Második nap

 Második nap a munkahelyen. Az új munkahelyen. Délelőtt 11-kor befejeztem a munkát... onnantól unatkoztam. Még nem tudtam, hogy kellett volna vinnem magammal könyvet. Persze filmet is nézhetnék, ha lenne bátorságom. Vagy pofám. Állítólag januárig nem fogunk megszakadni a melótól. De az is lehet, hogy utána sem, de ez csak a vírustól függ. Meglátjuk.

A kollégák... Első nap még fogtam a a fejem. Mert volt néhány meglehetősen negatív hozzászólás (na, mondom magamban, hova jöttél?!?! Tököm tele a rikácsolókkal.), de ma már találtam két szimpatikus embert, akik nem kárognak. Még tapogatózom, nem nagyon látom át, hogy ki kicsoda, ki milyen, ki mit csinál, milyen lesz később. 

A főnök a második nap is szimpatikus. 

Egyelőre egyebet nem tudok mesélni. Hiányoznak a kollégáim. A régiek. De az nem hiányzik, hogy ott is állandóan ment a nyávogás, hogy ki, miért, mikor, mennyire hülye. Azért a két főkolléganőmet nem hiszem, hogy tudná pótolni bárki is. Nagyon hiányoznak.

Most csak akartam jelentkezni, hogy elmondjam, minden rendben, jól vagyok, isteni dolog 10 perc alatt hazaérni (na jó, ma az esőtől dugó alakult ki, így ez most 15 perc volt, de még így is be tudtam rongyolni a DM-be, venni ajakápolót a kisfiamnak, mert kifújta a szél a száját, és ha már ott voltam, vettem egyéb elengedhetetlen dolgokat is, például a lányomnak is ajakápolót, nehogy úgy érezze, ő nem kapott). 

Lehet, hogy holnap beviszek egy könyvet, a szobatársam közölte, hogy elvonul szabira, a főnök eleve 3 óra előtt lekoccol, utána én meg mit csináljak? Kiolvashatom az internetet, ez igaz.