Velem most madarat lehet fogatni. Kaptam egy elég jó ajándékot karácsonyra az olaszaimtól. Még soha nem kaptam tőlük úgy, hogy csak én kaptam volna és nem mindenki más is. Sőt, eddig csak olyanokat, amik mindenkinek jók, bor és valami regionális kaja. Erre most, hogy leléptem, küldtek egy szuper bónuszt. Meglepődtem. De ezek szerint megéri sokat dolgozni, mert valamikor csak beérik az a gyümölcs.
A munkahelyen a sipákoló, visítozó kolléganő egészen szimpatikus volt, pedig eddig állandóan kitéptem a hajam tőle.
De ami igazán fontos: a kisfiam írt egy négyes dolgozatot nyelvtanból. Ő, aki hajlik a diszlexia felé. A nevtanban a lehető legpocsékabban teljesített, olyan borzalmas lett minden eredménye, hogy azt elmondani nem tudom. Már azon gondolkoztunk, hogy nagykorában legfeljebb lovász lehet majd belőle, erre most négyest hozott.
A blog meg egy csudaklassz dolog, mert írt nekem valaki, valamit, hihi, azért mindent nem mesélek el, mert babonás vagyok, de örülök, hogy az olvasóim 99% része ilyen jó ember. El sem tudják képzelni az Évik 1%-uk. Na jó, nem akarom húzgálni az oroszlán bajszát, pláne nem megetetni.
Gyerekek, én ma úgy örülök!
Egyébiránt olyanokról is tudnék most írni a munkahelynek hála, hogy a tíz bajszotokat megnyalnátok, de nem tehetem, pedig feszít, állati sztorijaim vannak... persze ez egy orvosnak nem lenne nagy kunszt, csak a magamfajta gyalog embereknek. Talán majd egyszer, nagyon titokban megírom. (De ez meg nem korrekt, a mézes madzagot elhúzni, aztán meg csöndben megtartani a pletykát, de aúúú, nem írhatom le.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A robot kikapcsolva.