Harmadik nap

 Csordogál az idő, elég lassú.

A főfőnök háromnegyed nyolcra jár dolgozni. Én is akkor érek oda. Ma összetalálkoztunk az utcán. Elég távolságtartó. 

A főnököm kilenc előtt érkezik, három körül távozik, de otthon még dolgozik. 

A titkárnő távolságtartó. Csinos nő, billegeti magát, azért segítőkész, nem mondhatok róla rosszat. Csak kicsit miss. Remélem, rossz emberismerő vagyok. 

Két kolléganő szimpatikus, az egyikkel ebédeltem ma a kantinban. A kantin eszement jó, mintha Olaszországban járnék valami autogrillben vagy a modenai gyárban, nagyon menő. Ma csőben sült karfiolt ettem besamellel nyakonöntve, hozzá natúr csmell (nem nagyon tudok vegán lenni, francba, pedig amikor vegán voltam, omlottak le rólam a kilók... na majd holnap vegán leszek, mert a szimpi kolléganő sem eszik húst, majd vele bratyizok). Ráadásul 612 Forintot fizettem, összesen, azért ez elég baráti ár. 

Ma bejött a kolléga, akit savaznak. Köszönt, aztán elköszönt. Állítólag filmet nézni jár be. Meg semmit nem csinálni.

A két asszisztens is szimpatikus. 

Ma, mielőtt elmentem volna a gyerekért az isibe, még beugrottam vacsorát meg holnapra uzsonnát venni a dedeknek, és még így is időben értem értük. 

Ma munkaidőben össze tudtam dobni a zh-t (közben megvilágosodtam, valóban vannak orvostanhallgatók és ők mondják úgy, hogy demo, itt a blogon is Évi /akit remélem, nem az Évi-névtelen-Évi-névtelen/). 

Még izgulok, nem nagyon találom a helyem.