Kinyitom a kommentfiókot. Én sem szeretem, ha korlátoznak, így milyen alapom és milyen logika mentén zárok be? Végre van, aki ír, erre fel én bezárom a kaput? Ábszurd.
Szóval a nyitva tábla kitéve. A trollokat is vállalom. És a saját hülyeségemet is. Az összeset.
Ma három órát tanítottam, + 1 magánórát, este hat óra, kimerültem. És én akarok gimnáziumban is tanítani? Jó, de a helyváltoztatások is kimerítettek, reggel 9 óta úton vagyok.
Apjuk még normális. Ja, tessék. Most normlis, erre egy másik nővel fut. Pfff. Szabályszerű.
Ja, és szeretném kihangsúlyozni, hogy végül megbeszéltük a barátnőmmel a dolgokat. Valószínűleg nem jutottunk a téma végére, de mindketten jószándékkal álltunk egymáshoz.
Most egyedül vagyok itthon, az apjuk vitte a gyerekeket a tornára, szeretnék írni, de végem van, elfogyott az erőm, az agyamnak kampec.
Tudom, hogy kommentár a hivatalos, szabályos.
Sok erőt!
VálaszTörlésHirtelen felindulásból én is kommenteltem egyet, és nyilván anyukádat a legkevésbé sem akartam bántani, hiszen írtad is korábban, hogy rengeteget segít... De azért ajj, nagyon drukkolok, hogy érzelmileg is támogatókra lelj offline is, ne csak online! <3