2020. február 14., péntek

Szent Valentin mindig margóra kerül

Mindenki úgy utálja szerencsétlen Szentet a környezetemben, hogy én már nem is merek megnyikkanni. Én mindenesetre szeretem. Szeretném. De idén is, mint tavaly is, és azelőtt is, és előtte, előtte, előtte, előtte is, egészen 1973-ig visszamenőleg, csak szeretném. Én azt hiszem, velem senki nem ünnepelte őszintén. Maximum kényszerből. Mert tudta, hogy bevágom a durcit. De ez nem biztos, csak éppen így ismerem magam. Nincs rózsabokor? Durci. Azt hiszem senki nem ünnepelte velem a Valentint. Bár ami az én memóriámat illeti, az is lehet, hogy volt ilyen. Mindegy.

Ettől még, óh, mennyi, de mennyi  pasas vallott örök és igaz, sosem látott szerelmet. És? Rózsabokor volt Szent Valentinkor? Nem. Oké, tudom, nem ezen múlik. Tudom, tuuuudom. De mit csináljak, így szocializálódtam az iskolában, mindenki mondta, hogy jószentvalentint. Most meg nem mondja senki. Sőt, mintha valami leprás volna ez a szent.

De most mondjátok meg! Én mindezektől függetlenül minden évben reménykedem, hogy hátha. Hátha idén. Aztán persze semmi.

Úgy kellene csinálni, mint Lena Dunhamnak. Vesz magának egy bokor rózsát és kész, boldog. Oldd meg magadtól, ne számíts másra. De végül nem ezt csinálom nap, mint nap? De. Akkor igazán veszek magamnak egy kazal rózsát holnap. Majd ideposztolom, meg az instagramra, had pukkadjon meg a világ, hogy hú, micsoda szép csokrot kapott ez a bezzeg önnön magától, hú!

Apropó, éppen Báintnak kellett olvasnia és megoldania a feladatot a magasiskolában (óh, de szeretem, óh, de kár, hogy lerottyantam, így csak egy csoportom van, a másikat az önmizalomtól duzzadó helyettesem viszi), aztán hopp, elrikkantottam magam: FERMI TUTTI! AUGURONI VALENTINO! Oggi è il tuo onomastico.
És - úgy neszeltem -, Bálint örült. A lányok meg azt sem mondták, hogy helló Bálint. Jó, hát nem kell nekem mindenáron mindig mindent megérteni, most mit akadékoskodok?

Büntiből majd szépen kényszerítem őket, hogy hangosan énekeljük közösen a questo è l'ombelico del mondót Jovanottitól. Kicsit több életigenlést várok el, basszuskulcs. Én itt a taknyomon csúszok, tényleg nem bírom szuflával, erre ezek a cuki 21 évesek azt sem modják, hogy boldognévnapotBálint? Fel vagyok háborodva. Pedig aranyos lányok, csak valahogy karót nyeltek. Na majd én kiköpetem velük azt a urva karót.


4 megjegyzés:

  1. Én utálom a valentint. Ez egyébként nem a viragboltosok és a vendéglősök ünnepe, akik itt bridgelik át a karácsony és a húsvét közötti uborkaszezont? De kb az összes ünneppel kapcsolatban azt érzem, hogy az igazan fontos napok azok a szürke hétköznapok, amiken semmit nem ünneplünk csak szimplán szeretni kellene egymást. Ha azok kb rendben vannak, akkor elég egy szál virág. Tegnap betértem egy melltartós boltba, bele sem gondoltam, hogy pénteken mekkora ünnep van. Egy pasi fizetett éppen előttem egy piros hálós szettet a partnerének és pont azon gondolkodtam, hogy mennyire nem szeretnék ilyet kapni. Nekem ez a tapsra lábakat szét üzenetét hordozza.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De, de, büdös, hogy a virágboltosok kicsit befolyásolják a szerelmes társadalmat, vegyetek virágot, vegyetek!

      Teljesen értem, mit írsz, és igazad van, én mégis vágyódtam rá titokban, hogy valaki...

      Húúú, ez a piros hálós szett... :S érdekes szitu. Aztán persze ebbe is bele lehet mayarázni, hogy ők ennyire szeretik egymást... vagy egy szexeszköz a nő? vagy már piros hálós szett nélkül nem megy? és a többi és a többi...

      Törlés
  2. ...hmmm... azért engem a pletyusz is érdekel. ami már eltűnt... nem jön vissza?

    VálaszTörlés
  3. De, de, csak rohannom kellett, nem tudtam befejezni. Sőt, két mondatig sem jutottam el.

    VálaszTörlés

A robot kikapcsolva.