Ha eljöttök, lesz babka

 Megsütöttem a második babkát is. Most alig várom, hogy valaki bejelentkezzen, hogy megsüthessem a harmadikat. Nagyon szeretek kelt tésztát sütni, engem jobban lelazít, mint bármi más. Régen a sajtos pogácsára mondtam ugyanezt, de azért egy csokis sütit nem nagyon lehet überelni.  

Vasárnap eljött két barátnőm hozzám, ezért szombaton a gyerekekkel akkorát takarítottunk, mint az olasz reménybeli fickó előtt, amikor közölte, hogy akkor ő eljön főzni hozzám. Ami nem tegnap volt. Akkora rumlit vagyunk képesek csinálni mi hárman, hogy azt szavakkal nem tudom ábrázolni. Volt is nyafogás, hogy ezt a szintet miképpen tudjuk megugorni (ugrani?), de aztán turbóra kapcsoltam és sikerült délután kettőig végezni. Ha belegondolok, hogy ez körülbelül nettó 5 óra volt, akkor nem értem, hogy mi a francot kell előtte egy órán át nyávogni és duzzogni. Közben még reggelit is sütöttem a gyerekeknek, még ebédet is adtam nekik, így meg aztán már végképp érthetetlen a mértéktelen ellenállásom, ha a takarítással kerülök szembe. 

A lányok hoztak sk. padlizsánkrémet, (sk!) füstölt halkrémet, körözöttet, hozzá egészséges kenyeret (!), zserbót (lánykori nevén gerbeaud), és még egyéb sütit, hozzá az én babkám (amit a buli végén szívesen elvittek, amiért én hálás vagyok, mert ha nem vitték volna el, én mind megeszem, annyira állati finom volt, csak hát nekem végképp nem hiányzik, hogy ennél is tovább hízzak, a lányok meg csinosak, ők ehetnek ilyeneket), jót scrabbleztunk, én még a zenét is bekapcsoltam meg a fényeket is, szóval elég karácsonyi volt a hangulat. Azt hiszem, ha most ennél több nem történik karácsonyig, az is jó, ez a tegnapi este feltette a cseresznyét az ünnepekre. Ja, és kaptam egy Háy János könyvet, és miután elmentek, fel is ütöttem. Tetszik.

Pénteken meg felugrottunk Annáékhoz mézeskalácsot sütni. Anna előre begyúrta a "rögtönpuha" tésztát, a gyerekek, miután kiörömködték magukat az ajtóra szerelhető húzódzkodó rúdon, kinyújtották, kiszurkálták a sütit, be a sütőbe, végül kidíszítették, kicsit még játszottak, miközben Anna szorgalmasan töltögette a tojás likőrt magunknak, aztán sipirc haza, nehogy elkapják a grabancunkat nyolc után. Ez a kis összejövetel is szuper jól sikerült. 

Most itt ülök a munkahelyen, alig van ember rajtam kívül, de aki próbaidős, az így járt. Munka, az nincs. 

Ma és holnap még elfutok ajándékokat venni, mert ugyanúgy állok, mint múlt héten: sehogy.