Momentán

Azt melyik blogger szokta mondani, hogy "nem az van, hogy nincsen semmi"?

Mert vanni van. Pletykák (krízis van, írjak, vagy ne írjak blogot, nehezen emészthető kritikát kaptam önnön saját barátnőmtől /24 éve barátnő/), aggodalmak (ma jön a gyerekek apja, és máris kicsapta a biztosítékot... írta a whatsappappon, hogy esetleg nem lehetne haszált biciklit venni a kislányunknak? merhogy' az 52 ezer forintos Csepelnél biztos van olcsóbb... októberben volt itt utoljára, karácsonykor nem volt lehetősége jönni /de az új családjával lekirándulni Délre volt lehetősége... hm./, engem fáraszt ez a faszi, szó szerint lezsibbaszt a hülyeségeivel***), fáradtság (a cimbalom után rohanás a tornára, a tornán a fiúk összekaptak, nekem elgurult a türelmem, Vera kibékítette a fiúkat, a fiam végül összekapta magát, és segített főzni, közben konstas bűntudat, hogy szaranya* vagyok), kedden befejezedőtt az olajcsere, így most tök jól vagyok, tudok írni, tudok járni, az oldalamban nem érzem a furcsa érzést, a szemem viszont furcsa, ott a folt, meg persze esténként kipusztulok, de ezek mind semmisségek, összességében jól vagyok.


Tudjátok mit? Elmesélek egy szuper dolgot nektek. Megen' voltam a Momentán társulatot megnézni, most a Dzsinnt. Álllllllllatiiiiiiiiiiiii! Én annyit röhögtem, de annyit. És töprengtem is. Mert rengeteget viccelnek, aztán meg hopp, jön egy földbe döngölős mélygondolat (he?), jó kis hullámvasút, én imádom, és már meg is van a következő jegyünk. Én nem mondom, hogy menjetek ti is, mert akkor nekem kevesebb jegy jut. Hihi. Deeee, menjetek ti is, marha jó!!! Meglátjátok! (Már aki még nem volt ilyenen.)






















* ezt most olvassátok úgy, hogy kiabálok. NEM VALAMI JÓ, HOGY CENZÚRÁZNI KELL ÖNMAGAMAT, MERT JUJ, OLVAS AZ ANYUKÁM, AKI NEM SZERETI, HA NYAFOGOK ÉS NYÍGOK ÉS KAPJAM MÁR ÖSSZE MAGAM, ÉS JUJ, A BARÁTNŐM KÖZÖLTE VELEM, HOGY NEM ÉRT ENGEM, MI SZÜKSÉGEM VAN NYÍGNI A BLOGON? CSAK AZÉRT CSINÁLOM, HOGY BEGYŰJTSEM A BÓKOKAT AZ OLVASÓKTÓL? ÉS KÜLÖNBEN IS, NEKI MEG NYÍGOK, HOGY JAJ, BE SZAR AZ ÉLET, KÖZBEN MEG A BLOGON MEGY A MÓKAKACAGÁS? - ÍRTA. MARADJUNK ANNYIBAN, HOGY ROSSZ A SZÖVEGÉRTÉSI KÉPESSÉGEM. MERT ÉN NEM ÉRTEM, MIT TETTEM ROSSZUL, NEM ÉRTEM, MIT ÍR, NEM ÉRTEM, MIT NEM ÉRT. HAZUG VAGYOK ÉS HAMIS, EZEK SZERINT. ÉS MI ÉRTELME ÖNOSTOROZNI MAGAM. ÉS ETIKÁTLAN VAGYOK, EZEK SZERINT. SZÓVAL ÚGY A POFÁMBA TOLTA, HOGY SZAREMBER VAGYOK, HOGY A FAL ADTA A MÁSIKAT ÉS SZEM NEM MARAD SZÁRAZON. HÁT BAZZ, NE OSTOROZZAM MAGAM, MER' ÉRTÉKES VAGYOK ÉS NINCS SZÜKSÉGEM EGYÉB /BLOGÁLTALI/ MEGERŐSÍTÉSRE - MONDTA - MIKÖZBEN ÚGY KIOSZTOTT, HOGY KOMOLYAN ELGONDOLKODTAM, NEMCSAK AZ INSTÁT HAGYOM ABBA (mer' a kolléganő azt mondta, dedós, amit csinálok, hát jó, akkor befejezem, meg untam 3-4 kukkoló embert /a gyerekek apjának rokonai és haverjai, meg egy régi pasasom/), DE A BLOGOT IS. De aztán azt mondtam magamnak: ne, bezzeg, ne! Te szereted a blogodat. Szereted ezt az egészet. Egyet már abbahagytál, mert érezted, cenzúrázni kell önmagad és az úgy már túl mesterkélt volt, nem írhattál csak tinglitangli témákat /ragyogóan süt a nap, csodálatos szivárvány, csipicsöpög az eső/, aztán a végén már te magad is untad. Nem hagyom abba ezt a blogot. Énekelni nem tudok, főzni nem tudok, táncolni nem tudok, festeni sem, rajzolni sem, verset sem tudok írni, akkor mégis miben éljem ki magam, mi lehetne a hobbim? Hogy járjak el futni a szigetre, mikor örülök, hogy járni tudok (és tessék, most máris úgy érzem, hogy úgy érzi, sajnáltatom magam, hogy írjatok bátorító kommentet, hát ne mááár)? Hogy járjak el úszni (egyáltalán nem biztos, hogy még tudok)? Hogy? A blog itt van kéznél, nem kell elmenni érte két kerülettel arrébb. Szeretek írkálni. De persze most nem esik annyira jól, mert hátha megint rám szólnak, hogy bezzeg, ne pletykálj és ne hazudozz. Megrendült bennem valami. Én azt hittem, őszinte ember vagyok, erre kiderül, hogy lófisz vagyok. És akkor most lebasznak, hogy nyígok. Akkor maradjon a juj, ragyog a nap? Meg a szivárvány van az égen? Meg a csipicsöpög az eső? Végülis érthető valahol, számos embernek vagyok a boxzsákja, nincs mit csodálkoznom.
Indulattal írtam, valószínűleg pontatlanul, biztos kihagytam részeket, emiatt bocsánat.


Akkor ez a poszt is maradjon piszkozatban?


Ide ne kommenteljetek, ha akartatok volna. Le is zárom, ha megtalálom, hogy hol kell. Mondjuk ez meg nagyképűség, lehet, hogy nem is akar senki. Bármit cselekednék, az nem jó, vagy így, vagy úgy, de kicsorbul valahol.





*** hála az ég, késik a gépe, nyertem 3 óra minuszt. Ne, ne is kérdezzétek, miért engedem átlépni a küszöbömet és nálunk aludni. Fogadjátok el ti is, hogy mindenki másképp hülye. Én így. Igen, tudom, a hülyeségnek is van egy határa, és én már átléptem. Tudom. De van ennek az egésznek egy komplikált pszichológiája. Tudjátok. Apropó! Aki olvasta Orvos-Tóth Noémi bestsellerét, az tudja, hogy jó messzire el lehet jutni, mire az ok-okozatot felfejti az ember a saját pulcsiján.