Tegnap óta legalább ötször sírtunk, mint a záporeső a kisfiammal. Francokat! Tegnap is legalább ötször, meg ma is legalább annyiszor. Ő azért, mert látja elmúlni a hörcsögét, én meg azért, mert látom a kisfiamat zokogni az elmúló hörcsögön.

 Nagyon megvisel minket ennek a kishörcsögnek a megöregedése és megbetegedése. Valószínűleg már nem sok napja van hátra. A másik hörcsög két nap alatt lehelte ki a lelkét, érte is zokogtunk egy sort. De valahogy annak a hörinek a halála nagyon hirtelen jött, tényleg két nap alatt lezajlott... A kis morzsaszínűnek meg már napok, hetek óta látszik a naplementéje, olyan nehéz nézni, és egyszerűen nem tudunk segíteni. A fiam kérdezte is, miért nem örökké élnek azok, akiket így szeretünk. (Én meg azzal magyaráztam, hogy jól néznénk ki, ha még a mammutok és az ősemberek is itt sündörögnének, mert őket is biztos nagyon szerette valaki, de legalább az anyukájuk biztosan, most képzeld el, milyen tömeg lenne itt a Földön.)

 Ma azon izgultunk egész nap, hogy csak ezt a napot bírja még ki, mert milyen volna a karácsony egy gyerekléleknek, ha a hörcsöge pont aznap távozna el?  Így is piszok nehéz nézni, hogy még él és még eszik is....

 A fiam ott áll felette, nézi, potyognak a könnyei, puszit küld neki (megpuszilja az ujját és rárakja a höri hátára), aztán én átölelem, beszélek hozzá, hogy tudod, megmondták, a hörcsögök nem élnek túl sokáig, nem olyanok, mint a kétszáz éves teknősök, de örüljünk, hogy nem is tiszavirágok (és akkor itt jött egy rögtönzött bioszóra, a tesóm felesége mesélte el nekik, milyen is az, aztán megnézette velük a youtubeon egy videóban). A hörcsögnek ennyi idő jutott, előre tudtuk. 

 A kisfiam olyanokat mond, hogy ő nem is tudja, miért akart hörcsögöt, szörnyű ez a fájdalom, nem bírom abbahagyni a sírást - mondta - ,  meg ő ezt nem bírja nézni, ahogy szenved a höri, és mi lesz, ha meghal és ő nem tud már rá vigyázni? Magányos lesz? (Mármint a höri a mennyországban. A fiam nem akar istenhívő lenni. Ugyan még nagyon kicsi ahhoz, hogy ezt így tudatosan eldöntse, én sem értem, hogy ezt hogy éri, de most látom rajta, hogy hajlik rá, hogy most jól jönne hinni a lélekvándorlában, vagy a mennyországban... és akkor megbeszéltük a Coco c. rajzfilmben látottakat is, hogy hogy mennek ezek a dolgok Mexikóban.) Megkérdezte a kisfiam, hogy szereti-e őt a höri, és szerintem szereti, megesküdnék rá, hogy tudtak kommunikálni is. 

 Azért ma sikerült kivenni a ketrecből, mert valahogy felélénkült. Amikor vég nélkül alszik, nincs szívem kivenni, piszkálni, felébreszteni. Nem visz rá a lélek. 

 Nagyon nehéz a kisfiamat látni, ahogy szenved, rémesen

Régen volt, amikor Wertermeister Anikó barátnőm tengeri malaca távozott el és én nem értettem, hogy mit kesereg ennyit. Na ma már értem. Ma már azt is eldöntöttem, hogy több szeretreméltó állatot nem vállalok, se kutyát, se macskát, hát bírom én ezt a bánatot.

Ez aztán jó kis karácsonyi bejegyzés lett, mondhatom.