hogy terhes. Igaz, a bébi most már hat hónapos, de tekintettel a covidra, én még nem mertem elmenni hozzá, bár már engedélyt kaptam rá.
Igazából mind a négyen későn szült nők vagyunk.

Ami még különleges, hogy Iringó is elvált (nem, nem ez a különleges), már legalább öt éve, és élte, éldegélte a szinglik dolgos életét, amikor is beütött a szerelem (tádááám). Már egy éve tart a kapcsolat. De Iringó nem az a szélhámos fajta, igazából mi, többiek, de még maga Iringó is úgy gondoltuk, hogy ő megmarad szinglinek. Erre tessék. Egy tanítványa (mert tanít is... hát igen, az egyedülálló anyáknak több lábon kell állniuk, holott én már úgy szeretnék végre elmerengeni a semmin, és nekem még az is jó lenne, ha nem mennék a tengerpartra merengeni, de én úgy szeretnék semmit nem csinálni /de nem úgy, mint amikor elönt a depr.csírája és a plafont bámuolom/), szóval egy tanítványának szüksége volt hirtelen egy tomácsra, Iringó beugrott és hopp, ámor meg az ő nyila elvégezte a munkát. De nincs még vége a történetnek... úgy néz ki, hogy Iringóék költöznek Taljánföldre, és ha nem volna covid, már ott laknának. Most mondjátok meg, nem csodálatos? (Mondjuk én, mármint én!, nem lennék ilyen bátor, de ő most biztos magában, és én hiszek benne, hogy vannak csodák. Másokkal, de vannak.) Grizzly persze szkeptikus, mert ő is Taljánföldön él. Szerintem neki bejött az élet. Mármint innen nézve, ahol én ülök úgy tűnik, hogy körülötte minden csodálatos. De ő azt mondja, életében nem főzött és takarított ennyit. Naponta kétszer főtt kaját kell csinálnia, holott ő sem tud főzni (én sem), naponta takarít, hétvégén órákon át. Miközben ő meg szakmájánál fogva folyton úton lenne leginkább (ultra szívás a turizmusban dolgozókak ez a covid). Voltam náluk, tényleg nagyon nagy a rend és tisztaság a lakásukban, stílusát tekintve letisztult, nagyon finom, Lakáskultúrába illő, és én annyira vágynék ilyen lenyűgöző, különleges lakásban élni, de nincs veszve minden, pénteken már elvittem a szőnyegtisztítóba a szőnyeget, hátha embert tudnak belőle faragni, mert sajnos amikor jött ez a kórházi mizéria, nemscak a lábam hagyott el, de a hajam zöme is, amit már képtelenség volt kiporszívózni. Takarítónőjük is van Grizzlyéknek (Grizzly egyébként egy vékony, filigrán nő, nagyon csinos és különös, egyáltalán nem mackós), de hiába, neki is szüntelen kell suvickolnia, mert különben a férje megjegyzést tesz. A férje egyébként szimpatikus ember, nem egy kőbalta. Csak hát olasz. És akkor én valamikor, nem olyan nagyon régen megen' megvilágosodtam, hgoy basszus, én akárhogy gondolkozom, nem voltam még olyan olasz lakásban, ami trágyadomb lett volna. Ezek az olasz nők nagyon szeretnek suvickolni (vagy muszáj nekik), ezt megállapítottam Sara barátnőmnél is, aki még a zoknikat is különlegesen pakolta be a mosógépbe, nem is volt nála páratlan.
Grizzly tudja, hogy Iringó nem a suvickolás istennője, helyette inkább lefordít egy könyvet a kiadónak, és nemcsak olaszról, de még spanyolról is, és Grizz majd szeretné megnézni, hogy miként viseli ez a mi színtiszta értelmiségi bénőnk, hogy egész nap négykézláb súrolja majd a padlót. Egyébként Grizzly sem piskóta, nem elég, hogy értelmiségi (csak azért rugózok ezen ennyit, mert én eredetileg nem), de még kék vér is csurog a vénáiban, nem szarralgurigázik. Meglátjuk.









(nem tudom, hogy mi ez a rengeteg ihlet, hogy mostanában ennyit írkálok.)