Rengett a föld.
Éreztem, hogy mozog.
Olyan, mintha szédültem volna.
Kinéztem az ablakon, mozgott a függöny. Oké, fúj a szép, csak erről lehet szó - gondoltam.
Néztem a poharamban a vizet. Mozgott. Oké, szédülök, csak erről lehet szó - gondoltam.
De Horvátországban most volt erős földrengés pár napja - cikáztak a gondolatoka fejemben.
Felpattantam a hírportálra: földrengés Horvátországban. Most is.
Felpattantam a facebookra, az egyik havernőm kérdezte a főfalon: más is érezte, hogy mozog a föld?
Aztán a volt kollégám írta ki, hogy hintáznak a szomszéd épületek.
Azt is írta a kolléga (a volt), hogy most olvasta, jöhetnek még utórengések... Talán nem kellene itt ülnöm a munkahelyen, annál is inkább, mert tegnap futottam a busz után és nem ment, nem tudok még futni a jobb lábammal, egyszerűen nem megy, és én innen a munkahelyről hogy fussak le, lifttel nem merek már menni (nincs nálam kaja, hihi), tisztára libabőrős vagyok...
Nem ez az első földrengés, amit megtapasztalok, de baromi régen volt az, amelyiket igen, már el is felejtettem, hogy ez elég rémes érzés. De itt a Kárpát-medansziéban olyan biztonságos, itt nincsenek földrengések, nincs vulkánkitörés, nem jön a tzunami. Apropó, Pompejiben (én Pompejnek hívom) most tártak fel egy új thermopoliuomot.
Ui.: de mi az a thermopolium? :)
Ui.2: tegnap óta biciklivel járok dolgozni. (Nem is tudtam, hogy ennyi emelkedő van a munkahelyig.) A biciklitároló pont nem szélcsatornában van, a bicaj mégis eldőlt. Úgy, hogy még a kitámasztóval is kitámasztottam. Érdekes.
2016-os olaszországi földrengésnél sikerült Perugia mellett egy kis faluban lennünk éppen. Akkor olvastam, hogy mindig az a földrengés, amelyik a legerősebb, ami előtte van az előrenézés, ami utána az utórengés. A lány akkor 2.5 éves volt, rohangáltunk, mint a mérgezett egér a lakás és a kocsi között. Ott olyan durva volt a helyzet, hogy még az utcán és az autóban is éreztük, a lakásban jöttek-mentek a kisebb bútorok székek borultak el. Mi ezt most nem éreztük, pedig Bel-Budán lakunk. De a lényeg, az hogy lesznek-e utórengések vagy ez csak egy előrengés volt, még nem tudhatjuk.
VálaszTörlésÉn Modenában voltam akkor, 2016-ban, és másnap mennünk kellett a-ból b-be, az autópályán meg szembe jött 100, vagy 200, vagy 1000 katonai teherautó, menteni, a menthetőt. Nagyon erősen odavágó élmény volt, az ember csak néz ki a fejéből, és semmit nem ért, tök tehetetlen érzés.
VálaszTörlésA szicíliai ismerősöm azt mondta, hogy nekik nem is a földrengés már az, ami durva, szinte hozzá lehet szokni (franc tudja), hanem a morajlás, amikor kitör az Etna, az a durva, az a félelmetes.